Törött (JIKOOK)

🥀 20. Rész 🥀

Jimin pov

Nagyon rendes srácnak tűnik.  Második, akivel találkoztam. Mármint az első, mivel jungkookról is azt hittem, hogy egy rendes, kedves ember, de tévedtem. Úgyhogy most ő az első. Lehet, hogy ő tényleg rendes. Lehet, hogy még barátok is lehetünk. Az nagyon jó lenne. Végre lenne egy igaz barátom. Habár szerintem ő se szeretne egy ilyen szerencsétlen, senkivel barátkozni. Ki akarna velem barátkozni? A válasz nagyon egyszerű, SENKI! Órák után gyorsan haza mentem, hogy még véletlenül se találkozzak jungkookékal. Tényleg felszívódtak, de egyáltalán nem bántam. Sőt remélem ez így is marad jó ideig.
Amint haza értem ki takarítottam. Kitakarítottam az egész házat, elmosogattam, kimostam a szennyest, közben zenét hallgattam, hogy azért mégse legyen olyan unalmas. Amikor anya még élt ő is így végezte el a házimunkát. De ezt sajnos már soha nem láthatom. Készítettem vacsorát, sör van a hűtőbe, úgyhogy eddig minden tökéletes, már csak el kellene engednie. Remélem, hogy jó kedvébe lesz. Olyan három óra körül ért haza. Én az asztalnál ültem a konyhába és vártam.

- Szervusz fiam. – köszönt mosolyogva. Oké eddig jó kedvébe van. Szuper. Most már csak nyugodtnak kell lennem.

- Szia! Milyen volt a munka? – nem térhetek egyből a lényegre.

- Sajnos ugyan olyan, mint mindig. Unalmas. – válaszolt unottan.

- Értem. – kezdtem bámulni a padlót. – Apuci. – hátha így könnyebben elenged.

- Tessék. - még mindig nem néztem rá.

- Elmehetek az egyik osztálytársamhoz? – a kérdésemre először furán nézett, mivel ezelőtt nem volt példa ilyenre, hogy elmentem volna haverokhoz vagy akár osztálytársaimhoz. Meg hát nem is volt kihez átmennem.

- Kihez? És minek? – kérdezte egy kicsit gyanakvóan, s mintha egy kicsit ingerült lett volna a hangja.

- Csak vissza adom az egyik osztálytársamnak a füzetét mivel holnap dolgozatot írunk. – feleltem feszengve.

- Értem. Elmehecc de siess haza!

- Köszönöm! A vacsora a hűtőben, kitakarítottam az egész házat, kimostam a szennyest. – mondtam el, vagy inkább bejelentettem, hogy elvégeztem mindennel, amit elvár tőlem.

- Ezt már szeretem fiam, ügyes vagy. – huu.. Ez most komolyan megdicsért.? Tényleg jó napja lehetett ma. Miután apával megbeszéltünk mindent gyorsan a szobámba siettem, hogy minél hamarabban végezek. Elkezdtem átmásolni a hiányzó részeket a füzetemben. Ahogy olvastam s lapozgattam a füzetét el kell, hogy ismerjem Taemin gyönyörűen ír. Elég sok anyagot kellet pótolnom. Ebből elég sokat nem értettem. Főleg az utolsót, amiből holnap dolgozatot írunk. Jó mi? Próbáltam magammal megértetni, hogy miről is van szó, de egyszerűen nem ment, lehetetlen. Mintha oroszul írták volna. Egy óra próbálkozás után már felhagytam azzal, hogy én ezt megtudom tanulni mivel, ha eddig nem ment akkor ezután sem fogom tudni.

Felöltöztem, el készülődtem, elköszöntem az apától majd már indultam is. Út közben akaratom ellenére is, de akkor is az apámon gondolkodtam. Nem értem, hogy miért engedett el ilyen könnyedén. Lehet, hogy valami hátsó szándéka van ezzel kapcsolatba? Nem tudhatóm. Mindegy, a biztonság kedvéért előre felkészítem magam lelkileg.

Elég nehezen találtam oda Taemin házához, de végül is a lényeg, hogy oda találtam. Nagyon szép környéken lakik. A házuk hatalmas volt és gyönyörű.  Remélem nem akart megszívatni és küldött el egy idegen ember házába. Erőt vettem magamon és a kapu csengőhöz álltam. Nem mertem becsengetni. Nem tudom, hogy miért. Egy ideig járkáltam fel s alá. Folyton oda helyeztem az ujjam a csengőhöz, de egyszer sem nyomtam meg. Valaki, ha látott volna biztos, hogy bolondnak tartott volna. Lehet, hogy már a szomszédok meg is láttak, biztos, hogy kihívták a rendőröket, hogy egy furcsa fiú ál a ház elött már vagy húsz perce és nem akar elmenni. Elkezdtem vissza számolni tíztől, összeszedtem minden bátorságom, már készültem megnyomni a csengőt mikor is meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Ijedtembe megugrottam, nem kicsit ijedtem meg.

- Jimin, Jimin! – szólongatott valaki, én pedig próbáltam megkeresni a hangforrását. – Itt vagyok az erkélyen. – felnéztem és észrevettem Taemint, aki engem nézett.

- Egész nap ott fogsz állni és azon fogsz gondolkodni, hogy hogyan csengess be? Vagy be is jössz? – kérdezte szórakozottan.

- Bocsi. – szabadkoztam. Egy kicsit el is szégyelltem magam. De ciki vagyok!

- Semmi gond, csak tíz perce nézlek, ahogy őrlődsz magadba. – istenem. – na gyere be! – intett, majd szerintem ő nyomot meg bent valami gombot amivel kinyílt a kapu. Mire oda értem a bejárati ajtóhoz az addigra már nyitva volt, és Taemin állt előttem. Egy egyszerű melegítőnadrág és fekete póló volt rajta. Még egyszer sem láttam ilyen laza ruhákba mivel mindig elegáns ruhákban jár a sulinkba.

- Szia. – köszönt mosolyogva.

- Szia. – köszöntem én is félénken.

- Gyere beljebb. – tárta ki előttem az ajtót és beljebb invitált a házukba.

- Köszi. – léptem át a küszöböt. Ami bent fogadott az még csodálatosabb látványt nyújtott, mint a kinti. Gyönyörű, letisztult stílusú ház. Szerintem megint tátva maradhatott a szám mivel Taemin nevetés zökkentett ki a bámulásomból.

- Úgy látom tetszik a ház. – kuncogott még mindig.

- Igen, nagyon szép házatok van. – bámultam még mindig az előszóbát. – A szüleid? – kérdeztem rá. Mivel nem szeretnék zavarni. – csak mert nem szeretnék zavarni. – osztottam meg aggodalmamat.

- Dolgozni vannak csak három nap múlva jönnek haza, úgyhogy nem zavarsz senkit. – kicsi szomorúságot véltem felfedezni az arcán.

- Értem. Sajnálom. – szabadkoztam nem is tudom miért.

- Semmi gond. Már megszoktam. – legyintett. Majd megvárta még leveszem a cipőm, aztán elindult valamerre én pedig követtem. Nem sokkal később a konyhába jukadtunk ki.

- Kérsz valamit inni, vagy esetleg enni valamit?

- Nem köszönöm. – utasította vissza. Mivel tényleg nem szeretnék a terhére lenni. Taemin felajánlotta, hogy segít megértetni velem a tananyagot. Így leültünk az asztalhoz és egy órán keresztül tanultunk. Így, hogy Taemin elmagyarázta az anyagot sokkal könnyebben megértetem. Majdnem mindent.

- Nah, ezzel még is volnánk. – csukta össze a füzetét.

- Igen, végre. Nagyon elfáradtam és teljesen leszívta az agyam. Azt hiszem ideje lenne haza mennem. – tényleg mennem kellene már mivel apa azt mondta, hogy ne sokáig legyek.

- Oké, amúgy nem rosszból, de úgy látom, hogy nehezen megy neked a fizika. Ha gondolod szerdánként korepetálhatlak.? – a kérdése eléggé meglepett. Ő most komolyan szeretne még velem találkozni?

- Komolyan? – kérdeztem döbbenten.

- Igen. – mondta halál komolyan.

- AZ jó lenne. Rettentő hálás lennék. – hálálkodtam.

- Akkor ezt megbeszéltünk. Jövőhéten szerdán várlak három órára. Ha neked az úgy jó?

- Nekem jó. Köszönöm. – még mindig hálálkodtam.

- Nincs mit. – legyintett ismét jobb kezével.

- Dehogy nem, nem is ismersz mégis olyan kedves vagy hozzám. De miért? – remélem nincs semmi hátsó szándéka velem.

- Mert jófejnek tűnsz. – el sem hiszem, hogy ezt nekem mondták.

- Oh, köszönöm. Te is. – hajtottam le fejem zavaromba. – Szia Taemin. – köszöntem el, mivel most már tényleg mennem kell.

- Szia Jimin. – köszönt ő is majd egy intéssel bezárta az ajtót én pedig elindultam haza felé. Ez szerintem egy jó barátság kezdete. Legalábbis remélem.