Törött (JIKOOK)

🥀 22. Rész 🥀

Jimin pov

-Fiam, kelj fel elkésel a suliból. ‐ apám dörömbölt az ajtómon mire azonnal kipattantak a szemeim. Miután kidörzsöltem a szemeimből a csipát egyben az álmosságot az éjjeliszekrényemen lévő órámra pillantottam. Fél hét van. Még pont van időm elkészülődni és apának reggelit készíteni. 

-Köszi, hogy felébresztettél! – kiabáltam túl a dörömbölés okozta zajt.

A dörömbölés abba marad, majd már csak apám távolodó lépteit hallom. Nagy nehezen kimászok az ágyikómból, majd a szekrényemhez lépkedem. Kiveszek belőle egy fekete hosszú ujjú pulóvert és egy fekete farmert. Tudom, hogy nem egészen megfelelő öltözék így nyár elején. De nem hordhatok az időhöz megfelelő  ruhákat mivel meglátszodna a sok hegeim. Ami egyre jobban bővül a napok, hónapok, évek során. Amúgy sem szeretném ha látnák az elhízott testem. Szégyellem a testem minden szegletétt. Utálom, hogy ilyen sebezhető vagyok. Mikor sikeresen felöltöztem az után átrohantam a fürdőszobába rendbe a madárfészkem és, hogy fogat és arcot mossak. Hát mikor belenéztem a tükörbe kis híján elhánytam magam a látványtól, de azért határozottan jobb mint tegnap volt. Bárcsak begyógyulnának a sebeim. De sajnos nincs idejük begyógyulni mivel mikor már pont küzdenének begyógyulni  akkor már jön a következő verés, és igy soha nem tudnak összeforrni a hegek. És begyógyulni a lila, késes zöldes foltok. Miután végeztem minden teendőmmel már rohantam is le a lépcsőn már amennyire tudtam, hogy apának reggelit tudjak készíteni.  Szerintem tükörtojást fogok készíteni. Az elég gyorsan megvan.

Mikor készlett a tükörtojás sietve kitettem egy fehér lapos tányérra, majd megterítettem apám reggelijéhez. Miután ezzel is megvoltam indulhattam elmosogatni az olajos serpenyőt. Miközben mosogattam hirtelen a semmiből egy kezet éreztem meg a fenekemnél, az érintés hatására az egész testem megfeszült. Teljesen mozdulatlanná váltam. Elkezdte simogatni, gyűrögetni farpofáim. Amit szótlanul s mozdulatlanul tűrtem. Legszívesebben ordítottam, sikoltoztam volna, hogy haddja ezt abba. Gyűlölöm, undorodom mikor hozzám ér. De szerencsére simogatása abbamarat, majd fülemhez hajolt.

-Gyere kényeztesd egy kicsit apucit. – suttogta kéjtől rekedtes hangon.

Egy hirtelen mozdulattal szembe fordított magával. Végig nyalt ajkain, majd hirtelen erőszakosan megcsókolt. Nem tehettem mást vissza kellet csókolnom. Pedig legszívesebben ellöktem volna magamtól és lekevertem volna neki egy pofont. Mindvégig éreztem a keserű ízt a számba. Azon voltam, hogy a feltörekvő hányásom vissza tudjam tartani. Nagy kezeivel megfogta az én kicsi kezeim majd elsőnek hasa alá, majd ágyékára vezette. S kezemmel marokra fogta magát. Amire egy morgás szerű hangot hallatott. Tudtam, hogy mit akar igy hát elkezdtem simogatni a már így is éledező férfiaságát. Egyre hevesebben vette a levegőt, zihált. De ekkor apám telefonja  hangos csörgésbe kezdett. Aminek nagyon hálás voltam, végre egyszer isten az én oldalamra állt.

-Oh..basza meg!- mordult fel az apám majd a pulton lévő telefonjához nyúlt  De még mielőtt felvette volna még vissza fordult felém.

-Ezt még később fojttatjuk.! – hangsúlya alapján nemleges választ nem fogad el. Kérdőn nézett rám válaszom várva. Mire én csak egy apró nyelés után lehajtott fejel bólintottam egy aprót. Ezután apám fogadta a hívást és elhagyta a konyhát. De még sikerült elcsípnem néhány hangfoszlányt. Ami így festett.

-Igen, igen Boby számíthatsz rám! A részleteket megbeszéljük. -majd bement a szobájába és többet már nem hallottam.

A gondolataimból felébredve rohantam ahogy csak tudtam. Futottam az emeletre és amit csak tudtam azt beledobáltam a táskámba és ismét futásnak eredtem. Egészen az iskoláig futottam sőt még bent az épületben is így minden szem rám szegeződött ezért inkább vissza vettem a tempómból.  Nem csak furcsa, undorodó szánakozó tekintettet kaptam. Néhány szép szóval is illetek. Mint például : Na mi van buzikám? Mondjuk ezek nem újdonságok mivel ezeket napi szinten megkapom. Eddig is megkaptam csak hát most a képeknek hála durvábban. Aki nem tudná most éppen azokról a képekről beszélek amit három héttel ezelőtt Jungkookég kitettek az egész iskolába. Beléptem az osztályba, majd a szokásos helyemre mentem a leghátsó padba.