Gyilkos jár a gimibe (Kim Taehyung ff.) - Átíras Alatt

🌺41.

Sajnálom hogy ezt végig kellett nézned. -hajtotta le a fejét.

Semmi baj! Tae hallod? Nézz rám. -a szemeimbe nézett és ismét vett egy nagy levegőt-Semmi baj nincsen, nyugi. -simogattam meg az arcát. Lepillantott a kezemre ami az arcán volt, ezután pedig belebújt a tenyerembe és sóhajtott egy nagyot. Mi történik? Még csak most realizálom, hogy mi is történt az elmúlt percekben. Én magam csókoltam meg Taehyungot. Hogy volt nekem ehhez bátorságom?! Omo...Elpirultam.

Gyere, menjünk innen, jó? -ő csak bólintott egyet. Kimentünk a szobából, én pedig becsuktam az ajtót. Felé fordultam és még mindig lehajtott fejjel nézte a talajt. Közelebb mentem és megszólaltam.

Megnyugodtál már?-

Egy kicsit. -válaszolta.

Annyira sajnálom Tae. Ha itt vagyok veled, akkor lehet ez nem történt volna meg. É-én tényleg nem akartam hogy ez legy....-szólaltam meg, de közbe vágott.

Nem a te hibád Soju. Ha nem vagy, akkor mégjobban elborult volna az agyam, szóval semmi baj. -szipogta. Annyira fáj, hogy így látom őt. Hisz mégis csak szeretem....

Jaj, Tae. -öleltem meg. Lassan már én is elsírom magam. Tudom mit érez. A másik nagymamám már nem él sajnos. Kicsi voltam mikor meghalt, de nagyon fájt. Még mai napig emlékszem rá. Visszaölelt és olyan jó érzés volt így ölelgetni egymást. Tudom nyálas vagyok, de...sosem gondoltam volna, hogy nekem ilyen érzéseim lesznek egy fiú iránt.

Menjünk le. -vált el tőlem és megfogta a kezemet. Lementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra. Teljes testemmel Taehyung felé fordultam, hogy kényelmesen tudjunk beszélgetni.

Soju..-ismét megszólalt.

Igen? -

Maradj még itt. Ne-nekem most....szükségem van rád. -nézett mélyen a szemembe. Nagyon jól esett, hogy ezeket mondta.

Itt maradok, amíg csak kell. Ne aggódj. -mosolyogtam rá, de őt ez nem hatotta meg. Ugyan olyan szomorú képet vágott. Nem tudtam mivel deríthetném jobb kedvre.

Tudod, a másik nagyim kiskoromban elhunyt. És a nagyapám is. Még kicsi voltam, de rettenetesen hiányoznak. Sokáig nem szólaltam meg emiatt. Azt hitték valami bajom van, pedig csak szomorú voltam. Nem fogtam fel, hogy mi történt. Hogy már soha többé nem látom őket. Nagyon rossz volt.... De erről még senkinek se beszéltem...-néztem fel rá.

Részvétem. Biztos imádtak téged. -mondta.

Nem emlékszem, de biztos! És...a nagymamád is nagyon szeret téged, csak már...fentről ügyel rád. -csak hümmögött egyet. Mesélsz róla nekem? -kérdeztem közelebb ülve hozzá. Vett egy mély levegőt és neki kezdett.

Mindig ott volt velem. Mikor még kicsi voltam, minden reggel elmentünk sétálni. Ő tanított meg mindenre és nagyon szerették egymást a nagyapámmal. Igaz néha összekaptak, de hamar kibékültek, mert rájöttek, hogy képtelenek egymás nélkül élni. És nagyi mindig azt mondta, ha...ha majd nagy leszek és szeretni fogok valakit, akkor mindent tegyek meg azért, hogy neki jó legyen és boldog legyen. -ezt mind a szemembe mondta.-Aztán, minden este csinált nekem forró csokit és mesélt is. Mikor nagyobb lettem segítettem neki mindenben, amiben csak tudtam. Aztán mikor....elment, nagyapával ketten maradtunk. De nem sokáig lehetett velem már ő se. -már teljesen könnyesek voltak a szemeim és ki is engedtem néhány pici könnycseppet.

Borzasztó lehetett. Annyira sajnálom Taehyung. -hajtottam le a fejem. Mostanában még érzékenyebb vagyok és akár egy reklámon is eltudom sírni magam.

Ne sírj, nincs semmi baj. -simította meg az arcom. Igaza van. Összekell szednem magam. Most Taehyungnak van szüksége rám, nem pedig fordítva.

Beszéltél nekem az érzéseidről. Tudtam én, hogy erős vagy lelkileg. A nagymamád pedig csodálatos ember volt. Kár, hogy nem ismertem. -mosolyogtam. Taehyung szájának a sarkában, megjelent egy kis mosoly.

Nagyon kedvelt volna téged. -még mindig szipogott, de már jobban volt.

Tudod....lehet, hogy most hülyének fogsz nézni, de úgy érzem, hogy nagyi küldött nekem onnan fentről, egy okos, jószívű, szeretnivaló, gyönyörű angyalt. És onnan tudom, hogy...itt vagy most velem. Ő akarta, hogy megismerjelek. -várjunk, várjunk. Ezt most rám értette? Basszus, hát én már a zokogás határán állok. Ha most nem ilyen helyzet lenne, azonnal elpirulék. De annyira meghatott ez, amit most mondott, hogy szomorúan, könnyes szemekkel borultam a nyakába és kezdtem el simogatni a tarkóját. Sosem hittem volna, hogy Taehyung lehet ennyire érzelmes is. Én annyira kedvelem őt, hogy már elmondani sem tudom. Visszaölelt és fejét ismét a nyakamba hajtotta. Ezután óvatosan eltolt magától. Két keze közé vette az arcomat és letörölte a könnyeket, amik időközben kicsordultak. Könnyes szemekkel néztem rá. Az arca nagyon komoly lett és mélyen belenézett a szemembe.

Van egy szó, amit eddig csak is a nagymamámnak mondtam. Soha senki másnak, eddigi életem során, de most neked is mondom. -

És mi az? -mostmár én szipogtam és kíváncsian vártam, hogy mi is az a szó.

Szeretlek. -

Ohwmájgád!! Hát én mindjárt elsírom magam🥺❤. Tudom nagyon nyálas lett, de sokat gondolkoztam ezen a részen. Remélem tetszik nektek! Igyekszem a folytival addig is viszlát és legyen szép napotok sütikék🥺❤💜 És többet nem ígérem, hogy többé nem lesz ilyen nyálas rész, de legközelebb majd visszafogom magam😅