Gyilkos jár a gimibe (Kim Taehyung ff.) - Átíras Alatt

🌺5.

Azért mert láttam ahogy összevesztél a barátaiddal és mivel mindig ide jössz amikor bajod van ezért gondoltam meg..... -

Na várjunk..... Taehyung te követsz engem? Vagy netán leskelődsz utánnam??? - én most kicsit kiakadtam....

Nem! Eléggé észrevehető vagy....-mondta és úgy tett mintha ez természetes dolog lenne hogy követ.

Azt nem hiszem.... Folyton a hátsó lépcsőn jövök fel, ahol tilos járkálni mert ott történt a legtöbb gyilkosság és senki nem mer ott mászkálni. - nem hiszem el hogy megtalálta a titkos búvóhelyemet. Ez volt az egyetlen hely ahol egyedül lehettem.

Szóval ezzel azt akarod mondani hogy te nem félsz? Mivan ha a gyilkos épp erre mászkál és megöl téged? - ült közelebb mire én hátra hajoltam, de nem nagyon tudtam mozdulni ugyanis a fal majdnem ott volt mellettem. Már megint kezdi. Ijesztgetni próbál!

Engem biztos nem fog megölni mert ha szófosást kapok akkor elmenekül előlem. - mosolyogtam mint egy idióta.

Na ez igaz....-Taehyungnak egy kis mosoly jelent meg a szája sarkában. Nem akartam elhinni amit látok.

Nocsak Kim Taehyung az ott egy kis mosoly a szádon? - nevettem fel.

Haha de vicces vagy. És nem az nem mosoly csak megrándult a szám. - ééés visszatért.... Ezután lépteket hallottam. Taehyung hirtelen felpattant majd körbe nézett.

Jön valaki. - fordult felém majd megragadta a kezem és húzni kezdett.

Ne Taehyung mit csin.... -

Sshhhht! Csak gyere és halgass! - bementünk egy kisebb terembe. Hát ez nem is terem hanem olyan szertár szerűség és kicsit szűkös a hely.

Taehyung miért.... -

Azt mondtam csitt! - mondta ingerülten és a kezét a számra tapasztotta. Megijedtem mert konkrétan az ajtó mellett állt meg az a személy. Vagyis nem egy, hanem kettő. Ezen az ajtón van rés is ezért tisztán halljuk mit mondanak.

Szóval mi lesz ezután? Azt tervezed hogy kinyírod az egész gimit?

Na kussolj! Elegem van ebből! Ezek a kretén fogyatékos barmok! A fene se akart ide jönni! Szóval a terv ugyan az marad! És most menj!

Szaporán vettem a levegőt és féltem. Ez egy női és férfi hang volt. De a férfi hang kicsit sem hasonlított egy diák hangjára. Mikor elmentek, Taehyung egyből elvette a kezét a számról viszont a másik keze még mindig a hasamon volt ami nagyon de nagyon zavart....

Ne tapizz mostmár! - szedtem le a kezét.

Bocsi. - kinyitottam az ajtót és kimentünk.

Taehyung mi volt ez? Miről beszéltek? - néztem rá de ő nem nézett a szemembe.

Nem tudom.... Most inkább menjünk innen. Amúgy is Japánt kell tanulnod szóval gyere. - a fejével a lépcső felé biccentett hogy menjünk. Elgondolkodtam..... Taehyung egyájtalán nem olyan ahogy a többiek beállítják őt. Egész kedves. Elmosolyodtam majd követtem.

🌺 

Na itt is vagyunk. - lépett be Taehyung és megkell mondjam hogy nagyon tetszik a háza.

Szóval a nagybátyjáddal élsz itt? - kérdeztem.

Igen... De ő alig van itthon szóval olyan mintha egyedül élnék. - nézett körbe. Az igazat megvallva tényleg olyan. Túl nagy ez a ház egy embernek.

Akkor.....hol fogunk tanulni? - kérdeztem.

Ahol szeretnél. Akár itt is tanulhatunk a nappaliban vagy a szobámban is. - közelebb jött hozzám és megint úgy nézett rám. Nem tudtam mit akar de ezután felemelte a kezét mire én nyeltem egy nagyot. Fogta és elvette a táskámat. Oh.... Szóval csak ezt akarta.

Na akkor hol akarsz tanulni? - vonta fel az egyik szemöldökét. Kíváncsi vagyok a szobájára nagyon... Szóval azt választom.

A szobádban! - bólintott majd intett hogy kövessem. Megállt a lépcsőnél majd előre engedett.

Jobbra. - utasított. Megláttam egy sötét ajtajú szobát. Gondolom ez lesz az. Benyitottam majd körbe néztem. Hát kicsit sötét a szoba. De amúgy tetszik.

Tudom nem valami szép....-sóhajtott egy nagyot.

Nem, szerintem nagyon szép! Mindenkinek saját stílusa van. - mosolyogtam rá.

Köszönöm. Tudod néha nem fér a fejembe......hogy lehetsz ennyire derű látó? - mosolygott.

HÉJ! TE. MOST. MOSOLYOGSZ!!!! - mutattam rá. Felnevetett. Na jó....úgy látszik megcsináltam a lehetetlent.

Na jó..... Igen mosolyogtam. - mosolyogva nézett a szemembe.

Akkor nem is vagy te olyan rideg, igaz? - közelebb léptem hozzá és picit meglöktem.

Lehet hogy jó hatással vagyok rád. - vigyorogtam.

Lehet. - mondta de ezt már nem mosolyogva. Ezután leültünk az ágyra és elővettem a japán cuccomat. Taehyung elvette a füzetemet és belenézett.

Okés....tudsz koncentrálni? - kérdezte és az arcomat vizslatta.

Kicsit elgondolkodtam de aztán bólintottam. Nagyon értelmesen magyarázott és figyelni is tudtam. Néha-néha rápillantottam és olyankor összeakadt a tekintetünk.

Sziaztok! Itt lenne az újabb rész, tudom kicsit későn de valamiért nem engedte a wattpad hogy kitegyem😥. Remélem tetszeni fog
Puszika😘