Gyilkos jár a gimibe (Kim Taehyung ff.) - Átíras Alatt

🌺27.

Az elmúlt napokban minden jól ment. Nem gyilkoltak meg senkit, 5-ös lett a nagy japán témazáróm Taehyungnak köszönhetően. Ha ő nem lett volna tuti hogy megbukok....1 hét múlva lesz a szülinapom és kiderült hogy Kimikonak is akkor van csak neki egy nappal utánam. 13 óra van köztünk. Vicces mi?
Péntek van és kicsit aggódom, ugyanis Tae nem jött ma suliba. És tegnap se. Írtam neki, hívtam is de nem válaszolt. Ma szerintem átmegyek hozzá. A csengő hangja szakított ki a gondolataimból. Biológia jön. Na legalább valami jó tantárgy.

Sooooo!!!!! -rohantak mellém a lányok.

Olyan gyors vagy! Néha igazán megvárhatnál minket. -lihegett Sana a vállamat fogva aztán pedig egyszerűen csak összeesett. Bong, Hiro, Kimi és én mentünk tovább. Sana kis idő múlva megint csatlakozott hozzánk.

Na szóval csak azt akartam mondani hogy Jimin elhívott randizni és fogalmam sincs hogy mit csináljak. -sütötte le szemeit.

Uhuu ez komoly! Szerintem ez fantasztikus. Összeilletek nagyon. Aranyosak vagytok együtt. -vigyorgott BongSoon.

Ez igaz. Jiminie nagyon jó csávesz. És ő téged választott. OMG HÁT TI RANDIRA MENTEK!!! -esett le a dolog Hirokonak. Felnevettem. Néha olyan jól szórakozom a társaságunkon. Ezeket hallva, kicsit elgondolkoztam. Taehyungra gondoltam. De fogalmam sincs hogy miért.

Soo...SooJun HAHÓ!!! -legyezte a kezét előttem Bong.

Igen?-kaptam fel a fejem.

Figyelsz te rám? -

Igen, persze. -bólintottam.

Akkor mit mondtam az előbb? -na basszus. Nem figyeltem.

Öööö....-pislogtam.

Na látod. Aigoo mi van veled? Mintha kicseréltek volna. -a lányok aggódó tekintettel néztek rám.

Nyílvánvaló. Reggel óta teljesen máshol jár a feje. A hercege már tegnap óta nem jött. -szólalt meg Hiroko.

Oh...így már világos. -mondták.

Nem igaz! -csattantam fel. -Csak fáradt vagyok és haza akarok menni. És ő nem a hercegem. -mondtam.

Ugyan már....mindannyian ismerünk már. Nem nehéz téged kiismerni. Sose szoktál így viselkedni. Magadba zárkózott vagy. Sose voltál ilyen Sooya. -tette rá kezét Bong a vállamra. Csak szomorúan sóhajtottam. Igazuk van. Mintha nem is én lennék.

Csak szerelmes. Ennyi az egész. -vont vállat Kimiko.

MEG A FA....uuu uhmm....YAAA BARÁTOK VAGYUNK!!!! -kiáltottam fel. Ezek megnyúznak engem...

Hogyne....csak "barátok". Csak látnád hogy mi folyik körülöttetek. Néha olyan mintha elválaszthatatlanok lennétek. -mondta Bong. Idő közben megálltunk így a fejemet a falnak döntöttem.

Igen. Velünk nagyon ritkán vagy. És Taehyung senkit nem bír elviselni. Talán Jungkookal vált néhány szót és ennyi. Megpróbáltad velünk is összehaverkodtatni, de nagy ívben kerül minket. És arról nem is beszélek hogy úgy néz rád mint aki menten felfal. Csak te ezt nem veszed észre mert egy 5 éves gyerek szintjén vagy és még sose voltál szerelmes. -sorolta a tényeket Hiroko. Elgondolkoztam. Vajon igazuk van? Nem venném észre ezeket? Az kizárt. Hiszen Tae...egy bezárkózott srác és én pedig egy idióta lány vagyok aki sokszor azt se tudja mit csinál. Nem vagyok szerelmes. Azért azt észre venném ha az lennék. Ennyire hülye azért nem vagyok.

Lányok....az elején szerintem ki se állhatott engem. De aztán összebarátkoztunk. Igen sokat lógunk együtt de csak mert segíteni szeretnék neki. Nem tudom hogy miért ilyen bezárkózott és az elején mindenki őt hitte a gyilkosnak pedig nem ő volt az. És...nem hinném hogy ő érzéseket táplál egy ilyen lány iránt mint én. Tae teljesen másfajta ember mint mi. És én csak segíteni akarok rajta, értitek? Ha szerelmes lennék, azért azt észre venném. Igaz még nem voltam az, de majd egyszer biztos az leszek. -mondtam.

Uhm...hát jólvan Soo. Ezt te tudod. -vont vállat Bong.

Csak bízzatok bennem. Oké? -mosolyogtam.

Oké.- mondták ők is mosolyogva, majd folytattuk utunkat a biosz terem felé.

🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺

Órák után nem tudtam mit csináljak. Most menjek el Taehyunghoz vagy inkább ne? Lehet rossz ötlet lenne....
De nem érdekel. Fogtam magam és elindultam. Nincs olyan messze a sulitól. Igaz esik a hó de nem baj. Mikor megérkeztem, bekopogtam. Nem jött válasz. Becsengettem de semmi. Ismét kopogtam és ekkor nyílt az ajtó. Mi...lett....a..hajával? Én tényleg ennyire nem figyelek. Mikor nőtt meg neki ennyire? Tényleg hülye vagyok. (A képet valamiért nem engedte kitenni, szóval Tae hajáról a kép ott van felül)

Bámulsz még vagy bejössz? -kérdezte.

Én inkább megyek szerintem hehe...-mondtam zavartan és már meg is fordultam de visszahúzott. Egyenesen be a házba.

Miért nem jöttél? Hívtalak, írtam, de semmi! Azt hittem valami bajod esett. Visszaírni luxus?!?!?!?!! -kezdtem el csapkodni.

Nana nyugi van már. Mióta lettél te ilyen verekedős? -vonta fel szemöldökét. Tiszta vadmacska lettél. -mosolyodott el.

Pffft.....inkább válaszolj a kérdésemre. -mondtam idegesen.

Csak nem éreztem jól magam. Ennyi az egész. A telóm pedig elhagytam. Házon
belül van de nem tudom hogy hol...-mondta.

Miért hazudsz? -kérdeztem.

Nem hazudok. -nézett a szemembe.

De igen, hazudsz....-és ekkor igazam is lett. Taehyung hazudott. Ugyanis a telefonja ott volt a zsebében és megcsörrent. Éreztem hogy hazudik... Csak összeszorította szemeit.

Nahát, megtaláltam! -mondta.

Ezt már úgy se mentheted meg....miért hazudtál?? Láttad hogy hívtalak igaz?! Miért nem írtál vissza?!?! Most meg a szemembe hazudsz!!! -kiáltottam fel.

SooJun...megvan rá az okom. Én csak..-

Nem érdekel mit mondassz!! Azt hittem barátok vagyunk, azt hittem hogy...-ezt inkább nem folytattam. Én se tudom mit akartam mondani.

Mit hittél? -jött közelebb.

Semmit. Én most megyek. És tudod mit? Soha többé nem fogok érted aggódni!! Felőlem azt csinálsz amit akarsz innentől!!! Nem vagyok önmagam mióta veled barátkozom. Elhanyagoltam miattad a legjobb barátaimat, erre te arra se méltatsz hogy visszaírj nekem!!-siettem az ajtóhoz.

De ne menj el kérlek! Sajnálom...-hajtotta le a fejét szomorúan.

Ennyi? Semmi magyarázat? -kérdeztem csalódottan.

Én...-vártam hogy folytassa, de nem mondott semmit. Mit is vártam...

Ne! Hagyj békén! -mondtam aztán kimentem az ajtón de ő követett. Megragadta a csuklómat.

Soju...kérlek! -nézett a szemembe. Ugyan azt a csuklómat fogta amit régen megszorított. Most nem szorította, most nagyon gyengéden fogta.

Eressz már el! -néztem rá és már majdnem készült kitörni belőlem a sírás, de azért nem vagyok ilyen gyenge így hát visszatartottam. Elengedte a csuklómat én pedig már rohantam is haza.

Ahoyy!! Itt az új rész remélem teszik! Most sok időm van így tudok írni. Nemsokára hozom a kövi részt addig is sziaztok!!💕💕