Törött (JIKOOK)

🥀 4. Rész 🥀

Reggel arra ébredtem, hogy valaki leöntött egy pohár hideg vizel. A hirtelen jött hideg érzésre szemeim kipattantak, és apám dühös tekintetével találtam szembe magam. Istenem! Elfelejtettem tegnap le ápolni a sebeim, így az egész ágynemű többnyire véres lett. És ha még ez nem lett volna elég teljesen meztelen voltam. Miért nem vérezte el az este? Miért? Apa leült az ágyamra mellém, majd gyengéden az arcomra simított. Most először mintha megbánást láttam volna szemeiben. Talán megbánta amit velem tett, tesz? Döbbenten néztem szemeibe. Végül apa törte meg a csendet.

-Fiam, ezt megint miért? - nézett végig testemen. Szemeibe néztem, meg akartam szólalni, mondani akartam valamit, de nem ment, nem tudtam semmit mondani. Már épp szólásra nyitottam a szám, de egy hang sem jött ki a torkomon. Csak tátogtam mint egy hülye hal.

-Nem vagyok egy türelmes ember jimin! - jelentette ki apa ingerülten. Mivel még mindig nem tudtam megszólalni így apa rám förmedt.

- MONDJ MÁR VALAMIT BAZDMEG! MI A FASZOMÉRT CSINÁLDTAD MEGINT EZT? HA? - Üvöltött rám. Testem összerezzent, egész testemben remegtem. Így még inkább képtelen lettem volna válaszolni, ezért apa egy apai pofonnal ajándékozott meg. Az ütés hatására a földre estem. Igyekeztem a lehető legkisebbre összehúzni magam, becsuktam a szemem és vártam a következő ütést. Mivel percekkel később sem jött a várva várt ütés így kinyitottam szemeim. Ekkor az apám felált s elém guggolt. Várta a válaszom. De mind hiába hisz én képtelen voltam arra, hogy megszólaljak. Ezt bizonyára az apám is észre vette, rájött, hogy én nem igen fogok mondani semmit. Így ezt megunva felált és belém rúgott, fel rángatót a padlóról és az ágyamba dobott. Fel akartam ülni de nem hagyta, csípőmre ült és ütni kezdet ahol csak ért. Fájdalmasan üvöltöttem fel minden egyes ütése után. Záporoztak könnycseppjeim. Arca színtiszta élvezetett tükrözött. Élvezte azt amit velem tesz. Miután megunta testem püfölését nyakamra tért át. Fojtogatni kezdett, ez a műveletet addig csinálta míg nem látta rajtam, hogy lassan eszméletem vesztem. Megvárta míg magamhoz térek, mikkor megbizonyosodott afelől, hogy magamnál vagyok akkor egy erőteljes ütést mért szemem alá. Fel üvöltöttem fájdalmamba. Fülemhez hajolt s mondani valóját hallójáratomba súgta.

-Utoljára kérdezem meg! Miért tetted ezt magaddal? - oké. Megtörtem. Csak ne érjen hozzám többet. Erőt véve magamon, suttogva de megszólaltam.

-Mih..miattadh. - hangom nagyon halk volt, szinte alig lehetett hallani.

-Miattam. Miattam. - ismételgette apa válaszom. Egy kicsivel később egy gúnyos nevetés hallatszott, ami nem mástól származott mint apától. Felém fordult és szemeimbe nézet.

-Te hozod ki ezt belőlem! Mindig azt akarod, hogy bántsalak. De tudod mit? - nézet újra végig rajtam, majd folytatta. - Ha neked ez kell ahhoz, hogy válaszolni tudj, akkor tessék. Látom szeretsz szenvedni, valld be imádod a fájdalmat szépségem. - mosolygott mintha semmi nem történt volna. Ez egy pszichopata.! Mindenem rohadtul fájt, de legalább a testi fájdalomra tudtam koncentrálni. Így egy kis ideig eltörpül a lelki fájdalmam. Az hittem, hogy ennyi, hogy végre kimegy és békén hagy végre. De tévedtem. Ő nem így gondolta....