Victoria Stark

Ezt hogy gondoltad?

Az iskola után most haza mentem, nem mentem át senkihez és apa pont akkor ment ki az ajtón, mert utazott valahova, de azt nem mondta el hova, csak hogy titkos. Azt hittem, ha a csapat tagja vagyok, akkor nincs olyan, hogy titkos. Attól még, hogy nem mentem el Mj-vel azért felhívott, mutogatta a ruháit faggatott, hogy melyik lenne a legjobb, de annyira nem foglalkoztam vele mivel ez csak egy buli és úgy is csak Peterékkel lesz vagy egyedül egy sarokban gubbasztva. Én leginkább már megint az Idő kövén gondolkoztam, hogy vajon mégis mikor kaphattam ezt és hogyan. A nagy gondolkodásba és beszélgetésbe (vagyis, hogy ő beszélt hozzám) lement a nap is. És gondoltam elmegyek fürödni és aludni, pedig nme is voltam álmos, csak ha korán föl akarok kelni, akkor el kell mennem aludni. De a szemem kiszúrt valami fényt a távolban. Kimentem az erkélyre. Nagyon furcsa volt. Olyan volt, mint egy robbanás, de nem lehetett hallani a hangját (mondjuk, azért mert ez messze volt, inkább a sulim felé és nem erre szóval mindegy), de az még furcsább volt, hogy ennek élénk kék színe volt. Nem akartam oda menni, főleg egyedül, de ilyenkor szerintem mindenkit furdal a kíváncsiság. Ezért magamhoz híven, inkább elindultam és nyilván nem futottam. Miért is futottam volna? Inkább repültem. Így még feltűnőbb voltam, de nem is én lennék ha nem hívnám föl magamra a figyelmet.
Oda értem egy... nem is tudom mihez. Olyan volt mint egy elavult híd, de alacsony volt. Volt ott egy kisebb, fehér furgon, aminek ki volt nyitva a hátulja és ott lövöldöztek. Na és most már rendesen hallottam. Tényleg olyan volt mint egy kicsi bomba amit egy fegyverből lőnek ki és kéken füstöl. De mikor kilőtték olyan volt, mintha áram lenne benne. Hogy még sose láttam ilyet az biztos, pedig ennyi szuperhős között már számítottam rá.
- Ez a kicsike egy eredeti szokóviai ultronrobot karjából készült. Tessék! – nyújtotta oda egy másik, fiatalabb srácnak a csávó, aki szerintem ezzel kereskedik, de ezekről még nem hallottam – Próbáld ki!
- Ennél azért visszafogottabb darab kéne! – nem mondod?! De akkor ő biztos a vevő lehet, vagy valami ilyesmi, de ennyire nem akar nagy fegyvert. Mint amit a csávó adott – Miért akarod rám sózni?
- Nyugi! Nyugi! Nyugi! Válogass csak rengeteg jó cuccom van! Mutatom! – ekkor kicsi tközelebb mentem, hogy megnézzem, miről beszélnek és tényleg tele voltak fegyverekkel, de nem az átlagos fajtával, hanem ez sokkal több volt egy sima fegyvernél – Lássuk csak! Van itt fekete lyukas gránát, EMP fegyver...
- Most már mindenhol lövöldözöl? – jött ki a társa a furgonból – Húzz bele, tesó! Más világ van. Most már csak mi árulunk hytech fegyvereket.
- Haver, csak ijeszgetésnek kell – akkor miért nem valahonnan máshonnan veszi, ahol nem ilyenek vannak. Az ijesztegetésre ne ilyet vegyen, de most komolyan – nem akarok senkit se vissza lőni az időbe.
- ...vannak még antigravitációs mászók – ez a csávó még mindig sorolta. Ezeknek mennyi lehet. Nyithatnának egy boltot is belőle. Biztos jobban megtalálnák az ügyfeleik, mint így és még ki is állíthatnák, mint egy ékszerboltban, így meg nem kell ennyit beszélni. Fhuuu meg is van az üzlet. Mondjuk a rendőrök is jobban megtalálnák, mint így.
- Mászók? – az ijesztegetésnek minek mászó? nem nagyon értettem mit akar ez pontosan csinálni, de a gondolkodás menetemet megszakította valami idióta zene?! Vagy mi volt ez. De először nem is fogtam fel mi történik, azt hittem a srácé, de egyikük se értette mi történik éppen.
- Hé mi a franc ez?
- Ez valami csapda? – kezdett bedurvulni a dolog mikor fegyvert emeltek egymásra, de a srác csak állt, hisz ő most akart venni fegyvert, de akkor se csinálta volna ezt ha már lenne neki.
- Hé hé nem – most kéne leugranom, mert ha megölik azt nem tudom végig nézni. Le kell ugranom! De ha nem sikerül? ha nem tudom használni? De így sose tudom meg! Na jó! Megyek és lesz ami lesz! léptem egyet előre, hogy le tudjak ugorni, de nem tettem, mert valaki más tette ezt helyettem. Na ki lesz az? Peter! Mi a fészkes francot keres itt mikor épp a buliban van a helye? És... akkor az ő telefonja csörgött. Most jöttem rá, hogy neki van ez a csengő hangja.
- Hé, Hé! Ha le akarsz lőni valakit, akkor itt, vagyok én! – ez komoly? Ha lelövi, kinyírom, de nem csak őt, hanem mindenkit, aki itt van. Nem tud ilyen gyorsan kitérni a golyó elől. Mondjuk az a pók érzékelő, vagy nem tudom, minek hívni az nem tudom mire képes.
- Okés – basssszuss! Nem tudom, mit csinálok, ha meg hal. Ezt szerintem nem gondolta át csak úgy jött. A csávó már épp lőtt volna mikor Peter elkapta a hálójával és eldobta valahova. Szaladt a furgon felé, de... úúú... ez fájhatott! Valamivel amit a másik csávó fölvett a kezére és olyan volt mint egy elektromos lökés, hasba ütötte és neki esett a falnak. Beszálltak a kocsiba és elkezdtek hajtani, de Peter a hálójával megfogta a kocsi hátulját, ami még mindig nyitva volt és a kocsi... hát... kb húzta, vonszolta maga után. Most már tényleg jó lenne leugranod Victoria! Na jó háromra! Egy... peterék már egyre messzebb voltak, kettő... három!
Leugrottam és futhattam volna, de most is csak lebegtem utánuk. Parker már mindennek neki ment és egy párszor majdnem el is találták, de közben elejtettek egy fegyvert.
Inkább menjünk Peter után! Majd vissza jövök! De... ha addigra elviszik? – vetekedtem magammal – Ajjj! Hagyjad!
Végre megállt, mármint Peter – Peeeteer! – kiabáltam neki, de ő nem hallott csak futott tovább a furgon után... vagyis felé, mert nem az úton futott, hanem a házak között, de én inkább maradtam az úton. De szerintem mindenen is átfutott és át..esett. A garázstól kezdve a kukáig bezárólag tényleg mindnen. Ugrott volna rá a Furgonra, de egy... ööö... ez mi? Egy sas... madár féleség volt, de nem nagyon láttam, csak felkapta Petert és elvitte. Én inkább őket követtem csak nem annyira, magasra amennyire ők mentek. Nem is tudom, hova akarta ez vinni ilyen magasan? De a pókruhából kijött egy ejtőernyő és kiszabadult a ... karmai?! közül.
De nem igazán tudta használni az ejtőernyőt (úgy látszik erre is meg kell tanítani) és bele zuhant a vízbe. Mondjuk... mit is vártam? Mentem volna oda hozzá, hogy kihúzzam, hátha így nem fullad meg, de valami belecsapódott a vízbe. Csak álltam a víz fölött hátha az a valami kihozza onnan és ez így is lett. De ez a valami... Tony volt. Ez az a nagy titkos küldetés vagy mi? Nem hiszem, hogy annyira számított volna arra, hogy egy őrült madár csávó beleejti a vízbe. Vitte ki a partra Parkert én meg utánuk mentem és bementem egy bokor mögé és hallgatództam. Peter el mesélte az egyész sztorit neki, de nem hiszem, hogy annyira tetszeni fog neki, hogy félig meghalt. Nekem se tetszene, és most sem tetszik.
- Hogy talált meg? Nyomkövetőt tett a szerkómba vagy mi? – közben reszketett már a hidegtől annyira fázott, mondjuk nem is csodálkozom. Mindenéről csöpögött a víz.
- Mindenfélét tettem bele. Ezt a melegítőt is – elkezdett úgymond füstölni Peter ruhája, de csak melegedett. Ezt hogy csinálta? Csak ki kell mondania és meg is teszi méghozzá nem is az ő ruhája, hanem pókemberé. Ilyen kell nekem is.
- Aaaaa... Így már jobb, kösz!
- Ezt hogy gondoltad? – szóval akkor most jön a fekete leves. És akkor, ha én azt mondom, hogy nem akarok itt lenni, mert engem is le fog szidni és inkább a szobámba akarok, lenni akkor vajon a nagy semmi oda tud juttatni, így ruha nélkül is?
- Biztos, hogy a szárnyas baromtól veszik a fegyvereket. Le kell állítanom! – na ez nem fog tetszeni neki!
- Le kell állítanod? – én megmondtam! – ha! Nyugi kishaver ezt bízd inkább a profikra!
- A bosszúállókra?
- Nem. Nem, ezért nem, fizetnék sztárgázsit.
- Köszönöm Mr. Strak, de nme kellett volna ide jönnie. Me..megy ez nekem. Nincs gond.
- Ja... Nem vagyok itt – mi? Akkor hogy beszélne, meg mozogna meg... meg minden?
Fölnyitotta a pajzsán az állarcot és... Láss csodát! Tényleg nem volt ott.
- Az a mázlid, hogy itt van Wi-Fi különben már vízi hulla lennél. A szent tehén vigyáz itt rád. Namaste! – mi a franc? Ez vajon hol a fenében van? Mert ebből sok miden nem derült ki – Jajj, felejtsd már el azt a ronda madarat!
- Miért? – kérdezte Peter már egyre hangosabban, most tényleg veszekedni akar vasemberrel?
- Miért?! Mert azt mondom! – na de ő már kiabált – bocsánat, tudja kamaszok! – ez vajon most kihez beszél? – nehogy elszállj öcskös! Hétköznapi emberekkel gyakorolj! Mint az a néni, aki meghívott fánkozni – mi? Ez miről beszél? Volt ilyen? – szimpatikusabb a barátságos... és közkedvelt pókember.
- De ennél sokkal többre vagyok képes!
- Nem, még nem – zárta le a pajzs arc részét.
- Amikor lenyomtam Amerika kapitányt nem ezt mondta! – pfuuu de ott lettem volna mikor ez volt, azért azt megnéztem volna, ahogy Peter Amcsi kapitánnyal harcol!
- Ha akarta volna, Amcsi kapitány simán lenyom. Szóval a lényeg! Ha megint belefutsz egy ilyen helyzetbe, hívd Happyt! – motor hangja hallatszódott a háttérben.
- Vezet éppen? – kérdeztem halkan, hogy senki ne hallja meg Peterrel egy időben.
- Figyelj! Tudod már öcskös, hogy hol fogsz tovább tanulni? – ezt pont most kell megbeszélni? – van protekcióm am MIT- hez. Vége!
- Várj! Nem akarok tovább tanulni. Én.. – nem tudta befejezni, mert Péntek közbe szólt.
- Mr. Starkkal megszakadt a kapcsolat – és a páncél elszállt. Úgy voltam vele, hogy már ideje lenne oda menni és elmondani, hogy itt voltam.
Ki mentem a bokor mögül és oda mentem hozzá, mikor épp háttal állt.
- Peter? – nézett hátra és hát nem kicsit volt meglepődve. Nagy szemekkel nézett rám.
- Te... te... te mit keresel itt?
- Azóta követlek mióta eljöttél a furgontól. Én a toronyban voltam és láttam egy kék fényt és oda mentem. Akkor vettelek észre, hogy te is ott, vagy amikor leugrottál és azóta követlek, vagyis inkább ki akartalak húzni a vízből csak hát Tony beelőzött. Bocsi... Remélem nem haragszol? – néztem rá boci szemekkel, vagyis amennyire tudtam.
- Miért haragudnék?
- Hát... hogy végig hallgattam a veszekedéseteket, nem akartam hallgatódzni – dehogynem.
- Ja azért semmi baj, biztos elmondtam volna – ennek most nagyon örültem, hogy legalább elmondta volna, de most élő egyenesben láthattam és hallhattam is.
- Sajnálom, mármint most azt, hogy Tony ezeket vágta a fejedhez.
- Köszi, de tudod te is, hogy ő mindig ilyen – na igen, igaza van, tényleg mindig így viselkedik csak velem kevesebbszer.
- Tudom – mosolyogtunk egymásra és elkezdtünk menni haza felé, mikor eszembe jutott az elejtett fegyver – várj!
- Mi az? – nem értette mi történik, mert ő azt nem látta.
- A fegyver. Ami kiesett.
- Még így se értem. Kiesett egy fegyver? Honnan? – ennyi kérdésre nem tudok válaszolni egyszerre, de én is ezt szoktam csinálni.
- Igen... a furgonból mikor jöttél, kiesett egy fegyver – szétnéztem és megláttam valami lila fényt és elkezdtem felé menni – ez lesz az!
Megnéztük kicsit közelebbről, de megszólalt a telefonja. Úgy megijedtem, hogy hátra ugrottam. De akkorát, hogy még egy nyúl is megirigyelte volna.
- Szia! Sietek, mindjárt vissza érek – köszi! Már itt is hagysz? De jó barátnak tetszik lenni. Kihangosította a telefont, hogy én is halljam, miről van szó.
- Egyébként azért hívtalak, hogy inkább ne gyere – köszi Ned, legalább te tudod, mit akarok, nem egyedül menni haza! – ezt hallgasd!
- Ha azt mondom Pöcsi, mondjátok Parker! – hát persze! Falsh! Ki más? Na ezért is nme mentem ebbe a buliba – Pöcsi! PARKER! Pöcsi! PARKER! – kiabálta mindenki, hát... tényleg nem jó ötlet vissza menni.
- Ne haragudj! Azt hiszem maradunk lúzerek. Holnap találkozunk!
- Jó holnap a suliban – le is rakta a telefont és mi pedig mentünk tovább haza felé, de hoztuk magunkkal a fegyvert, vagyis csak egy részét, mert az egész nem volt ott.
- Ezt majd holnap a suliban megnézzük! – mondta a szobákhoz érve Parker.
- Oké. Akkor... Jó éjt!
- Jó éjt!
Most nem volt semmi „maradjunk még fönt, mert én nem vagyok álmos!" vagy „nem akarsz valami filmet nézni alvás előtt?", most nem volt semmi. Csak bement és ennyi. Nem volt valami jó hangulatban. Mondjuk most annyira én sem. Rám ragadt a rossz hangulata. Hogy nem tudta elkapni a madaras csávót és a többieket. Meg hogy Tony ennyire nem bíz rá semmit és nem bízik benne.