Gyilkos jár a gimibe (Kim Taehyung ff.) - Átíras Alatt

🌺54.

Úgy szorította a csuklómat, hogy azt hittem eltörik. Próbáltam kiszabadulni, de ő erősebb volt. Akkor lett mégnagyobb pánikom, amikor erőszakosan megcsókolt. Undorodtam tőle. Fájdalmasan tépte ajkaim, de sikerült annyi erőt összeszednem, hogy el lökjem.

Eressz el, ez fáj!! -rángattam a csuklómat. A könnyeim már útnak indultak és csak úgy potyogtak. Neki tolt a kerítésnek, és kezei a fenekemre tévedtek. Alig tudtam erőt venni magamon. Hiába próbáltam tolni, nem jött össze. De ekkor vettem egy mély levegőt és azt tettem, amit ilyenkor a filmekben is szoktak. Jó erősen megrúgtam, a számára legérzékenyebb helyen a térdemmel, aztán el is löktem és futásnak eredtem. Alig láttam a könnyeimtől, de muszáj volt erősnek lennem.

Miután oda értem a megfelelő helyre, szinte ráfeküdtem a csengőre. Szerencsémre nem kellett sokat várnom, kis motoszkálás után egyből nyílt az ajtó.

Tae...-szólaltam meg nyekergő hangon és az előttám álló fiú arckifejezése igen döbbent volt.

Mi a baj? Mi történt? -fogta meg karom, hogy bevezessen a házba. Csak úgy kitört belőlem a zokogás, alig bírtam állni. Taehyung leültetett a kanapéra, majd elém térdelve próbálta törölgetni a könnyektől nedves arcomat.

Mi történt Soju? Miért sírsz? -aggodalmas tekintete miatt, végre erőt vettem magamon és megszólaltam.

É-énh annyira shajnálomh...próbáltamh, de nemh-

Mondd el kérlek, mi törént. Így nem tudok segíteni jagi. -emelte fel fejemet államnál fogva, hogy végre szemébe nézhessek.

Mhiután hazamentem a v-vásárlásbolh, ott volt a házunkh előtt Lee... LeeHong és m-megcsókolt. Aztán mhegszorongatta a csuklómat é-és le tapizohtt. -sírtam el magam mégjobban. Taehyung arca teljesen elváltozott. Sose láttam még ilyen mérgesnek.

Na most tényleg megölök valakit. -állt fel hirtelen és az ajtóhoz akart indulni, de megállítottam.

Kérlek Tae, ne! Ne mhenj.  -úgy nyújtottam ki a karjaim, mint egy kisgyerek, jelezvén, hogy öleljen meg, mert most rá van a legnagyobb szükségem. Taehyung a karjaiba zárt és olyan gyenge voltam, hogy a földre rogytam, az engem ölelő fiú, pedig követte példámat.

Annyira sajnálom jagi. Ígérem neked, soha többé nem fog úgy hozzád érni senki sem. Nem fogom hagyni nekik. -puszilta meg fejem búbját. Próbáltam nyugtatni magam, hogy most már biztonságban vagyok, de képtelen voltam abba hagyni a sírást.

Mutasd a kezed. -fogta meg az említett testrészemet és pont jót fogott meg. Ránéztem a bal csuklómra és mintha piros festéket tettek volna rá. Ez biztosan befog lilulni.

Az a szemét! Ha egyszer meglátom, garantáltan összetöröm az összes csontját. -simított rá a piros területre. Kicsit fájt, de türhető volt.

Nyugodj meg, mostmár minden rendben. Nem fog bántani. -simogatta fejemet.

Én most m-megcshaltalak? -könnyeztem be újra és már ismét útnak akartak indulni a könnyeim. A "sérelmeim" ellenére, ez fájt talán a legjobban. Az, hogy valaki olyan csókolt meg, aki nem Tae. Utáltam magam ezért.

Nem! Ez nem a te hibád, nem tehetsz róla. Erre ne is gondolj! -emelte meg ismét államat, hogy a szemébe tudjak nézni.

U-ugye tudod, hogy én csak théged szeretlek és sose tennék ilyet?-néztem rá, könnyes szemekkel.

Tudom Soju, tudom. Nincs semmi baj, oké? -fogta meg arcocskám és közeledni kezdett, de elfordítottam a fejem, így a puszija az arcomra érkezett. Értetlenül nézett, majd megszólaltam.