Gyilkos jár a gimibe (Kim Taehyung ff.) - Átíras Alatt

🌺29.

És hogy vagy mostanság?-kérdezte Minho.

Hát....megvagyok. És te? -néztem rá egy pillanatra.

Jól vagyok köszi. De veled biztos minden oké? Kicsit bánatosnak tűnsz. -

Igen minden rendben csak....összevesztem egy barátommal. Semmi több. -vontam vállat.

Oh, hát remélem hamar kibékültök. -mosolygott.

Köszi. -viszonoztam gesztusát.

Na és....megvan már hogy kivel mész a tavaszi bálra? -

Mi? Milyen tavaszi b...Ooohh az a bál! Hát nem. De az még nagyon messze van. És nem hiszem hogy elmegyek szóval....-forgattam meg a szemem.

Oh....értem. -hajtotta le a fejét.

Na és neked? -

Hát...van egy lány..akit szívesen elhívnék, de nem merem. -válaszolta aranyosan.

És ki az? Hátha tudok segíteni. -csillant fel szemem.

Áh...inkább nem mondom el. Majd talán márciusban. -kacsintott.

Hát jó! -mondtam. Végre hazaértünk. Megköszöntem Minhonak hogy hazakísért, majd bementem a házba és felment a szobámba. Csak meredten bámultam magam elé.

🌺Visszaemlékezés🌺

Háton fekve feküdtem Tae ágyán miközben a fejemet lelógattam. Néha tényleg nem vagyok normális, de hát mit csináljak? Nincs kedvem megírni a japán házit.

Ha így folytatod a fejedbe száll a vér. -szólalt meg Tae az asztalnál ülve.

Nem baj. Jobb ez mint a japán. Juhúúú!! -mondtam miközben elkezdtem lefelé csúszni és a fejem nekiütközött a padlónak.

Taehyung segíts!!! Nem akarok leesniiiii! -kiáltottam.

Szerintem jobb lenne ha hagynám hogy leess. -miután ezt kimondta láttam ahogy az ágy túloldalára megy. Felmászott rá majd feltérdelt és nyújtotta a kezeit. Gyorsan megfogtam ő pedig felhúzott. Francba....inkább tényleg hagynia kellett volna hogy leessek. Az arcunk nagyon közel volt egymáshoz, és a két oldalam mellett térdelt, szóval még mozdulni se tudtam. Ilyenkor mintha minden lelassulna. Mélyen néztünk egymás szemébe. Azt se tudtam mit csináljak. Lepillantott az számra én pedig nyeltem egy nagyot. Mivel idegességemben mindig rágcsálom az alsó ajkam, kénytelen voltam beharapni. Tae hirtelen rálökött az ágyra és gyorsan leszállt rólam.

Megyek enni. -mondta majd kiviharzott.
Én csak pislogtam. Miért történik velünk mindig ilyen? És most is...MI A FRANC TÖRTÉNT?!?!?!!! Én még mindig csak feküdtem és próbáltam felfogni hogy mi is történt. Mi az előbb majdnem..? Áhh nem. Dehogy! Ne gondolj ilyenekre SooJun. Nem csókolt volna meg....

Ott van neked is tettem. -mondta Tae mikor már a konyhában voltam.

Köszi. -válaszoltam majd leültem. Hmm de fincsiii. -dörzsöltem össze a tenyereim.

Hát tényleg az! -nyammogott. Elkezdtem enni, de a hajam folyton az arcomba hullot. Kellett nekem rövidebbre vágnom elől....

Nincs egy hajgumid? Így nem tudok enni! -sóhajtottam egy nagyot.

Honnan lenne nekem hajgumim? -kuncogott.

Hát nem tudom. Lehet hogy titokban hosszú hajad van. Csak ügyesen elrejted. Parókával!!! -

Te tényleg nem vagy normális. -rázta fejét. Felállt és eltűnt a nappaliban. Mikor visszajött a hátam mögé állt.

Tessék! Itt egy szép masni! -kötötte meg a hajam. Valami piros szalaggal kötötte meg. Felnevettem.

Köszönöm szépen. Honnan szedted? -

Hát leszedtem valami díszvirgáról. -vont vállat mosolyogva.

Tovább ettünk és én nagyon jól éreztem magam.

🌺Visszaemlékezés vége🌺

Elmosolyodtam és az éjjeli szekrényemre néztem ahol a szalag masni pihent. Igen, megtartottam.
Éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe. Lefeküdtem az ágyra és hagytam hogy végre kiadjak magamból mindent ami eddig bántott. Sírok....és leginkább azért....Mert hiányzik Tae!

Annyeong!! Itt az új rész tudom ez most nagyon rövid, de muszáj volt írnom. Ígérem a kövi rész nagyon izgalmas lesz!! Beindulnak a dolgok😏 Addig is sziaztook!!❤❤❤ És köszönöm hogy elolvastátok!<3