Gyilkos jár a gimibe (Kim Taehyung ff.) - Átíras Alatt

🌺51.

Arra keltem, hogy valaki piszkálja az arcom. Először azt hittem hogy Yeontan az, de rájöttem, hogy neki nincsenek hosszú ujjai, amik épp a hajamat simogatják. Egy mosoly kúszott az arcomra és odabújtam Taehyunghoz. A csupasz mellkasa hőt árasztott és nagyon jó volt végre érezni a közelségét. Ami az este történt, azt nem tudom szavakba foglalni. Olyan nagy dolog még nem történt köztünk, de nekem elég bátorság kellett ahhoz, hogy Tae levegye a pólómat és lássa a felső testem. Hisz tudni illik, nagyon szégyenlős típus vagyok, de egyszer mindennek eljön az ideje. Ja, és ami Taehyung testét illeti, nos... Számomra tökéletes. Nem egy kigyúrt állat, de vannak halvány kockák a hasán. Tovább simogatta az arcomat és simán visszatudtam volna aludni, de ő azonban nem hagyta.

Jó reggelt! -duruzsolta fülembe azon a mély hangján és kellemes borzongás futott végig rajtam.

Mmm, még neee! -fordultam át a hasamra. Elkezdte cirógatni a hátamat én pedig jólesően sóhajtoztam.

De én már nem vagyok álmos. -kezdte el hisztijét.

Én még az vagyok, szóval...-keze megtalálta a melltartóm kapcsát és most meg ezzel szórakozott.

Taehyung! -nyitottam ki egyik szemem, és remélem érthető volt a fiú számára a hangnemem, miszerint nem tetszik most ez a kis játéka.

Úgyse tennéd meg, mert akkor tudod, hogy véged van. -dünnyögtem a párnába. Aha, kellett nekem megszólalnom. Fogalmam sincs, hogy sikerült neki ilyen gyorsan, de kicsatolta, így a fehérnemű lepattant a hátamról. Szerencséje, hogy hason fekszem.

Naaaa!!!! Most miért csináltad ezt?? -emeltem fel a fejem és mérges tekintettel néztem rá.

Hogy végre felébredj! -fejemet a párnámba ejtettem. Nem hiszem el ezt a fiút.

Most akkor csatold vissza! De azonnal!! -jó kis csapdába csalt. Ezt még úgyis megbosszulom. Válasz helyett, ajkait éreztem meg a hátamon és egyből elszállt minden gondolatom. Olyan gyengéden érintette az említett területet, hogy azt hittem vissza alszok.
Mikor lejebb tolta a pántot a vállamon felmordultam. Hallottam ahogy elkuncogja magát, majd visszacsatolta a melltartóm, aztán a takarót gondosan a hátamra húzva karolt át.

Ennyire elfáradtál baba? -meglepett az új becenév, de muszáj volt elmosolyodnom.

Nem, csak olyan jó pihenni. Főleg úgy, hogy te is itt vagy. -végre kinyitottam a szemeim és szembe találtam magam a mosolygós arcával. Megjegyezném, hogy a kócos hajával nagyon aranyosan néz ki. Amit még észrevettem, az az, hogy rövidebb is lett. Tegnap annyira elvoltunk foglalva egymással, hogy észre se vettem.

Neked mikor lett ilyen rövid a hajad? -nevettem fel.

Nemrég. Észre se vetted? -csatlakozott hozzám a fiú.

Hát nem. De mostmár igen! -dugtam ki a nyelvem játékosan.

Ilyenkor nagyon cuki vagy. -pöckölte meg az orrom. Nevetve bújtam hozzá mégjobban, és mivel végre hajlandó voltam megmozdulni, végre kényelmesen eltudtunk helyezkedni.
A mellkasára tettem a fejem, ő pedig tovább cirógatta a hátam.

Nagyon örülök, hogy tegnap este átjöttél. Kicsit... nehezen bírtam nélküled. -törtem meg a kellemes csendet. Valóban örültem neki, hisz rettenetesen hiányzott már. Valahol az én hibám is, hogy aznap nem hallgattam meg és akkor nem lettünk volna távol egymástol.

Gondolom kicsit váratlan volt. -nevetett fel. -Én se bírtam könnyen. Nem tudtam, hogy kerüljek a közeledbe, de azt tudtam, hogy nem akarlak elveszíteni, szóval eljöttem ide. -elgondolkoztam egy percre azon, hogy tényleg hülye vagyok. Ha hagytam volna neki, hogy beszéljen, akkor... na mindegy, ezt már elmondtam.