Gyilkos jár a gimibe (Kim Taehyung ff.) - Átíras Alatt

🌺45.

Nem emlékszel rám? -mosolyodott el. Várjunk csak....

LeeHong?!-

Nagyon, de nagyon ledöbbentem. Mit keres ő itt? És miért van itt? Miért mentem neki? És és...AHHJJ!!!!

Igen. -mosolygott. Nagyon rég láttalak. -mondta.

Öhm...én is téged. -nagyon zavart voltam. Elhagytam Taehyungot és most úgy érzem magam, mint egy elveszett bárány, plusz beleütköztem a rég nem látott legjobb fiúbarátomba.

Hihetetlen, hogy itt találkozunk. -nevetett fel. Látom rajta, hogy neki is ugyan olyan kínos, mint nekem.

Igen, tényleg az. -mondtam a földre nézve.

Hogy vagy? Minden oké veled? -

Hát...történt néhány dolog, de..-

Végre meg vagy! -rohant oda hozzám Taehyung.

Tae!!!-szólaltam fel és egyből megöleltem. Azt hittem nem találjuk meg egymást. Tae rám mosolygott, de hamar észre vette az előttünk álló fiút. Na ez kínos lesz.

LeeHong, ő itt Taehyung a...a-

A barátja vagyok. -mikor ezt kimondta, hatalmasat dobbant a szívem. "A barátja vagyok". Ezek a szavak visszhangoztak a fejemben. Múltkor elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy mi akkor most együtt vagyunk-e, de ezek szerint IGEN!

Igen! Ő a barátom. -mosolyogtam. Taehyunggal egymásra néztünk és hát...mindketten ugyan olyan boldogak voltunk.

Áh, értem. Örvendek! Én Choi LeeHong vagyok. -mosolygott. Őszintén, LeeHongnak sose voltak hátsószándékai. Mindig is kedves és rendes volt. De kitudja, lehet ez változott. Hisz már 9 éve nem láttam. Taehyung csak biccentett egyet. Látszik rajta, hogy valami baja van. Ezután Tae összekulcsolta az ujjainkat. Milyen kis ravasz.

Na én nem zavarok tovább, jó volt újra látni Soo, majd még találkozhatnánk, hisz 9 éve nem láttuk egymást. -nevetett fel.

Hehe igen. -nevettem fel.

Akkor sziasztok! -köszönt el és Taehyunggal kettesben maradtunk.

Tudod..én éppen téged kerestelek, de véletlenül neki mentem valakinek és boom! Pont neki. -magyaráztam.

Ja ez tök fura. Nem kedvelem. -mondta grimaszolva. Elmosolyodtam.

Gondoltam. De tudod, ő az akiről meséltem. Haza kísért, csak apa elkergette őt és asszem pont akkor költöztek el valahová, vagy ilyesmi. Már nem emlékszem annyira. -

Igen, emlékszem. Már mesélted. De remélem ezek után tudja, hogy foglalt vagy. -nézett egyenesen a szemeimbe.

Biztos vagyok benne. De nyugi, ő a legjobb barátom volt...
Szóval, akkor a barátom vagy? -kérdeztem mosolyogva.

Igen! Azt hittem világos, miután kimondtam azt, hogy szeretlek. De mostmár tudd, az enyém vagy. Mármint a barátnőm! -még sose voltam ilyen boldog, mint most.

Rendben oppa. -mondtam ki azt a szót, amit múltkor kért tőlem az uszodában. Kicsit meglepődött aztán felmordult.

Már vártam, hogy mikor hívsz így. De ezt még visszakapod! -rántott közelebb magához, morgolódva.

Miért is? -húztam össze a szemeimet.

Mert ilyen sok ember előtt mondod. És mert, most nem tudom azt tenni, amit akarok.  -kicsit lefagytam az utóbbi mondata miatt, de hát oké.

Jól van Taehyungie. Gyere inkább menjünk tovább. -fogtam meg a kezét és elindultunk.

❤❤❤❤❤❤

Nagyon jól éreztem magam! Taehyunggal végig jártuk az egész helyet és olyan volt, mintha randin lennénk. De hamar rájöttem, hogy nem vagyunk egyedül, mert ott a csoport és Mr. Lee tanár is. Kicsit azon is elmerengtem, hogy összefutottam LeeHonggal. Még oviban ismerkedtünk meg és nagyon jó barátok lettünk. De mikor nagyobbak lettünk, apa nagyon féltett és azt hitte, hogy Lee majd behálóz engem. Pedig tényleg legjobb barátok voltunk. De aztán elköltöztek talán Amerikába, már nem emlékszem. Ja igen, ő részben kínai származású. De nem is értem, hogy a francba került ide? Pont most? Így hozta a sors vagy mi??! Nagyon gondterheltnek éreztem magam emiatt és fogalmam sincs, hogy miért.

Minden rendben? -szólalt meg Tae, kirángatva engem a gondolataimból.

Igen. Miért? -kérdeztem sóhajtva.

Hm...Azért mert kb. negyed órája beszélek hozzád, de nem figyelsz. -

Mi? -torpantam meg.- Sajnálom. Én csak kicsit elgondolkodtam. -álltam meg vele szemben.

És min? LeeHongon? -csak bólintottam.

Miért kavart fel ennyire? -emelte meg az állam, hogy a szemébe nézzek.

Nem tudom! Talán azért, mert hogy került ő is oda? Pont most? Ez magas nekem....-sóhajtottam ismét.

Vannak véletlenek Soju. De kérlek ne foglalkozz vele. Most verd ki a fejedből jó? -mondta megsimítva az arcomat.

Rendben. Igazad van, ne haragudj. -ráztam meg a fejem, hogy ténylegesen eltereljem a gondolataimat.

Semmi baj. Gyere van egy ötletem! -kezdett el húzni maga után.

Hová megyünk? -mosolyodtam el. Csodálva néztem ahogy az én pici kezem, eltűnik az ő nagy kezében.

Sétálunk egyet! -jelentette ki.
Elmentünk egészen a Han folyóig. Bakker, de rég voltam már itt. El is felejtettem, hogy milyen szép. Annyira fura, hogy itt sétálunk Taehyunggal. Úgy értem, nem hittem volna, hogy mi valaha is együtt leszünk. Olyan jó most itt sétálni kettesben.

Na? Sikerült elterelnem a gondolataid? -nézett rám mosolyogva.

Igen, sikerült oppa. -miután realizáltam, hogy mit mondtam, gyorsan a szám elé kaptam a tenyerem.

Mit mondtál? -húzta pimasz mosolyra ajkait.

SEMMIT! Félre hallottad. -fagytam le. Nem tudom miért használom ezt a szót ma már másodjára. Taehyung közel hajolt hozzám és azt hittem megcsókol, de helyette a fülemhez hajolt. Ezzel csak egy baj van...nagyon csikis vagyok. Viszont most nem volt kedvem nevetni.

Mondtam, hogy még visszakapod. Imádom ha oppának hívsz, említettem már? -suttogta mindezt a fülembe.

N-nem..-nyeltem egy nagyot.

Akkor mostmár tudod jagiya. -mikor ezt kimondta egy puszit nyomott a fülem mögötti részre. Élesen beszívtam a levegőt. Mázli, hogy nem ájultam el. És ennek a napnak még nincs vége!

Hello!!! Itt az új rész bocsi, ha rövid lett. Igyekszem a folytival, addig is byebye!❤❤