Törött (JIKOOK)

🥀 27. Rész 🥀

Jimin pov

Miután megérkeztünk jungkookhoz rögtön a szobájába vitt. Lefektetett az ágyára, majd lejegelte a bokám. Ami amúgy tök felesleges volt mivel már egyáltalán nem fájt. Ezt közöltem is vele de ö mit sem törődött mondani valómmal, csak ment a saját feje után. S KB így ülünk fél órája kettesben Jungkookal kicsit sem be szarva. Félek tőle, hogy mi ez a hirtelen kedvesség az irányából. Készül valamire ez biztos.

- Fáj még a bokád? - kérdezte a tőle nem megszokott kedves s lágy hangján. Mi nagyon jól esett. Utoljára akkor beszélt így velem mikor még csak eljátszotta, hogy szerelmes belém. Hiányzik az a Jungkook. Nagyon.

- N..nem. - feleltem félénken. Remegő hangal.

- Akkor jó. - felelte egy perverz mosollyal arcán. Levette a jeget a bokámról, majd egy egyszerű mozdulattal a földre dobta. Fölém tornyosult, s az arcomat kezdte el bámulni, és jobb kezével lágyan simogatta. Tudom, hogy mit akar. Ahogy azt is tudom, hogy ha így ilyen gyengéden fog velem báni nem fogok tudni neki ellen állni. Pedig nem akarok ilyen könnyű prédának tűnik. Hisz tudom csak kihasznál, becsap. Ő nem szeret téged Jimin! Egyik részem mindennél jobban akarja, hogy hozzám érjen, hogy meg csókoljon. Míg a másik részem teljesen taszítja, azt akarja, hogy lökjem el, s ne engedjek neki. Kezei levándoroltak derekamra, majd azt kezdte el cirógatni. Miközben lassan hajolt ajkaimra. Olyan szerelmes s vad táncot jártak ajkaink. Mi nem ismer határokat. Kezeim maguktól fonódtak Jungkook nyaka köré s úgy húztam még közelebb magamhoz. Miközben nyelve erőszakosan kezd befurakodni számba. Nem ellenkeztem. Nem....nem is tudtam volna. Simogatni kezdtem nyelvét sajátommal, levegőt is már aligha kaptunk még sem álltunk le. Nyálam lassan folyt végig államon. Nyelveink  fantasztikus táncot jártak amit abba sem akartam hagyni.

- Törd...összeh...ah.. szívem Jungkook! Törd össze apró szilánkokra! Törd össze még ennél is jobban. Tegyél velem amit csak akarsz. - ennyi, kész feladom nem akarok tovább küzdeni saját magammal, az érzéseim ellen. Ha már fáj akkor fájón kegyetlenül. Ennyi kész feladom. Nem harcolok tovább. Átadom magam az érzéseknek, a fájdalomnak, a szenvedésnek, s a szerelemnek mit Jungkook iránt érzek.
Ha csak így lehetek a közelében akkor legyen. Nekem már így is, úgy is mindegy. Jungkook mélyen a szemeimbe nézet, miben csak szín tiszta vágyat s kis döbbenetet lehetet kivenni.

- Az enyém vagy! Csak is az enyém park!

- A tiéd vagyok! Csak is a tiéd! - miután elhagyták ezek a mindatok ajkaim, rögtön ajkaim kezdte el marcangolni. Elkezdett megszabadítani ruháimtól, de nem csak engem hanem saját magát is megfosztotta ruhájától mik aztán a szoba távolabb felén landoltak szanna szét. Az éjjeli szekrényébe nyúlt onnan pedig egy óvszeres zacskót vett ki mit rutinosan bontott fel, majd fel is húzta. Egy egyszerű, gyors mozdulattal vágódott belém. A megszokott éles fájdalom jelentkezett szinte az egész lényembe, azt hittem meghalok, könnyeim akaratom ellenére záporozni kezdtek szemeimből. Mindjárt jobb lesz mondogattam magamban. Jungkook először lassan kezdett el mozogni bennem.

Majd pár perc múlva megszűnt a fájdalom s helyette az élvezett került előtérbe. Jungkook is észre vette, hogy már nem fáj annyira, így gyorsabb s mélyebbre próbált hatolni. Az élvezett egyre csak fokozódott, egyre többet s többet akartam.  A hatába mélyesztetem körmeim, hogy kicsit is de csökkenthessem a bennem keletkezett feszültséget. Az egész testem bizsergett, s könyörögött Jungkooké. Jungkook egyre gyorsabban mozgott bennem míg végre nevét nyögve élveztem el. Pár mélyebb s erősebb lökés után követtet ő is.

Később lihegve váltunk el egymástól, majd kicsi hezitálás után Jungkook mellkasára helyeztem fejem. Nem foglalkozva a következményekkel. Furcsa, hogy nem lökött le magáról s nem bántott. Valami nagyon nem stimmel vele. Ekkor viszont eszembe jutott az apám. Nekem már rég otthon kellet volna lennem. Istenem! Gyors mozdulattal pattantam fel Jungkook mellkasáról s az ágyából kikelve kezdtem el öltözni.

- Hova, hova ilyen sietősen.? - kérdezte felhúzott szemöldökkel s ö is feltornázta magát ülő helyzetbe.

- öhm...nekem most haza kell mennem. Sajnálom! - kértem bocsánatot a nem is tudom, hogy miért.

- Oké! - mondta nyugodt hangon. Majd vissza feküdt az ágyába. Meg sem próbált marasztalni. Nem is akarja, hogy itt legyek. Még is mit vártam? Hisz már úgy is megkapta ami akart, nem? Így én már teljesen feleslegesnek bizonyultam. Sietős léptekkel távoztam Jungkook lakásából.