Gyilkos jár a gimibe (Kim Taehyung ff.) - Átíras Alatt

🌺40.

A történek után minden fenekestül felfordult. A tanárok szétvoltak esve, az igazgató nőnk eltűnt, Jay belekeveredett valami balhéba és nekünk kellett kimenteni. Pánik tört ki a gimnáziumban. Én szerencsére jobban vagyok. Mármint...sikerült visszaszednem azokat a kilókat, amiket leadtam a szerelem miatt. De belül fájt....Taehyung nem lépett, sőt nem is keresett. Én még mindig kedvelem őt, vagyis szerelmes vagyok belé. De túl hülye voltam. Azt hittem, hogy lehet köztünk valami, de tévedtem. Ő nem vágyik rám, szóval mondhatni jól megszívtam. Az első igazi szerelmem és vele volt meg az első csókom is, ami mai napig eszembe jut. Anyáék is észrevették, hogy valami nem oké velem. De kezdem összeszedni magam. Már amennyire sikerül. Taehyung ma nem jött és így nem lesz padtársam japánon. Így méguncsibb lesz. Bár nem mintha beszéltünk volna a mosdós dolog után, de legalább ott ült mellettem. Szomorú vagyok, mert ma az idő se valami jó. Elvan borulva.

Soo jössz? -kérdezte Bong. Nála se fényesek a dolgok. Az anyja egy elmebeteg lett. Ezért NamJoon közbe lépett és valószínűleg Bong Kimikoéknál fog élni.

Persze, jövök. -engedtem el egy halvány mosolyt és együtt indultunk el a tesiterem felé.

🌺💔🌺💔🌺💔🌺

Japán órán ülök és unottan néztem a táblát. A tanár hozott valami papírokat, ugyanis jövőhéten elmegyünk meglátogatni egy ősi Japán izét vagy mit. Talán múzeumot.

Szóval itt vannak a nyilatkozatok, hogy elengednek-e a szüleitek vagy sem. San kiosztja őket, addig is SooJun!-felemeltem a fejem és kíváncsian vártam, mit akar tőlem-Látom hogy Taehyung nincs ma, szóval lennél olyan kedves és elviszed neki? Fontos lenne, hogy holnapra mindenkiét visszakapjam. -ah basszus...nem szeretnék beszélni vele.

Igen, elviszem neki! -mondtam.

Köszönöm! -mosolygott a hülye fejével. Bólintottam egyet. Mi jöhet még ma? Taehyung megint a falnak vág és lesmárol? Na azon elnevetném magam. De miért nem jött ma be? Megkönnyítette volna a dolgom...

Miután vége lett a japánnak, fújtatva indultam el Taehyunghoz. Félek, hogy mi lesz. Bár úgyse fogok bemenni. Csak a kezébe nyomom a papírt és már megyek is! Igen ez lesz! Ezt fogom tenni. Kis gyaloglás után meg is érkeztem. Vettem egy mély levegőt és bekopogtam. Nem nyitott ajtót. Ismét bekopogtam és még többször is. De semmi. Előhalásztam a telefonomat és felhívtam. Nem vette fel. Egymás után felhívtam háromszor is, de ismét nem vette fel.

Taehyung! Itthon vagy? -kopogtam be megint. Vettem a bátorságot és benyitottam. Az ajtó nyitva volt.

Tae...-lépkedtem óvatosan. Ekkor hatalmas csattanást hallottam az emeletről és megnyikkantam, annyira megijedtem. Tuti valami porcelán tört el. További hangokat hallottam. Valaki betört a házba?Ledobtam a táskámat,  elindultam a lépcső felé és halkan felmentem az emeletre. Nyeltem egy nagyot és közelítettem az ajtó felé ami résnyire nyitva volt. Onnan jöttek a hangok. Várjunk. Ez az a szoba ahová Tae nem akart beengedni. Ahol van a zongora és a sok családi kép. Rátettem a kezem a kilincsre és benyitottam. Taehyung épp a zongorát akarta szétverni egy baseball ütővel a kezében.

NA HÉJ, HÉJ, ÁLLJ! -mentem közelebb. Hirtelen rámkapta a fejét és olyat láttam, amit még soha....
Taehyung szemei könnyesek voltak. Sírt. 7 hónap alatt még soha nem láttam sírni. Nagyon megdöbbentem, hisz a szoba is romokban állt.

Te meg mit keresel itt? Menj el. -fordult el tőlem.

Mi.....mi történt? -mentem közelebb.

Nem tartozik rád. -szipogta. Ekkor megpillantottam egy képet a nagymamájáról, ami a zongora tetején állt. A fenébe! Ma van a napja...ma hunyt el a nagyija. Ma van 5 éve! Én pedig magára hagytam őt! Itt kellett volna lennem vele, hogy ne tegye ezt! De én mit csináltam? Sajnáltattam magamat, meg szomorkodtam. Cserben hagytam Taehyungot.

A....a nagyid. -szólaltam meg. Taehyung lehajtotta a fejét és mégjobban szipogni kezdett. Óvatosan nyúltam a karjához és fordítottam magam felé. A karjai közé bújtam és átöleltem. A teste megfeszült. Lassan engedte le a baseball ütőt, ami a kezében volt és az említett tárgy a földre esett. Ezután csiga lassúsággal tette kezeit a hátamra. A fejét a nyakamba hajtotta és hagyta, hogy kijöjjenek belőle az érzelmek. Átéreztem a fájdalmát. Az egyik kezem felvezettem a tarkójához és simogatni kezdtem a haját. Szorosan öleltük egymást és hagyta, hogy közel legyek hozzá. Nem lökött el. Szüksége van most rám!

Semmi baj. Shhht...itt vagyok, nyugodj meg. -mondtam halkan. Próbáltam megnyugtatni, de nehezen ment. Percekig csak álltunk és öleltük egymást. Mikor csillapodott a sírása lassan eltolt magától. Közel maradtunk egymáshoz én pedig a kezeim közé vettem az arcát. A tekintete megtört volt és nagyon szomorúnak látszott. Megsimítottam az arcát és a hajába is beletúrtam. Nem tudom, honnan jöttek ezek a mozdulatok, de úgy éreztem, hogy a szívem irányít és most ezt kell tennem. Nem szólaltunk meg, csak néztünk egymás szemébe. Taehyung már teljesen lenyugodott. Ekkor valami melegség áradt szét bennem és magától mozdultak meg a kezeim. Tae vállára tettem őket, ő pedig óvatosan a derekam köré fonta az övéit. Az arcunk így is közel volt, de most mégközelebb hajoltunk egymáshoz. Egyszerre közelítettünk és végül beszűntettem a köztünk lévő távolságot. Éreztem, hogy most ő volt meglepődve. Szorosabban átölelt és olyan édesek voltak az ajkai, hogy azt hittem elolvadok. Ez a második csókunk és tele volt érzelemmel. Kezemmel a hajába túrtam, ami olyan puha mint a vattacukor. Azt szeretném, ha Tae tudná, hogy itt vagyok neki. Főleg most! Már nem érdekel, hogy mi történt aznap a mosdóban. Engem már a jelen érdekel. És most itt vagyunk egymás karjaiban, és érzelmesen csókolózunk. A gyomrom liftezett és úgy éreztem, hogy ilyen az, amikor igazán szerelmes az ember. Kicsi csókokat adtunk egymásnak, hisz kezdtünk kifogyni a levegőből. Tae lassan elvált tőlem én pedig kipirúltan ejtettem egy kisebb mosolyt.

Semmi baj. -simítottam hajára. Behunyta a szemeit és vett egy mély levegőt.

Köszönöm. -szólalt meg és a szemembe nézett.

Nincs mit köszönnöd Taehyung.-mosolyodtam el.

Tádámm!!! Itt is az új rész! Szerintem ez olyan cuki lett👉👈🥺❤ Igyekszem a kövi résszel🥰 addig is vigyázzatok magatokra és legyen szép napotok!