Gyilkos jár a gimibe (Kim Taehyung ff.) - Átíras Alatt

🌺31.

Jólvan Soo....az a feladatod hooogy....ülj bele Taehyung ölébe! -

Mikor ezt meghallottam nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek. Óvatosan Tae felé pillantottam aki szerintem azt se tudta hol van. Mindenki nagy szemekkel nézett. Mivel barátok vagyunk miért is ne ülnék az ölébe? Vettem egy nagy levegőt és felálltam. Odasétáltam hozzá ő pedig felnézett rám. Kissé hátradőlt így letudtam ülni. Elég furcsa volt... Mindenki elkezdett 'Huúhzni'. Megforgattam a szemem és most én pörgettem. Mázlimra BongSoonon állt meg szóval bosszút tudok állni.

Gyerünk Bong. Fuss az udvaron 10 kört. És Scott számolja. -mosolyodtam el ravaszan. Tudom hogy utál futni.

Ohh hogy mennél a.....JOLVAN! MEGYEK!-pattant fel dühösen, Scott pedig követte őt. Háh!! Ennyi. Ezután ment tovább a játék és lassan Bongék is visszatértek. Szegény levolt izzadva. De hát ez van. Ezután Tae mocorogni kezdett és hirtelen lelökött magáról. Lehet rossz helyre ültem.....
A többiek csak néztek.

Utána megyek. -mondtam és felálltam. Fogalmam se volt hogy hova ment. De aztán láttam hogy az egyik szoba ajtó nyitva van, így hát bementem. Nem volt bent senki. Hová ment? Ekkor valami fuvallatot éreztem közel a nyakamhoz és valaki a hátam mögött állt jó szorosan. Ez nem is fuvallat hanem valaki kifújta a levegőt az orrán. Nem mertem megmozdulni. Megismertem az illetőt az illatáról.

Tae...-nyeltem egy nagyot.

Részeg vagy........-szólaltam meg ismét.

Hmm....nem hinném. -megmozdította a fejét engem meg kirázott a hideg ugyanis az orra a nyakamhoz ért.

Nagyon jó illatod van. -mondta.

Taegyung....nem félek tőled. Csak részeg vagy. Nem tudod miket beszélsz. -

És mivan ha mégse? Mivan, ha te vagy rám ilyen hatással? -kérdezte. Nem válaszoltam...nem tudtam mit. Igen kicsit félek de tudom hogy ő nem Minho. Ő sosem lenne erőszakos.

Olyan rossz hogy mindig együtt vagyunk....csak máshogy és nem úgy. -ez meg miről beszél??

Tae...hagyd abba. Most csak a pia beszél belőled. -motyogtam.

Félsz tőlem?-

Nem. -mondtam. Tudom hogy nem tennél semmi olyat, amit később megbánsz...-hunytam le szemeim miközben sóhajtottam egy nagyot.

Biztos vagy benne? -olyan dejavu érzésem van...

Igen. -válaszoltam.

Akkor tévedsz. -suttogta majd már csak annyit éreztem hogy ajkait lassan a nyakamhoz nyomja. Olyat éreztem mint még soha. Kirázott a hideg és jó érzés volt. Amin a legjobban lepődtem meg az  az volt hogy nem csináltam semmit. Csak álltam. Talán azért mert bízom Taehyungban és tudom hogy sose bántana. Gyengéd puszikkal lepte el nyakam én pedig kezdtem furán érezni magam. A kezeit óvatosan a derekamra tette és közelebb húzott magához.

Taeh-hyung hagyd abba. -próbáltam értelmes szavakat összetenni de nem ment. Ő pedig nem hagyta abba.

Ez nem te vagy....-suttogtam. Muszáj volt erőt vennem magamon mégha jól is esett amit csinált, ugyanis ő nem fogja abba hagyni. Megfogtam a kezeit és leszedtem magamról. Ekkor szerintem ő is észbe kapott mert elhátrált.