Törött (JIKOOK)

🥀 24. Rész 🥀

Jimin pov

Taemin még Angolon, és fizikán  is mellettem ült. Szünetben sokat viccelődtünk, beszélgetünk. Szórakoztató személyiség. Meg hát segítő kész is, mivel mikor fizikában elakadtam valahol, akkor rögtön segített. Viszont egész nap feszélyezve éreztem magam Jungkook dühös tekintetétöl. Tuti készül valamire. Biztos ma is meg akarnak verni. Mondjuk ez nem lenne újdonság. Most tesire indulok most már egyedül mivel Taeminek nem kell jönnie. Mivel mindig valamilyen versenyre megy. Irigylem is öt ezért. Óra ellőt még elkisért a szekrényemig, hogy össze tudjam szedni a cuccaim. Majd ki- ki ment a maga dolgára. A nap folyamán többször is mondtam neki, hogy nem kéne velem barátkoznia és, hogy nem kéne a suliban velem mutatkoznia, beszélgetnie mivel nem szeretném, hogy bármi baja essen miattam. De ő erre csak ennyit mondott, hogy ő azzal beszélget akivel csak szeretne! Senki sem mondhatja meg, hogy kivel barátkozik és kivel nem! Hajthatatlan volt igy hát hagytam, hogy velem legyen egész nap. Hazudni pedig nem akarok mivel én is szeretem volna, hogy beszélgessünk és, hogy együtt legyünk. Egyedül azért még sem olyan jó.

A szertárban átöltöztem, majd megnéztem az időt. Öt percem volt becsengetésig.  Ki akartam menni a szertárból ugyan is már átöltöztem és egyáltalán nem szeretem volna elkésni. De nem tudtam ki menni mivel Jungkook utamat állta. Izmos mellkasa ellőt összefont karokkal az ajtó félfának volt támaszkodva. Tudtam, tudtam előre, hogy megtalál a mai nap folyamán magának. Éreztem hisz egész nap dühös tekintete kisért. Hátráltam, egészen addig amig hátam a hideg fallal nem találkozott. Jungkook is elindult felém kimért léptekel. Úgy közeledett felém mint egy ragadozó az áldozatához. Csak egy valami nem stimmel mégpedig, hogy egyedül van. Eddig legalábbis mióta ő is bánt mindig Yongiékal jött. Mit akarhat tőlem.?

Mikor elém ért nagy kezét nyakamra helyezte. Nem szorított csak lágyan simogatta selymes bőröm. Még mindig hatással van rám az érintése ugyan is egy félszeg sóhaj hagyta el szám a gyengéd érintése hatására. Nem akarom, hogy hozzám érjen, nem akarom élvezni gyengéd érintését, nem akarok még többért sóvárogni.

-Jungh...kook...kérlekh...hagy..elmenni..- próbálkoztam hátha most az egyszer megkönyörül rajtam még ha tisztában is voltam a válaszával.

- Megbasszott már? - kérdése ellégé meglepett. Mivel nem értettem, hogy mégis miről is beszél. Most mi van?

- N.nem értelek? -kérdeztem még mindig meglepetten. Nyakamon lévő keze ami eddig lágyan simogatott most erős szorításra váltott. Rögtön oda kaptam pici kezeim, de semmit sem értem el vele, mivel sokkal erősebbnek bizonyult nálam.

- Ne szórakozz velem Park! Pontosan tudod, hogy miről beszélek. De most kegyes leszek és segítek. Megbasszott már az a hülye gyerek, Taemin? - kérdezte vérben izzó szemekkel. S keze szorítása is erősödött. Mi van, hogy én és Taemin. Nem értem, hogy miből gondolta ezt. Vagy egyáltalán, hogy fordulhat meg ilyesmi a fejében. Én soha nem gondóltam Taeminre úgy mint pasi. Persze nagyon helyes és biztos jó barát, pár lenne, de nem az én számomra. És ha az lenne őt az mit zavarja. Mit érdekli, mit foglalkozik velem? És azzal, hogy kivel fekszem le és kivel nem? Nem értem.

-Nh...nhemh..!- alig tudtam ezt az egy szót is kinyögni mivel még mindig alig kapok levegőt folytogató kezétől. – Jh.unhg..khohok..- próbáltam ismét lefejteni kezét nyakamról mivel már az ájulás szélén álltam.

-Helyes válasz! Innentől kezdve nem nézel rá, nem beszélgetsz vele még csak a közelében sem akarlak látni! Megérteted? – kérdezte mélyen szemeimbe nézve. Nem értem mi van vele. Miért foglalkozik ő velem és Taeminel?

-Mhegh...- nagy nehezen sikerült kinyögnöm. Muszáj volt beleegyeznem kérésébe, parancsába. Egyrészt féltem, félek tőle, másrészt nem akartam, hogy Taeminek bármi baja essen.  Mikor megkapta a kérdésére a választ elengedte nyakam. Ekkor lábaim felmondták a szolgálatot, majdnem a földre rogytam de Jungkook kezeit derekamra kapta igy nem engedte, hogy a földre essek. Levegő után kapkodtam, köhögtem. Mikor végre normalizálódott légzésem Jungkook a falnak nyomott s nyakamra tapadt. Először gyengéd, lágy puszikkal hintette be bőröm.  Majd szívni s harapdálni kezdte. Ezzel belőlem kisebb nyögéseket kicsalva. Próbáltam ellökni magamtól, sikertelenül. Nem akarom ezt, nem . Nem bírtam ellökni igy még határozottabban kezdte el szívni nyakam. Mire egész testem beleremegett s  felnyögtem. 

-Nyugi nem csinálok új dolgokat. Élvezni fogod. – lehelte ajkaimra majd meg csókolt. Vadul tépte ajkaim. Hogy én mennyire vágytam csókja után. Nem tagadhatom, hogy még mindig szeretem. Nem mondhatom mivel ez hazugság lenne. Próbáltam, én megpróbáltam de nem sikerült. Még azok után sem, hogy folyton megalázott bántott. Ezért is viszonoztam csókját. Mit lehet később majd megbánok. De az nem most lesz. Kezeimet ösztönösen a nyaka köré fontam, ezzel még közelebb vonva magamhoz. Jungkook még erősebben szorított magához. Beállt lábaim közé, majd nekem dörgölte merev tagját. Mikor össze ért férfiasságunk mind ketten felnyögtünk az érzésre. Izzott köztünk a levegő. Vágytunk egymásra. Ezt még Jungkook sem tagadhatta volna le. Mivel mikor szemeibe néztem csak a vágy tükröződött bene.

Levegő hiány miatt elváltunk egymástól. Derekamnál fogva egy gyors mozdulattal megfordított, majd ismét a falnak préselt. Kemény férfiasságát fenekemnek dörgölte mire egy reszketeg sóhaj hagyta el ajkaim. Majd nem húzva tovább az időt egy egyszerű mozdulattal lerántotta rólam nadrágom alsómmal együtt.

Minden előkészület nélkül egy gyors s erőteljes mozdulattal belém vágódott. Egy kisebb sikkantás hagyta el ajkaim, s szemeimből csak úgy potyogtak a könnyeim. Nem kezdett el rögtön mozogni várt még egy kicsit megszokom hatalmas méretétt. Míg vártunk, hogy megszokjam méretét addig lágy csókokkal hintette be nyakam. Mikor úgy éreztem, hogy jó legalábbis tűrhető, kicsit megmozdítottam csípöm ezzel jelezve kooknak, hogy most már mozoghat. Egy közepes tempót felvéve kezdett el mozogni bennem. A szertár csendjét az én nyögéseim s sóhajaim, míg Jungkook morgásai olykor nyögései törték meg. Egyre gyorsabban és durvábban vágódott belém ezzel elérve, hogy én is szüntelen hangos nyögésekbe kezdjek.

- JHunhg.Ahhh...koohokh..- nyögtem nevét mikor átléptem az orgazmus kapuját. Szinte az összes élvezettem a falra spriccelt amitől fejem egy paradicsommá válhatót. Nem sokkal később Jungkook is belém engedte élvezetét egy férfias nyögés kíséretében. Mielőtt még távozott volna  még utoljára a fülembe suttogott.

- Mostantól te az én magán ribancom leszel! Csak is az enyém, senki más nem nyúlhat hozzád rajtam kívűl!– ezzekel a mondattokkal hagyott magamra.