Törött (JIKOOK)

🥀 34. Rész 🥀

Ma hétfő  mehetek suliba újra a saját poklomba. Mikor végre sikerült kinyitni a szemeim és sikerült kicsit magamhoz térnem nagyon finom illatok csapták meg az orrom. Lehet ma is olyan lesz mint tegnap? Hisz ki más csinálhatnak reggelit a mi házunkba ahol csak én és apa élek mint apa.?

Így hát gyorsan átmentem a fürdőben arcot mostam, fogat mostam, majd felvettem az előre kikészített ruháimat ami egy fekete térdnél szakadt farmer egy fehér póló és egy fekete rám vagy két számmal nagyobb pulóver volt. Miután felöltöztem visszamentem a fürdőbe kezdeni valamit a hajammal. Végül csak meg fésültem, majd a kezemmel párszor bele túrtam. Kész vagyunk. Egy pillanatra a tükörbe pillantottam de még mindig elborzasztó az a látvány ami fogad nap mint nap. Ezért is kerülöm ahogy csak tudom a tükörrel s saját magammal való találkozást a tükörbe. Nézzük milyen napnak nézünk elébe.

Elindultam le a lépcsőn,  egyenesen a konyha felé vettem az irányt honnan a hangforrások érkeztek és a finom illatok. Nem siettem el a le érkezést szépen lassan haladtam a konyha felé. Még mindig félek még mindig benne van mi van ha? Hisz bármi meg történhet. Hisz az az ember aki tegnap kitakarította a házat és főzött nekem amit ugyebár anya halála után soha nem csinált. Az az ember tegnapelőtt megpróbált ismét bántani és be mocskolni a testem. Amit már nem egyszer kétszer meg is tett. Hogyan, mégis hogyan bízhatnék meg újra egy ilyen emberbe. Az hogy tegnap úgymond jó napja volt nem biztos, hogy ma is egy jó napja van. Nem lehetek már naiv nem híhetek, és nem bízhatok meg újra olyan könnyen emberekben. Hogyan is tehetném ezek az emberek mind bántottak mind fájdalmat okoztak nekem, bele értve Jungkookt is. Most hirtelen érdeklem, foglalkozni akar velem. Ugyan már megint csak becsap. Megint egy játéknak vagyok a része, újra fájdalmat akarok okozni. Nem felejthetem el azokat a borzalmakat, azokat a fájdalmakat amiket ő miattuk át kellett élnem hiszen ők tettek ilyenné. Ők érték el, hogy ilyenek lássam magam, hogy ne tudjam szeretni magam, hogy azt gondoljam rossz vagyok nem érdemlem meg az életem, nincs helyem a világban. Bántottak, megtörték a lelkem. Jungkookról és a saját apámról beszélünk az emberről akinek óvni és védelmeznie, szeretnie kellett volna. Ehelyett talán ő okozta a legtöbb sebet a legtöbb fájdalmat. Hisz tőlük fájt a legjobban. Jungkook ő volt a reményem akkor ő volt a mindenem a hittem a bizalmam. Azt hittem hogy ő lesz az én megmentőm az őrangyalom akit azért küldtek, hogy végre boldog lehessek. Megmentsen engem és a sötétségbe végre újra fény gyúljon. Szerelmes lettem belé olyan érzéseket váltott ki belőlem amiket ezelőtt soha nem éreztem, soha senki iránt. Mindenem amim még volt akkor odaadtam neki mert hittem szerettem volna hinni, hogy ő jó, de ő is átvert, megalázott, megbántott, fájdalmat okozott. Most viszont hirtelen érdeklem foglalkozna velem, miért? Hogy utána újra bántson? Vagy most igaziak az érzései.? Egyáltalán érez irántam bármit is.

Nagyon elkalandoztam már csak arra leszek figyelmes, hogy a konyhába vagyok és figyelem az apám ahogy  éppen rántottát készít.

- Jó reggelt apuci...- köszöntem szinte suttogva... Miután köszöntem leültem a szokásos helyemre és vártam. Hogy mire azt még én sem tudom csak vártam. Az apám láthatólag észrevette, hogy itt vagyok mivel nem sokkal azután hogy leültem már rakta is elém a jól megpakolt tányért. Miután megköszöntem az ételt ugyanúgy mint tegnap az apám is helyet foglalt a saját helyén.

Ma még köszönni sem köszönt, de még rám sem nézett szép csendben kicsit feszült hangulatban reggeliztünk. Fura ez a helyzet szokatlan nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy nem bánt szavakkal sem tettekkel. Kíváncsi vagyok hogy mi válthatta ki ezt belőle, vagy hogy miért, mitől lett ilyen. Az az is lehet hogy csak ez egy ilyen átmeneti állapot nála. Mindegy nem szeretnék tovább ezen agyalni. Majd minden kiderül ha arra kerül a sor. Addig is nem dőlhettek nyugodtan hátra. Bármire fel kell készüljek. Hiszen attól hogy az apám eddig nem bántott s lehet, hogy nem is fog egy ideig addig a suliba még mindig ugyan úgy bántani fognak, ott nem változott semmi.

- Köszönöm szépen a reggelit apuci nagyon finom volt. - miután végeztem a reggelivel megköszöntem s meg se várva a válaszát felálltam és elindultam ki, hogy felvehessem a cipőm s indulhassak a suliba. De még mielőtt kiléphettem volna apám szavai megállásra késztettek.

- Jimin. Siess haza, mert beszélni akarok veled.! - nem is tudom mikor ejtette ki undor s  minden gyűlölet nélkül a nevem. Egy bólintás után elindultam. Vajon miről szeretne velem beszélni.?