Törött (JIKOOK)

🥀 9. Rész 🥀

Jungkook prov

Tegnap este nagyon sokáig beszélgettem jiminel, minden faszságról. De komolyan csak úgy dőlt belőle  a sok hülyeség, semmi értelme nem volt, csak magáról beszélt. Ami nem baj, ezzel csak nekem segít. Minél többet tudok róla annál jobb. Lassan megfog bennem bízni. Minél hamarabb közel kell kerülnöm hozzá.
- Jó reggelt. – jött ki a szobámból azon belül a fürdőmből a barátnőm, Lisa.

- Szia baby. – húztam közelebb derekánál fogva egy reggeli csókra. – Hmm milyen finom a illatod. – imádom mikor a én tusfürdőmmel fürdik. Hosszúra nyúlt szenvedélyes csókunkat ő szakítsa félbe.

- Mennünk kéne, ha nem akarunk elkésni. És még a képeket is ki kell nyomtatnunk. – mondta és azzal a lendülettel ki is szállt az ölemből.

- Jól van. – morogtam az orrom alatt. Fasza mehetek álló farokkal a suliba. Elmentünk kinyomtatni a képeket, mikor készlettünk elindultunk a suliba, természetesen csak külön - külön. Én kocsival ő gyalog. Csak a szokásos. Év eleje óta csak titokban találkozhatunk. Mindenről az a bizonyos nap tehet. De a mi kapcsolatunk ezt is túl éli. Muszáj. A suliba érve rögtön megpillantottam yongiékat. Nagy vigyorral az arcomon mentem oda hozzájuk.

- Uhh.. Basszus srácok tegnap alaposan elbántatok vele. – mondtam nevetve.

- Áhh.. Tegnap szerencséje volt, mivel fáradtak voltunk. Na de ma,.. – csapta össze tenyereit Tae... – még a szart is kiverjük belőle.

- Az biztos! Ma nem ússza meg. – mondta ridegen yongi. – Na de mit tudtál meg? – kérdezte kíváncsian.

- Hát nem túl sokat. De amit tudok azt elmondom. Nos. Teljes mértékben buzi. Vagdossa magát, nagyon durván szinte az egész teste csupa heg. A nyakán szívás és folytatgatás nyomokat láttam. Biztos valami meleg bárba jár. Ahol durván bának vele szex közben. Lehet szadomazó szexet szereti. Vagy ki tudja. Az biztos, hogy egy kurva. – Yongi öklendezni kezdett, mint aki mindjárt elhányja magát. Így fejezte ki őszinte véleményét.

- Azt eddig is tudtuk, hogy egy világi kurva. Majd szólj ha megtudsz még valamit. – szólalt meg yongi ismét.

- Jó. Itt a képek. – nyomtam a kezébe, majd ismét megszólaltam. – Na de én megyek, mert jimin bármikor megjöhet. Nem lenne jó ha veletek látna.
-Jólvan. Persze. – azzal lepacsiztunk  és az osztályom felé vettem az irányt. Mikor a teremhez értem hangos ordibálásra lettem figyelmes. Ez jimin hangja. Gyorsabbra vettem léptem, így hamar az osztályteremben voltam. Az osztály üres egyedül jimin van bent, aki...aki fekszik a padján. Üvöltözik, sír, a levegőt szaporán veszi. Alszik.?

- NEE...KÉRLEKH...H..HAGYDD....ABBAAA..!.... EZH.. FÁJJJ.... – ordítozott, sikoltozott. Közelebb mentem így most már biztosra veszem, hogy alszik. Mit csináljak? Nyugtassam meg? Vagy mi? Rázkódott, mocorgott, nem tud egy helyben megülni. Sírt, tépte a haját álmába. Úgy viselkedett mint egy elmebeteg. Nem tagadom még én is megijedtem. Soha nem láttam még embert így viselkedni.
- Cssss... Jimin, jimin. Héj ébredj. – próbáltam fel kelteni.
-. HAGGGY... NEE. APPAA.. – üvöltözött még mindig.

- Jimin én vagyok az jungkook. Hallod, nincs itt az apád. – közelebb mentem hozzá próbáltam le fogni, átölelni de nem nagyon akart sikerülni, mivel annyira kapálózott.

- NEEE... NE ÉRJ HOZZÁMM.... MEMHH. AKKAROM.. FÁJ... HAGYD.. ABBA... KÉRLEKH...-próbáltam fel kelteni, szólongattam, de semmi haszna, nem ér semmit. Be valóm érdekelt, hogy miért fél az apjától és, hogy mit tesz vele, mit csinál vele az apja.

- NEE..BÁNTS..NEE...BÁNTS....ELÉGG.....ELÉG..- Végre sikerült le fognom, és megölelnem. Le ültem a földre Jimint pedig sikerült az ölembe ültetnem.

- Jimin! Héj... Kelj fel. Itt vagyok, nincs mitől félned. Jimin. – nyugtatásképen simogattam a hátát. Sikerült, végre felkelt. Még mindig remegett az egész teste. Ijedt, könnyáztatott szemeit rám emelte.

- Ju...jungkookh.? Te mit..mit keresel itt? – kérdezte rémülten.

- Én csak halódtam, hogy valaki ordítozik és  megnéztem, hogy ki az vagy mégis mi történik az osztályunkba, és akkor megláttak. Próbáltalak felébreszteni, de nagyon nehezen sikerült. De most már minden rendben van. Nyugodj meg. – nyugtattam még mindig.

- Köszönöm.. Hogy nem hagytál itt. – mintha észhez tért volna olyan gyorsan pattant ki az öléből, mintha tűzön ült volna. Fejét kapkodta jobbra – balra. – A.. A többiek?

- Tesi az első óránk, így senki sem jött az osztályba. Mindenki a tesi terembe ment. – mondatom halán jiminből egy megkönnyebbült sóhaj tört fel. - De mégis mi volt ez jimin? Mi történt? – adtam hangot kíváncsiságomnak. Hátha valamit megtudok.

- Nem aludtam valami jól az este, ráadást elég hamar beértem, így elaludtam a padon és rosszat álmodtam. Gondolom. – gondolkodott el. Úgy gondoltam nem firtatóm tovább ezt a dolgot, majd nyugodtabb körülmények között. Lehet, hogy az apja bántsa? Nem tudom, de jobb lesz mihamarabb kideríteni.

- Már az első órára nem énünk be, gyere mossuk meg az arcod. Aztán ha akarod haza kísérhetlek. – az arcán egy kis rémülettett véltem fel fedezni. De hamar rendezte vonásait, hogy ne vehessem észre érzéseit mit az arca mutat. Nem akarja kimutatni az érzéseit. Mosolyogni is csak egyszer láttam, mikor elsőnek csókoltam meg. Hevesen faltam dús párnácskáit, - mind e- közben barátnőmre, Lisára gondoltam. Hogy „élvezze”, „élvezünk” a csókot, és hogy ne érezek keserű ízt a számba. Ujjaimmal óvatosan, lágyan cirógattam arcát. Az ajkait szét nyitotta ezzel engedélyezve nekem a bejutást. Előszőr lassan és finoman tapogatóztam nyelvemmel. Próbáltam érzékien csókolni. Mikor elváltam tőle nyomtam az orrára egy puszit, gesztusom egy újabb mosollyal díjazta.

- Köszönöm, hogy itt vagy most mellettem. – nézett mélyen a szemembe.

- Mindig itt leszek jimin. – hazudtam mint a vízfolyás. A célért mindent. De hát szerelemben és háborúban mindent szabad. És itt nem jiminre célzok, hanem Lisára. Hogy végre nyilvánosan is együtt lehessünk. Mikor jimin sikeresen megmosta az arcát elindultunk a következő órára.

- Mr. Jeon és Mr. Park lennének szívesek és elárulnák, hogy mégis hol jártak első órán? – sipítozott az osztály főnök. Mivel jimin nem volt hajlandó megszólalni, így engem ért a megtisztelés, hogy választ adják ennek a banyának.

- Óra előtt el szeretem volna menni WC-re csak hogy ott találkoztam jiminel aki nagyon rosszul volt. Így segítettem neki, hogy ne fulladjon bele a saját hányásába. Mivel az orvosiba nem volt hajlandó elmenni.

- Igaz ez jimin? – kérdezte a megszeppent fiút.

- Ii.. Igen tanárnő. – mondta dadogva, majd vissza lehajtotta a fejét.

- Rendben! Már azt hittem, hogy újra fel kell majd hívnom az apját. Nos. Ebben az esetben haza mehetnek, leigazolom az egész napjukat. Jungkook megtenned, hogy haza kiséred jimin. – kérdezte kíváncsian a banya.

- Persze.

Jöhetnek a vélemények..!