Törött (JIKOOK)

🥀 23. Rész 🥀

Jimin pov

Az első órát sikeresen végig aludtam. Szuper. Nagyon fáradt voltam mivel éjszaka nagyon fájt mindenem. Igy nem ment olyan jól az alvás. Mikor felemeltem a fejem és egy kicsit körbe néztem a teremben láttam, hogy mindenki lenéző pillantásokkal méregetett.

- Na mi van felkelt az alvó buzi? - intézte felém az egyik fiú osztálytársam a kérdést. Figyelmen kívül hagytam kérdését mivel, hogy a tanár pont most érkezett meg. Igy kezdettét vette egy újabb unalmas óra. Mondjuk ha nem is jön meg a tanár akkor sem tettem volna másképp.

Azt hittem meghalok. Néha az ablakon bámultam ki, néha az órát bámultam és csendben kínlódtam a padomba. Nem tudtam kényelmesen elhelyezkedni a padomba sehogy sem. Olyan kényelmetlen volt. Ahogy ismét körbe néztem az osztályon láttam, hogy nem csak nekem unalmas és kényelmetlen a szék. Valakik lehajtott fejel aludtak a padokon. Valakik a pad alatt nyomkodták a telefonjukat. Egy, két ember azért akadt aki figyelt a tanárra. Taemin például olvasott valami könyvet. Nem tudom, hogy pontosan mit mivel nem láttam. Azt viszont tisztán láttam, hogy baromi vastag. A tanár nem is igazán figyelte, vagy érdekelte, hogy figyel - e valaki az óráján csak nyomta folyamatosan a szarságait. De hát még rajta is látszott, hogy unja.

Később újra végig néztem az osztályon, végül pedig a fali órán állapodtak meg a szemeim. Szomorúan konstatáltam, hogy még húsz perc van az órából. Pedig olyan mintha már vagy három órája itt ülnék. Taeminre pillantottam aki még mindig azt a vastag könyvet olvasta. S mintha csak megérezte volna, hogy valaki figyeli hátra pillantott. Egyenesen rám, a szemeimbe. Majd rám mosolygott, és intett egyet. A mosolya mosolyt csalt az én arcomra is, majd én is vissza intettem neki. Visszafordult, majd ismét a könyvének szentelte a teljes figyelmét. És még mindig van 15 perc az órából. Hát én ezt nem hiszem el! Lehajtottam a fejem a padra egy nagy sóhaj kíséretében. De most azért ügyeltem arra, hogy még véletlenül se aludjak el. Nem akarom, hogy az osztálytársaim azzal piszkáljanak, hogy a kis buzi ma már másodjára alszik el. Szerencsétlen. És hasonló bántó csúnya szóval illessenek. Kinézem belőlük, hogy egész nap ezzel csesztetnének, sőt egész héten.
Később megint rá néztem az órára. Végre, már csak öt perc van hátra. Mondjuk attól még, hogy ennek az órának vége lesz attól még lesz pár órám ami még hátra van. Mondjuk kettő óra van amit imádok, a francia és az angol. De nap végén még ott a tesi mait ki nem állhatok. Rühelem. Megint bujkálva kell átköltöznöm. Egész végig gyomorgörcsbe lesz a hasam, mert félni fogok, hogy vagy bajba, vagy az orvosiba kerülök. És elhitetitek nem az én hibámból.

Igaság szerint ha nem szeretném és nem értenék a nyelvekhez akkor fel sem veszem ezeket a tantárgyakat ebben a suliban. Ugyanis ez a suli a nyelvekről és a sportokról híres, és valljuk be én az utóbbiban nem vagyok a legjobb. Az már biztos, hogy élsportoló nem lesz belőlem. De legalább kiváló nyelv érzékel áldott meg az isten. Gondolat menetemből a csengő és az ajtó csapódása szakított ki. Ugyanis tanárunk távozott.

- Na mi van csipkerózsikának most sikerült nem elaludnia? - Kérdezte gúnyos hanggal egy újabb osztálytársam, majd távoztak az osztályból csapatával. Elkezdtem elpakolni a cuccaim a táskámba mikor is arra lettem figyelmes, hogy valaki odalépet a padom elé.  Kicsit megijedtem mivel azt hittem, hogy valaki megint megakar verni. De mikor felnéztem akkor szembesültem, hogy nincs mitől félnem mivel csak taemin mosolygos arcával találtam szembe magam.

- Szia Jimin! Hogy vagy? - mosolygott még mindig mint valami tejbetök.

- Szia Taemin! Kösz jól, te? - természetesen hazudtam.

- Jól vagyok én is köszönöm. Megyünk együtt órára? - kérdése nem kicsit lepett meg. Azt hittem, hogy szoba se fog majd velem állni a suliba, nem hogy velem menjen végig az egész iskola elött.

- öhm... persze menjünk. Francia lesz a következő óra igaz.? - kérdeztem még mindig kicsit meglepődve.

- Igen. Imádom! - mondta nagy lelkesen. - Te, hogy állsz vele?

- Én is nagyon szeretem, sőt az egyik kedvenc tantárgyam. Imádom a nyelveket. - jöttem bele egyre jobban a beszélgetésbe.

- Én is. - mosolygott rám kedvesen.
- Te melyiket nem?! - kérdeztem nevetve. Költői kérdésnek szántam.

- Igazad van. Olyan nincs. - nevette el magát ö is. Jó volt vele beszélgetni és nevetgélni. Egészen az óra kezdettéig beszélgetünk. Viszont már nem olyan nagy beleléssel beszélgetem vele mint az elején mivel Jungkook szúrós tekintete végig égettet. Nem tudom, hogy miért nézett igy általában mindig undorodva, szánakozva nézett. Most viszont mintha dühös lenne rám, hogy beszélgetek Taeminel. Próbáltam figyelmen kívül hagyni de nem ment folyton követelte, hogy csak rá tudjak figyelni. Mikor becsengettek bementünk a terembe majd helyet foglaltam a leghátsó padba. Azt hittem ennyi volt és ma már nem beszélünk többet Taeminel de még nagyobb meglepetésben részesített mikor is mellettem foglalt helyett. Nem bírtam továbbra sem az órára figyelni mivel Jungkook dühös tekintette még mindig égettet.