Törött (JIKOOK)

🥀 25. rész 🥀

Jimin pov

Miután rendbe szedtem magam s emberi formát kreáltam magamból elindultam a tesi terem irányába, ugyanis ma kettő tesi óránk van. Nem értem Jungkookot. Egyszer undorodik tőlem utána pedig a magán ribancának akar. Mit akar tőlem? Teljesen összezavar. Azt biztosan tudom, hogy nem féltékenységből csinálja. Mivel ö nem szeret engem. Hisz gyűlöl, megvet, bánt, kihasznál. Biztos még jobban megakar alázni, a földbe akar tiporni. Amit én egyáltalán nem akarok nem akarok a bábja lenni. Nem akarom, hogy hozzám érjen, hogy meg csókoljon. El akarom felejteni. Nem tagadom, nem tagadhatom, hogy még most is szeretem. Gyűlölöm is magam érte, de nem tudok mit csinálni a szívem akkor is érte dobog megállíthatatlanul. Én tényleg próbáltam elfelejteni, kitépni a szívemből de nemment.

Mikor beértem a terembe már mindenki bent volt a tanárral együtt. Jungkookék a terem hátsó részén beszélgetek. Mintha csak megérezte volna, hogy valaki nézi hátra pillantott igy összeakadt tekintettünk. Egy perverz mosolyt küldött felém, majd vissza is fordult Yongiékhoz.
Kihoztuk a matracokat, majd hármas csoportokba sorba álltunk. És kezdetét vette a kínzás órája.

Miután végre kiengedtek az óráról, sietve távoztam a teremből. Az öltözőbe mentem, hogy kihozzam a cuccaim és átt tudjak öltözni a szertárba. Mikor megvoltak a cuccaim mentem volna ki, de csak volna mivel mikor épp léptem volna ki  az öltözőből, akkor hirtelen valaki elkapta  karom és a falhoz vágott. Rögtön tudtam, hogy Jungkookég. Vagy legalábbis az egyikük. Na mit mondtam? Yongi vigyorgo képével találtam szembe magam. Mindig is Yongitól féltem a legjobban nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de tőle rettegtem a legjobban. Míg fel nem váltotta jungkook. Most ezt a félelmet Jungkook kelti bennem.

- Na mi van el vitte a cica a nyelved? - nyeltem egy nagyot, hogy erőt vegyek magamon, hogy válaszolni tudjak.

- Khkérlek..nne..bántss!.-dadogtam nagyon hallkan szinte már suttogva. Lehet meg sem hallotta mivel nem válaszolt. Még jobban a falhoz szorított, majd gyomor szájon ütött, mitől a földre rogytam mivel időközben elengedett engem szorító kezei. A hirtelen és fájó érzésre köhögnöm kellet. A hajamnál fogva felrántotta a fejem, hogy szemeimbe tudjon nézni.

- Tudod azon gondolkoztam, hogy ha már úgyis buzi vagy és biztos sok faszt szoptál már akkor rajtam is segédkezhetnél?! - fel sem tudtam fogni, hogy mégis miről beszélhet. Ugyanis elengedte hajamat kicsatolta az övét ki gombolta nadrágját, majd már csak férfiasságával szemezhettem. Rögtön elkaptam tekintetem, nem akarom még csak látni sem. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer is erre fog kényszeríteni a nagy hetero Min Yongi.

- Naa.. Ne légy olyan szende szűz hisz mindketten tudjuk, hogy már rég nem vagy az. - államat megragadva fordította vissza férfiasága felé fejem, majd széthúzva szám bele tuszkolta az egész méretét. Rögtön gyors és durva lökések sorozatával ostromol. Teljesen a torkomig lenyomta magát. Könnyeimtől szinte semmit sem láttam, orrom a sírástól teljesen bedugult így levegőt is alig kaptam. Nyálam végig folyt államon így nyelni is képtelen voltam. Yongi folyamatosan könyörtelenül dugta számat, miközben hol morgott hol mély nyögések hagyták el ajkait.

- Aahh...gyehrünkh...ribanch..- nyögőt egyre hangosabban és gyakrabban. Így már sejtettem, hogy hamarosan vége lesz ennek a borzalomnak. Sejtésem beigazolódott, mivel nem sokkal később Yongi egy hangos mély nyögés kíséretében a számba élvezett. Amit természetesen azonnal ki akartam köpni, de ő nem igy gondolta.

- Na, na, na nyeld csak le mind egy cseppig. – akaratom ellenére lekelet nyelnem igy hát undorodva de lenyeltem. 

Majd ismét hajamba kapott, csak épp ezúttal fel ráncigált a földről a hajamnál fogva. Hirtelen kapott torkomra, majd fojtogatni kezdett. Azt hittem, hogy vége, hogy nem bánt ma már tovább, hogy békén hagy, de úgy látszik, hogy tévedtem.  Addig szorította nyakam míg fuldokolni kezdtem vörös fejjel. Mikor ezt ő is észrevette akkor hagyott egy kicsit levegőhöz jutni. Majd újra elkezdett fojtogatni. . Ezt a műveletét megismételte egy párszor. Pokoli a fájdalom. A fájdalom mi nem hagy levegőhöz jutni. Mintha  testem belülről készülne felfalni önmagát. Éget. A tüdöm ég mintha tüzet nyeltetettek volna velem szinte ki akar szakadni, ki akar robbanni a mellkasomból. Bármit csak ezt nem. Üssön, rúgjon belém. Verjen addig míg nem válok mozdulatlanná. Bármit csak kapjak már levegőt. Fuldokolok, köhögők, a levegőben a hátát csapkodom, de semmi. Nem engedi el a torkom. Próbálok megszólalni, hogy hagyja abba, de csak olyan morgás szerű hang jön ki a torkomból. A hátába nyomom a körmeim, de erre sem reagál. Már kezdek fekete pontokat látni a szemem ellőt. A testem mintha lebénult volna. Nem tudom megmozdítani egyik porcikámat sem. Hallani egyáltalán nem hallok semmit sem. A fejem is zúg. A füleim csengenek. Mintha fejbe vágtak volna. Az egész testem forró. Zsibbad az egész testem, mintha áramütés ért volna.  A szemem előtti fekete pontokból mostanra már foltok, pacák lettek. Nehezemre esik nyitva tartani a szemeimet, míg végül elnyel a sötétség.