Törött (JIKOOK)

🥀 10. Rész 🥀

Jimin prov

Jungkookal össze pakoltunk a cuccaink, majd már távoztunk is az iskolából. A park felé mentünk, mivel jungkook azt szerette volna ha egy kicsit még együtt legyünk. Borzalmas volt az álmom. Teljesen valóságosnak tűnt. Az álmomban apám újra meg akart erőszakolni. Rettenetesen féltem, borzalmas volt. Remélem nem mondtam semmi olyat álmomban. Mivel jungkook azt mondta, hogy kiabáltam. Remélem nem tart valami őrültnek. Az utat egészen a parkig csendben tetük meg. Túlságosan le foglalták gondolataim egy bizonyos üzenet. Jungkookal egy üres padon foglaltunk helyet.

- Mi a baj jimin? – kérdezte aggódóan jungkook. El mondjam vagy inkább ne? Jobb lesz ha nem titkolózunk egymás előtt.

- K... Kaptam reggel egy fenyegető üzenetet. – dadogtam.

- Miféle üzenetet? – kérdezte furcsállva.

- Hát azt írta valaki... Hogy ha nem hagylak békén akkor mindenki megtudja, hogy ki is vagyok, mármint érted, hogy mi vagyok. – mondtam elpirulva.

- Héj... Jimin nyugodj meg. – simított végig hátamon nyugtatás képpen. Majd folytatta. – Minden rendben lesz, oké? Én itt vagyok, és itt is készek melletted mindig. Nem tudod véletlenül, hogy ki állhat a fenyegető üzenet mögött.? Úgy értem ki akarná, hogy ne legyek a közeledben? – kérdezgetett jungkook.

- Nem tudom. Talán csak nem akarják, hogy egy ilyennel legyél. Hogy egy senkivel, egy szerencsétlennel mutatkozz. És, ho... – nem tudtam folytatni saját magam ócsárlását mivel jungkook félbe szakított.

- Kérlek ne mondj ilyeneket. Te egy nagyon kedves, szerethető, aranyos fiú vagy. És nem hagyom hogy ilyen ocsmányságokat mondj magadról. Úgyhogy ezt most hagyd abba. – parancsolt rám.

- Jungkook...va...van még valami. – ismét rám tört a sírhatnék. De még időben vissza tudtam tartani a feltörekvő könnyeim.

- Hallgatlak.

- Az üzenetben nem csak ez volt, hanem küldtek rólunk kettönkről egy képet. – nagyot nyeltem, majd folytattam. – ahol csókolóztunk. – érzem, hogy fejem egyre vörösebb és vörösebb árnyalatot vesz fel. Ahogy vissza emlékszem első csókunkra.

- Szóval ha jól értem, akkor ha továbbra is a te társaságodban leszek akkor ezek a képek nyilvánoságra kerülnek. – elő vettem telefonom és jungkooknak is megmutattam a rólunk készült képet. Itt már nem bírtam így utat engedtem a nemrég feltörekvő könnyeimnek. Nem akarom, hogy miattam őt is kirekesszék, hogy undorodjanak tőle, hogy megalázzak.

- Ohh.. – csak ennyit tudott kinyögni a kép láttán. Kezei ökölbe szorultak, láttam rajta, hogy nagyon dühös. Meglepődött a kép láttán. Próbálta elnyomni saját érzéseit, és egyedül csak rám koncentrált. – cssss... Semmi baj. Megoldjuk, oké? – válaszul csak bólintottam, nem tudtam semmit mondani. Egy árva hang semmi jött ki a torkomból. Nagyon félek. Nem akarom emiatt elveszíteni jungkookot. Nagyon fontos lett számomra. Legjobban attól félek, hogy ez a kép apa kezébe kerül. Istenem, bele gondolni sem merek, hogy mit tenne velem. Kellemetlen érzés járta át a testem. Egyre kényelmetlenül éreztem magam jungkook mellet. Ezt láthatóan jungkook is észre vette. Felém fordult kezeit arcomra helyezte tudtam, tudtam mit szeretne. Lassan közeledett felém, mikor már szinte súrolta ajkai az enyémet nem vártam, nem tudtam kivárni míg ő meg csókol, így én szüntettem meg a köztünk lévő minimális távolságot. Finoman kezdtem mozgat párnácskáim az ő finom, puha ajkain. Nem sietünk.. Rá értünk... Érzéki volt ez a csók, nem durva vagy felületes.... Érzések voltak benne..... Talán túl sok is... Sajnos csókunkat levegő hiány miatt megkellet szakítani. Sajnálatomra. Érezni akartam, érezni újra mézédes ajkait enyémen. Ezért újra ajkaira tapadtam. Eleinte félénken mozgattam ajkai, de aztán sikerült elég bátorságot gyűjtenem így most már sokkal bátrabban mozgattam ajkaim az övén. Mikor elváltunk egymástól nem szolaltunk meg, csak néztünk egymás elködösült tekintetét. Végül a beállt csendet jungkook törte meg.

- Most már jobb? – kérdezte mély, rekedt hangján, mitől egész testem libabőrős lett.

- Jobb, sokkal. – vigyorogtam, mint valami őrült.

- Indulnunk kéne. – suttogta fülembe. Lehelete csiklandozta bőröm, az érzésre én szokás szerint megborzongtam. Mikor sikerült fel fognom mit is mondott, akkor nagy nehezen de elindultunk. Az út ugyan úgy haza felé is csendben telt. De ez nem az a kínos csend volt, ez inkább az a fajta csend mikor csendben élvezünk egymás társaságát. Most szerintem szavak nélkül is értsük egymást. De ami ma történt azt meg kell még beszélnünk. Vagy nem. Csupán csak elkerülöm, levegőnek nézzem, elmegyek mellette mintha nem is ismerném. Hisz nem hagyhatóm, hogy mindenki kiközösítse miattam. Ha valakinek szenvednie kell az legyek én. Nem kell a legfontosabb embernek is. Majd én el viselem kettőnk helyett is a fájdalmat, a megaláztatást, és a megszégyenítéseket. Hisz én már meg szoktam. Őt csak hagyja mindenki békén. A legfájdalmasabb a hiánya lesz, hogy végre azt éreztem, hogy van kire számítani, van támaszom, egy bunkerem ahova eltudok bújni mindenki elől. Ahol nem bánthat senki. De meg kell ezt tennem, el kell viselnem. Az ő érdekébe. Egész úton ezen kattog az agyam, így azt sem vettem észre, hogy már itt állunk a házunk előtt.

- Ahm... Nem akarsz egy kicsit be jönni? – Mi? Ezt most komolyan megkérdeztem. Nem vagyok normális. Kérdésem még engem is meglepett nem hogy jungkookot.

- Jimin biztos ezt akarod? Nem szeretnék zavarni? – kérdezte még mindig meglepetten.

- Apa csak 11 – kor jön haza, úgyhogy nem zavarsz. Na gyere. – nevetem fel idegesen. Megragadtam kezét és elkezdtem befelé rángatni. Az elején meg sem moccant, de aztán már magától jött be a házba. Lehet ez az utolsó nap amit együtt tudunk tölteni. De ez csak mind az ő érdeke. Így ki kell élvezném ezt a pár órát amit eltölthetünk együtt. Ezért megéri kockáztatni az életem is. Mert ha apám megtudná, hogy egy fiú volt itt. Akkor biztos, hogy az ígérete kétszeresét kapnám. Amit biztosan nem élnék túl. Nagyon izgulok, mivel még apámon kívül más pasi  soha nem  járta a szobámba. Az ágyamon telepedtünk le.

- Nagyon szép szobád van jimin. – mondta majd ismét körül nézett. Végül szemei megakadt az íróasztalomon lévő pár pengén. Ezt nem akartam, hogy lássa.