Victoria Stark

Nincs más lehetőség

Másnap reggel még mindketten aludtunk, mikor egy kissé már kezdtem ébredezni. Még csak résnyire nyitottam ki szemeim, de megláttam valakit az ágy előtt, amire rögtön kinyitottam rendesen a szemem. Sharon volt az, amin valamiért nagyon meglepődtem.
- Sharon! – szólaltam fel, miközben húzódtam el a már fölriadó Peter-től és ültem föl az ágyban – Mit csinálsz itt? – kérdeztem az arcomat a kezeimbe temetve. Még nagyon fáradt voltam, szóval még föl sem fogtam, hogy mi is történik.
- Csak gondoltam beugrok, megkérdezni, hogy kitaláltatok-e már valamit – mondta keresztbe tett kézzel.
- Nem... nem nagyon sikerült jutnunk bármire is – mondtam fölnézve rá.
- Biztos, mert nagyon elfoglaltak voltatok – mondta ránk nézve, amiről már tudtam mire gondol. Komolyan nem hiszem el, hogy mindenki ezt gondolja.
- Sharon! Tényleg nem lehet elhinni, hogy egy ágyban lehet aludni is? – kérdeztem fölállva az ágyból – Komolyan, már mindenki ezt hiszi, aki megtudja, hogy együtt vagyunk – mondtam, majd mentem el mellette, ki az ajtón – Amúgy... te találtál valami megoldást? – kérdeztem és mentem a pulthoz, majd bekapcsoltam a kávéfőzőt. Nem nagyon szoktam kávét inni, csak ritkán, de így hogy ilyen korán van és még aludtam volna egy jó ideig, így most fogok – Kávét? – kérdeztem vissza fordulva felé.
- Kérek – mondta és jött leülni az egyik bárszékre – Én sem találtam más megoldást. Az Államokon kívül semmi esélyetek nincs, csak ez – mondta, amire Peter is kijött a szobából. Egy pillanatra rápillantottam egy mosollyal, majd néztem vissza Sharon-ra – Lehetséges, hogy most egy ideig itt kell laknotok – mondta, majd a kezemet keresztbe raktam és próbáltam gondolkozni.
- És... Wakanda? – kérdeztem kettőjükre nézve – Az Afrika – mondtam majd Peter lassan, de oda jött mellém.
- Nem hiszem, hogy csak úgy befogadnának, hogy éljetek ott. Főleg, amit Amerikában mondanak rólatok. Elég nekik az is, hogy Bucky ott van – ekkor kaptam föl a fejem. Úgy tudtam mind idáig, hogy ő is Amerikában él, de akkor valami biztos változott.
- Mi? Hogy kerül ismét Wakandába? – kérdeztem, amire felsóhajtott.
- Úgy látszik elszóltam magam... Bucky Wakandába került, miután megcsinálták, amit akartak és nem nyírta ki Zemo-t – ekkor úgy pillanatról pillanatra jöttek az új információk. Teljesen össze voltam zavarodva.
- Várjunk! Meg akarta ölni Zemo-t? Egyáltalán, hogy találkoztak Zemo-val mikor a börtönben ült? – kérdeztem kissé értetlenül. Egyáltalán nem értettem, hogy mi is történt az elmúlt időben, de szerintem ez nem csak nekem volt új információ.
- Bucky szabadította ki Zemo-t legutóbb – ekkor már semmit sem értettem. Mi az, hogy kiszabadította? Miért tenne ilyet?
- Hogy mi? Kiszabadította? – kérdeztem, de ő egyre több információt mondott el, amit nem kellett volna.
- Igen. Kellett nekik a segítség. Zemo elhozta őket ide, ahol találkoztak velem. Végül ők visszamentek Amerikába, mert megtalálták, amit akartak. Ezért tudtam visszamenni az Államokba. Mert Sam tisztázta a nevem – Most már Sam is? Mi van? Eddig erről nem volt szó.
- Sam? Ő is velük volt? – kérdeztem, mivel egyre jobban izgatott a téma, hogy mi is történt – És ők hárman is itt voltak?
- Igen. Hárman jöttek elintézték a dolgot. Zemo elvileg visszakerült a cellájába, Bucky Wakandában van és Sam pedig Amerikában. Szóval ilyen alapon Wakanda kilőve – mondta, majd sóhajtottam egyet. Egy pár pillanatig még az előzőkön járt az eszem, de elengedtem, mivel sok értelme nincs most ezen agyalni. Inkább gondolkodtam tovább a mi problémánkon. Tényleg nem találtam semmi más helyet, ahova tudnánk menni.
- Kávét? – kérdeztem Peter-re nézve, aki csak egy bólogatással válaszolt – Akkor... tényleg semmi ötletem. A mi nevünket nem lehet tisztázni – mondtam és vettem le a polcról három poharat. Egy pár perc múlva mikor már benne volt a kávé, akkor mindenkinek odaadtam – Meddig maradhatnánk itt?
- Nekem nincs semmi korlátom. Ameddig kell... Viszont egy idő után már unatkozni fogtok itt, szóval majd erre is kitalálunk valamit – mondta, amire csak egy szemforgatással válaszoltam. Tényleg csak egy nagy könyvespolc volt itt, amin az összes könyvet valószínűleg ki fogom olvasni, mert más ötletem nincs.
- Aha... a lényeg, hogy nem zárjanak be minket. Csak ezt tartom szem előtt – mondta a mellettem álló Peter.
- Ha már a két jómadár nem keres titeket, akkor már ki is mehettek innen, de addig jobb lenne itt lenni és kerülni a külvilágot – mondta, amin ismét elgondolkoztam. Otthon most mi lehet. Biztos, hogy apám tiszta ideg, mert fogalma sincs, hogy hova tűntünk. Én pedig persze megint egy olyan dolgot mondtam otthon, amit nem tudok betartani. Azt mondtam Morgan-nek, hogy nem fogok elmenni ismét. Most mindenki minket keres és otthon már halálra izgulják magukat.
- És... honnan tudjuk, ha már nem keresnek? Nem hiszem, hogy egyhamar elmennek innen – mondtam egy sóhaj társaságában.
- Amíg biztos nem vagyok benne, hogy eltűntek, addig nem mehettek ki innen. Veszélyes itt császkálni, de még éjszaka is, sőt akkor a legveszélyesebb – mondta, amire lehajtottam egy kissé a fejem. Most egy ideig nem mehetünk sehova és nem találkozhatunk senkivel, csak így hárman egymással.
- Oké... nincs más választásunk szóval... legyen – mondtam Sharon-ra fölnézve. Ekkor megitta az utolsó cseppet is kávéjából és bólintott egyet.
- Akkor maradjatok itt, húzzátok meg magatokat... majd jelentkezem – mondta és ismét állt föl a székbő és tűnt el.
- Legutóbb is ezt mondta, de most remélem, nem ilyenkor jön – mondtam, majd fölnéztem Peter-re – Hogy aludtál? – próbáltam valami másra terelni a témát. Nem akartam arról beszélni, hogy milyen is lesz, itt lenni kitudja mennyi ideig.
- Jól, egész jól... amíg meg nem jelent Sharon – mondtam, amire egy kissé fölnevettem.
- Ezzel én is így voltam. Nagyon megijedtem mikor megláttam az ágy végében állni... de bocsi, hogy fölébresztettelek – mondtam felé fordulva, majd beleittam a kávémba.
- Nem baj, úgyis föl keltem volna – mondta majd letette a kávéját a pultra – Akkor ma mit csinálunk? Mondjuk... öhm... - mondta, majd nézett körül, mivel ő sem talált semmi elfoglaltságot.
- Aha... csak főzni tudjuk a mai ebédet vagy olvasni... semmi más nincs itt, amit tudnánk csinálni. Még egy filmet sem tudunk megnézni... szóval... - mondtam rá nézve, de ő még tovább gondolkozott – És eszedbe se jusson kimenni, ugrándozni kicsit a háztetőkön, mert az most egyáltalán nem lenne jó ötlet – mondtam, majd elmosolyodva bólogatott.
- Akkor... nekem sincs több ötletem... Mi legyen az ebéd? – kérdezte, amin most én kezdtem el gondolkodni.
- Először reggelizzünk, és majd közben kitaláljuk – mondtam, majd erre a hűtő felé vette az irányt.
- Akkor reggelizzünk – mondta és a hűtőben kezdett el keresgélni. Ezek után nem nagyon volt jó kedvem, hogy Sharon ezt a hírt hozta, hogy egy ideig biztos itt kell lennünk, de még a házból sem mehetünk ki. Ez biztos, hogy azt jelent, hogy egy ideig még biztos keresni fog minket Olivia és vele együtt Zemo is. Egyik sem volt valami jó hír, de valahogy el kellett terelnem a figyelmem erről. Hogyha nem erre gondoltam, akkor az volt a baj, hogy vagy apáékra és az otthoni helyzetre gondoltam vagy arra, hogy mit is csináljunk. Nem volt sok választási lehetőség, így azokat ki is használtuk. Először azt hittem, hogy jó lesz az az ötlet, hogy menjünk Wakandába, de Sharon-nak is igaza van, és nem hiszem, hogy most ott jobb helyünk lenne, vagy egyáltalán odamehetnénk. Ez volt az egyetlen lehetőségünk.
A nap legnagyobb részét tényleg a főzés és az olvasás vette el. Főleg úgy, hogy egyikünk sem egy konyhatündér és nincs itt Pepper könyve, amiből ki tudnánk nézni, úgyhogy szerintem egy pár órát ott tölthettünk a fejünkben kisakkozva, hogy most mi a francot is csinálunk. Meg kell tanulnunk ezeket, mert egy ideig most nem főz ránk senki és nem is rendelhetünk semmi kaját. Most csak saját magunk vagyunk.
Mindketten kinéztünk egy-egy könyvet, amit elkezdünk olvasni és azt olvastuk, amíg már be nem sötétedett vagy el nem álmosodtunk. Éreztem, hogy az ott lévő könyvekből gyorsan el fogunk olvasni egy párat. Már ezt a könyvet is több órája olvasom, és már mindjárt elérek a feléig. Így tényleg gyors lesz. Azt mondta Sharon, hogy majd kitalál valamit, de nem tudom, hogy mit tudna kitalálni. Nem kell egy szülő szerepét játszania, hogy itt van velünk, de inkább egy jó barát szerepét játssza, aki egy pár nappal ezelőtt ki akart nyírni.