Törött (JIKOOK)

🥀 11. Rész 🥀

Jimin pov

Basszus! Ezt nem kellet volna, hogy meglássa.  Elfelejtettem elpakolni a pengéim. Olyan hülye vagyok. Miért most kellett ott felejtenem.? Mikor végre fel hozok valakit a szobámba. Arról nem is beszélve, hogy nem is akárki van most a szobámba. Jelenleg a legfontosabb ember van itt jelen, aki ezeket a vackokat nézi meglepetten. Tudom, hogy még csak alig két hónapja ismerem de kezdek megbízni benne, és egyre jobban ragaszkodni hozzá. Ezért is kell távol maradnom tőle, csak miatta. Lecsukom a szemeim és mélyen beszívom, majd kifújom a levegőt. Kinyitóm az összezárt szemeim és ráemelem tekintetem félve. Próbálom nem elsírni magam, de szemeim akaratom ellenére megteltek könnyekkel.

- É..én...-nem tudom tovább folytatni mivel hangom elcsuklik, és első könnycseppjeim is utat törtek maguknak. Ismét mély levegőt veszek, megpróbálom elfolytani sírásom. Jungkook is észre veszi, derekam köré fonja kezeit, majd egy egyszerű mozdulattal az ölébe ránt. Fejét nyakhajlatomba nyomja, így meleg levegője csiklandozza bőröm. Szorosan ölel magához, szinte már fájóan szorosan. De én ezt egy cseppet sem bánom. Ezért megéri szenvedni. Ölelését viszonzom kicsi késessel, kezeim nyaka köré tekerem, majd olyan közel bújok hozzá amennyire csak lehetséges. Úgy ölelem mintha ez volna az utolsó, hogy megölelhetem. De hát ez így is van. Ha kilép ma az ajtón onnantól mi csak két idegenek leszünk. Kis idő elteltével álamnál fogva felemeli fejem ezzel késztette, hogy a gyönyörű szomorúságtól csillogó szemeibe nézek.

- Figyelj.... – simít végig ujjával ajkamon. – Ne csináld ezt kérlek. Ezt... Ezt nem teheted magaddal, a saját testeddel, ezt nem. Nem bánthatod, nem okozhatól magadnak fájdalmat. Jimin, ha még egyszer meglátok ilyen vágást a karodon, vagy bárhol máshol a testeden, nem akarod tudni, hogy mit teszek veled. Oké? Már nem kell ezt tenned, többé már nem. Nem vagy egyedül én itt vagyok, és itt is leszek neked öröké. Én majd átt segítelek a nehéz időszakokon. Együtt túl jutunk mindenen. Megérteted? – simított végig lágyan arcomon. Most, én erre mit mondjak? Miért kell az életnek egy ilyen embert, ilyen tökéletes fiút az utamba sodorni, ha aztán elveszi.? Szeretem ezért el kell, hogy engedjem. Nem lehetek önző! Ezt egy utolsó kívánságnak veszem. Ezért meg ígérem neki, hogy nem bántom többé magam. Remélem, hogy sikerül betartanom az ígértem. Egyet biztosan tudok, hogy jungkook nélkül nagyon nehezen fogom bírni.

- Sajnálom...é..én...-suttogtam. De nem hagyta, hogy el mondjam amit szeretem volna. Mivel puha ajkaival belém folytotta szavaim.

- Ne sajnáld, nem te tehetsz róla. Nem a te hibád jimin. – suttogta ajkamra két csók között.

- Nem kérsz valamit enni, vagy inni? – tereltem a témát. Nem szeretnék szomorú lenni, hisz ez az utolsó együtt töltött napunk. Azt akarom, hogy egy szép emlék legyen.

- Nem, nem kérek semmit... – hajolt fülemhez, majd kis szünet után folytatta. – rajtad kívül. Akarlak jimin. – harapott rá fülcimpámra, mire akaratom ellenére de felnyögtem. Talán a kelleténél hangosabban. Arcom azonnal vörös árnyalatot vett fel. Tekintetét ismét az arcomra szegezi, majd egy fölényes mosolyra húzódnak ajkai.

- Rohadt cuki vagy mikor elpirulsz, tudtad? – kérdezte még mindig mosolyogva.

- Nem is vagyok cuki.! – mondtam tetettet sértettséggel. Arcom pedig nyakhajlatába rejtettem. Mélyen beszívtam férfias, számomra megnyugtató illatát. Felnéztem és jungkook még mindig idegesítően vigyorgott.

- De igen! – jelentette ki. Ha akarnék se tudnék vele veszekedni. Mivel kook csókjával ismét belém folytotta a szót. Puha párnácskáit elsőnek csak lassan mozgatta, majd egyre gyorsabban és vadabban csókolt. Tettei megrészegítenek. Nyelve bejutásért könyörög, amit természetesen azonnal megadtam. Nyelveink vad s szenvedélyes táncot jár. De legnagyobb sajnálatomra elválik tőlem. Amit egy elégedetlen morgással díjaztam. Ajkaival nyakam kezdte el feltérképezni. Harapdálta, szívta, majd nyálas csókokkal lepte el. Mire nem győzők sóhajok, s nyögések sokaságát hallatni. Mire elszégyellem magam ezért kezem számra tapasztom. Jungkook hirtelen megáll minden eddigi mozdulatában, és rám vezeti vággyal teli szemeit.

- Ne fogd vissza a hangod cica. Nyögj nekem! – súgta mély, rekedt hangján ajkaimra. Hangjától jóleső borzongás futott végig egész testemen. Jungkook vissza hajolt ajkaimra, és ugyan olyan szenvedélyel csókolt mint nem is olyan rég. Lassan, finom mozdulattal, mintha csak attól félne, hogy bármelyik pillanatban összetörhetnék, ledöntött az ágyamra.... Tudom, mit szeretne, mi fog történni ha nem állítom le. Félek, sőt rettegek. De akarom, azt akarom, hogy megtegye. Az övé akarok lenni.