Törött (JIKOOK)

🥀 26. Rész 🥀

Jimin pov

Nem tudom meddig felküldhettem a kemény betonon összegömbölyödve, már csak arra eszmélek fel, hogy valaki rázogatja a vállaim.

- Hé Jimin! Jól vagy? Kelj fel. - hallok meg egy nagyon ismerős hangot, mire azonnal nyitogatni kezdtem szemeim. Először homályosan látok egy férfi alakot  így elkezdek pislogni és ezt a műveletet addig végzem míg látásom ki nem tisztul, de mikor kitisztul és megpillantom az előttem lévő embert még a levegő is belém szorult. Megdermedtem. Ez...ez nem lehet igaz.  Nem volt elég mára ennyi borzalom. Mit akarhat már megint? Ugyan is Jungkook néz le ledöbbent tekintetembe. Szívem egyre gyorsabban kezdett el verni. Magába kerített a jól ismert félelem. Az egész testem remegett.

- Hé.. hallasz? - nem válaszoltam, mivel egy hang sem jött volna ki a torkomból így csak egy bólintásra tellett tőlem. Megfogta a kezeim s felhúzott. A hirtelen mozdulattól megszédültem így muszáj volt megkapaszkodnom Jungkook vállába. Mivel félő volt, hogy vissza rogyok a földre.

- Kkö..köszönöm..- dadogtam mint egy 5 éves. Muszáj volt valamit mondanom, nehogy a végén még azért kapjak, hogy milyen hálátlan vagyok.

- Mi történt? - kérdezte aggódóan? Nem. Biztos csak rosszul halok s látok, nem tértem még teljesen magamhoz.

- Én....én biztos csak elájultam miközben készültem el hagyni az öltözőt. Ugyan is ma nem ittam valami sokkat. Sőt egyáltalán nem ittam ma semmit. De miért is magyarázkodom, hisz nem tartozom magyarázattal. - nem is értettem magam, hogy miért kezdtem el magyarázkodni neki. De a végét már kicsit erélyesebben mondtam a kelleténél. Remélem nem lesz mérges, hogy ilyen hangnemmel beszéltem vele.

- oké értem! - mondta egyszerűen. Most biztos, hogy mérges rám, biztos meg akar verni vagy, kitudja mit akar velem tenni. 

- Ne har..haragudj az előbbi kirohanásomért. Nem tudom, hogy miért is mondtam. - kezdtem el rögtön sűrű bocsánat kérésbe.

- Nem haragszom. Na gyere. - hova is? Tudtam, tudtam, hogy az egész csak egy álca s most jön csak az igazi jól megszokott Jungkook. Tuti hozzájuk akar vinni. Ahol szinte bármit meg tud majd tenni velem. Lehet, hogy megkötöz, megver a pincéjükbe, vagy megöl. Van egyáltalán pincéjük? Nem akarok vele menni. Teljességgel kizárt dolognak tartom, hogy én majd elhagyom az iskolát Jungkookal. Elég sokáig gondolkodhattam mivel elkezdet a szemem ellőt csettintgetni.

- Öhm....- nem tudtam, hogy mit is mondhatok. Mondjak nemet? De ha nemet mondok, ha ellenkezem akkor azért kapok. Ha igent mondok akkor önszántamból vonulok az oroszlán karmai közé.

- Indulj! Nemleges választ nem fogadok el. - s ennyi el van döntve, hogy megyek - e vagy sem. Azzal megragadta karom s cuccaimmal együtt kirángatott az öltözőből. Nem szorított simán ki bírtam volna húzni kezem ha nagyon akartam volna. Kint elengedte csuklóm, de nem tudtam el menni a tény mellet, hogy ahol megérintett ott bizsergett. Hirtelen annyira elgondolkodtam az érzésen, hogy konkrétan a semmiben megbotlottam. Így sikeresen a földre pottyantam. Nagyon fájt a bokám. Próbáltam talpra állni de vissza huppantam. Kicsit bekönnyesedet a szemeim. Szerintem ezt Jungkook is észre vehette, mivel eddig boldog arcvonásai eltűntek.

- Nem hiszlek el! De komolyan. – le guggolt elém, majd mint ha csak egy tollpihe lennék úgy kapott fel az ölébe. S úgy kezdett el velem együtt gondolom a saját háza felé sétálni. Lábaim dereka, kezeim nyaka köré fontam mivel nem szeretem volna ha leejtene. Orromba kúszott nem is oly rég érzett férfias illata mitől megborzongtam.

Nem sokkal később megérkeztünk Jungkookék házához.