Gyilkos jár a gimibe (Kim Taehyung ff.) - Átíras Alatt

🌺19.

Már készen álltam anya érkezésére. Minden kérdésre kigondoltam a választ.
Taehyungot is felkészítettem mindenre.

És most mit csináljunk? -kérdezte. Elkezdtem fel-alá járkálni. Áh megvan!

Öhm...kell valami hogy nehogy azt higgye hogy tudod.....mi...csináltunk valamit..... -szokás szerint elkezdtem rágcsálni alsó ajkam. Ilyenkor vagy zavarban vagyok vagy pedig ideges vagyok.

A szexre gondolsz? -a kérdés hallatán azt hittem felsikítok. Nem szeretem ezt a szót. Nagyon nem! Hirtelen elkezdtem  ütögetni Tae-t addig amíg rá nem esett a kanapéra. A helyzetet kihasználva tovább ütögettem.

Auu! Mit csinálsz? Ez már fáháááj!! -szisszent fel.

Soha...ismétlem SOHA többé ne mondd ki ezt a szót! Hányni tudnék tőle....-abba hagytam az ütögetést és leültem mellé.

Miért? Elmondod? -pislogott rám nagy szemekkel.

NEM! Csak undorítónak találom ezt a dolgot. Fújj inkább nem is gondolok rá. -borzongtam meg.

De akkor így hogy akarsz majd gyereket? -

Sehogy! Majd örökbefogadok eggyet. Vagy veszek 20 macskát. -vázoltam fel jövőbeli terveimet Taehyungnak.

Szóval....ha ezeket mondod akkor te még...-

FOGD MÁR BE! MIT ÉRDEKEL AZ TÉGED? Ahjjjj ezt hagyjuk abba....-hajtottam fejem a térdemre. Ez egyre kínosabb.

Jólvan na....befogtam. -na de jó.

Kössz! Na akkor itt van a japán füzetem. Ez jó lesz! Majd úgy teszünk mintha tanultunk volna. -bólogattam.

De miért nem mondjuk el az igazat? Hisz csak játszottunk. -mondta értetlenül.

Mert még nem ismered anyámat! Nem fogja bevenni! És ő a "játszottunk" szó helyett nagyon másra fog gondolni ami nem jó! -magyaráztam a dolgokat kedves barát barátomnak.

Oh oké. Akkor hallgatok rád. És apukád? Vele mi lesz? -vette kezébe a füzetem.

Apa most nincs itthon. Az őrsön van. Tudod segít a gyilkos ügyben. -

Jaa akkor jó. Mármint nem azért mert félek tőle, csak nem akarom hogy idegeskedj miatta. -lapozgatta a jól ismert füzetet. Ahw milyen aranyoos.

Hidd el apám fiúk terén nem egy kedves ember....alsóban volt egy legjobb fiú barátom. LeeHong-nak hívták. Egyszer hazakísért mert sötét volt és apa szó szerint elkergette. Pedig csak 9 évesek voltunk. Szegény srác. Azóta se láttam. -idéztem fel a régi "szép" emlékeket. Taehyung elkezdett nevetni.

Nyaaa ez nem vicces!!! Ő volt a legjobb barátom. -csaptam meg karját.

Hát ez jó volt! És voltál már szerelmes? -erre a kérdésre nem számítottam. Most mondjam azt hogy 'nem, de azt hiszem hogy kezdek beléd szeretni?' Wait...WHAAT? Ez még viccnek is rossz volt SooJun.

Uhm..nem. Te? -néztem rá. Egy pillanatra elgondolkozott majd megszólalt.

Eddig még soha. -rázta meg a fejét nemlegesen. Eddig? Ez mit akar jelenteni? Nem volt több időm gondolkozni mert hallottam ahogy nyílik az ajtó. Megjött anya!

SOO MEGJÖTTEM!!!-kiáltott anya, majd hallottam ahogy leteszi a cuccokat a konyhába és mikor beljebb jött, meglátott minket. A szemei kétszeresére nőttek.

Szia anya! -mindketten felálltunk majd odamentünk anyához.

Anya mielőtt bárm.....-

NEKED FIÚD VAN??? ÉS NEM IS MONDTAD?? AZ ANYÁD VAGYOK!! ELKELLETT VOLNA MONDANOD!! MIÓTA....-