Törött (JIKOOK)

🥀 2. Rész 🥀

Jimin prov

Órák után mentem egyenesen haza. Próbáltam minnél lassabban menni, hogy minél később kelljen találkoznom az apámmal. Valaki követ! Gyorsabbra vettem a lépteimet. Nem voltam elég gyors mivel utol ért, szembe fordított magával. Tudom ki ő.

- Öhm.... Szia a.. Yongi... - dadogtam félelmemben. Ő nem mondott semmit, nem köszönt hanem rögtön ütött. Az elsőt követte a második a harmadik és így tovább . Még egy utolsót belém rúgott majd ott hagyot. Rettenetesen fáj mindenem. Könnyeim már megálithatatlanul folynak. Nagy nehezen sikerült fel állni. Éreztem, hogy orromból folyik a vér, a számban is érzem a vér vasizét. Minden nap megver csak nem tudhatóm, hogy mikor csap le rám. Kiszámíthatatlan, bármikor, bármelyik percbe megkaphatom. Mikkor haza értem apám már nem volt otthon. Aminek rettentően örülök, mert ha meglátna így tuti, hogy tőle is kapnék. Be mentem a fürdőbe levetkőztem, s minden mocskot le mostam testemről. A koszos, véres ruháim bedobtam a szennyestartóba. Miután végeztem a fürdésel, lefertőtlenitettem a sebeim, kivéve amiket én okoztam magamnak. Magamra zártam a szobám ajtaját leültem a földre. Könnyeim ismét utat törtek maguknak. Nem bírom! Elővettem legjobb s egyetlen barátom, a pengém. Elöször egy csíkot húztam, majd kettőt, hármat és így tovább, minnél mélyebben. Amikor meguntam visszaraktam a helyére, s álomba sírtam magam ahogy mindig is szoktam.

Reggel nem csak hogy szarul néztem ki, de ugy is éreztem magam. Szemeim pirosak és karikásak voltak. A pizsomám újjai véresek lettek, mert tegnap nem kötöttem be a kezeim elalvás előtt. Próbáltam gyorsan és csendbe összeszedni magam, hogy apát még féletlenül se ébreszem fel. Gyülöli ha korán kel. Felöltöztem egy fekete térdnél szakadt farmer, és egy fekete nagy pulcsit vettem fel. Megcsináltam a hajam, fogat mostam és kész lettem. Készítettem apának reggelit. Ma nem reggelizek nincs most étvágyam. Nem mintha szokott lenni. Amúgy sem árt ha fogyok. Útközben eszembe jutott az anyukám rettenetesen hilyányzik. Még mindig rossz belegondolni, hogy nincs már velünk. Erre a gondolatra bekönnyeztek a szemeim, ezért inkább próbáltam az útra koncentrálni. Útközben nem figyeltem eléggé így majdnem elestem, de még időben sikerült megkapaszkodni. A hátam mögül hangos nevetést hallottam így gyorsabbra vettem a lépteimet. Mikkor már a kapuban voltam utolértek azok akik kinevetek, és belémrugtak. Így arcom találkozott a betonal. Mindenki engem nézett és röhögött rajtam. Nagyon kínos volt, éreztem hogy arcomon versenyt futnak könnycseppeim. Nem sírhatok mindenki elött, próbáltam visszatartani de nem tudtam, egyszerűen képtelenség lett volna. Megint megletem alázva mindenki elött. Szerettem volna a föld alá süllyedni, eltüni mindenki szeme elől. De sajnos ez nem volt lehetséges. Berohantam a suliba azon belül a fiú mosdoba a csempének dőlve lecsúsztam a földre. Pár perc üldögélés után hallottam, hogy becsöngettek így erőt vettem magamon és felálltam. Épp álltam volna fel, de valaki vissza lökött. Rá emeltem tekintettem s mikor találkozott tekintetem Yongi megvetéssel teli tekintetével elkeztem remegni.

- Yongi? - nagyon félek tőle, így próbáltam nem el sírni magam megint. Hogy lehet valaki enyire érzékeny?

- Jaj csak nem bőgsz? - kérdezte, majd behúzott egy jó nagyot és a fejem találkozott a csempével. Mire észhez tértem Yongi már nem volt sehol. Meg mostam az arcom s mikor a tükörbe néztem elborzasztott a saját látványom. Ocsmány vagyok. Gyülölök tükörbe nézni, legszívessebben ott helyben megölném magam. Gyülölöm, undorodom magamtól. Felkaptam a táskám, és rohantam is az osztályomba. Lehajtott fejel mentem a helyemre, szerencsére a tanár nem volt még itt. Az első négy óra gyorsan el ment. Tesi, méghozzá kettő tesi óra lesz a következő. A tesit gyülölöm a legjobban az órák közül, nem azért mert olyan rossz lennék belőle, csak félek, hogy meglássák a testemet beboríttó számtalan heget. Még tíz percem van, hogy zökkenőmentessen áttöltözzek és beérjek az órára. Így felkaptam a tesi cuccom és gyors léptekkel indultam el a takaríttószertár felé. Amikor oda értem gyorsan körbe pillantottam, hogy nincs - e itt valaki. Mikkor megbizonyosodtam afelől, hogy nincs itt senki bementem és magamra zártam az ajtót. Sietössen áttöltöztem a tesi ruhámba. Mikkor végeztem egyenesen a tesi terembe futottam. Hál istennek a tanár még nem ért be így egy picit megkönnyebbültem. A tanár rögtön utánam érkezett meg pár percre. Így neki is kezdhettünk az órának, mivel mindenki itt volt már.

- Jó napot! - köszönt a tanár.

- Jó napot tanár úr! - köszöntünk egyszerre.

- Jólvan gyerekek. - csapta össze a tenyerét, majd ismét megszólalt.

- A mai órát öt kör bemelegíttő futásal kezdjük. Majd ki megyünk a focipályára, és ott is futni fogtok. Második órán pedig kosaraztok. - amint befejezte mondani valóját a tanár, már kezdhettünk is futni. Hurrá. Már szinte mindenki lefutotta az öt kört míg én még mindig csak a második körnél jártam. Nagyon rosszul éreztem magam, szúrt az oldalam és hányingerem van. Éreztem, hogy szép lassan elsötétül elötte minden, majd teljes képszakadás.