I didn't know you surf Cal |2|

1.

  Egy sor végén állva, unottan vártam, hogy meginduljon a tömeg, de semmi sem történt. Miközben csak fáradtan nézelődtem, hirtelen eszembe jutott, hogy azt se tudom, hogy mit csinálok egy sorban, így előkaptam a táskámat, amiben csak egy jegy volt. 5 seconds of summer koncert. Igen, hallottam már róluk, de halvány lila fingom nincs miért álltam sorba az ő koncertjükre, ha csak az alsóneműs dalról hallottam eddig... Ahogy egyre csak fogytak az emberek, kérdőn pillantgattam hátra, de még mindig nem tudtam mi van, így leadtam a jegyet, majd besétálva a koncert termébe, döbbenten konstatáltam, hogy a színpadon a négy srác a Wake me up when September ends című számot énekelte ami valójában a kedvenc bandám, a Green Day száma.

Ahogy a tömeg lökdösött és csak a hangos dallamot hallottam, nem láttam semmit és körbefogott egy nagy társaság, ami elzárta az utat a kijáratig. Hirtelen egy nagyon furcsa érzés vett körbe, így becsukva a szemem, elkezdtem gondolkozni, és ekkor leesett. Ez az ébresztőm!

Ahogy a következő pillanatban kinyitottam a szemem, a színpad eltűnt és csak a szobámban lévő dolgok halvány sziluettjét láttam a gyéren megvilágított szobámban. Az ágyról felpattanva, kicsit ingerülten kinyomtam az ébresztőm, majd megindultam a konyhába, ahol a húgom nagyban reggelizett.

-Reggelt Kiki- nyomtam egy puszit a fejére.

-Én még a jó éjszakánál tartok, de neked reggelt Cleo- mosolygott, mire a szememet forgatva ültem le.

-Miért keltél ilyen korán?-nézett rám döbbenten, mikor az órájára nézett.

-Az én leérettségizett húgommal ellentétben, aki hajnalok hajnalán indul aludni, én ma egyetemre megy...-kezdtem, de ekkor leesett, hogy tegnap délután óta szüneten vagyok.- Francba, elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőt.

-Na, te is jól nyitod a nyarat-röhögött a húgom, majd felpattanva, bedobta a cuccait a mosogatóba és visszaindult a szobájába.

-Hé! Az egy dolog, hogy melólehetőséget keresel és elköltöztél anyáéktól Sidneyből, de ha már az érett felnőtt nőt játszod Amerikában, igazán elmoshatnál magad után.- álltam a csaphoz mosolyogva, mire a következő pillanatban megpillantottam a festett szőke lobboncot.

-Még simán lehet, hogy ez lesz a melóm, szóval addig spórolok a mosogatással- mosolygott huncutul, majd visszarohant a szobájába.

A csapnál állva, szórakozottan elmostam az én hippi, szivárványvilágban élő, de igenis genya, túlságosan példamutató tesóm tányérját, majd a polchoz nyúlva, kikaptam a kávéspoharam és hálásan szagoltam bele a kávé friss illatába, miközben Kiki szobájából felcsendült egy marha hangos dal.

-Hé, az oké, hogy én felkeltem a nyáron, de azért most nem kéne felkeltened egész Los Angelest- sétáltam a folyosón, mire ő, a nagy hangzavar közepette még ki is üvöltött a szobából.

-De ez 5 seconds of summer!

-És mióta vagy oda ezért a 5 seconds of summer cuccért?- nyitottam be hozzá, mire ő döbbenten fordult felém.

-Az oké, hogy egy éve költöztél át Ausztráliából Amerikába az egyetem miatt, de illene tudnod, hogy a húgod teljes szívből 5sos fan- utánozta az előző dumámat, tettetett sértődöttséggel.

-5 es oh es?- kérdeztem döbbenten.

-Nem es oh es, hanem sos. Tudod! Mint a salsa szósz- világosított fel, mire, tekintve, hogy még nem húztam le a kávét, csak álmosan bámultam rá.

-Akkor miattad álmodtam a bandával?

-Te a 5sossal álmodtál?!?- kezdett el sikítani, mire csitítva bólintottam.

-Ja, de Green Dayt énekeltek- mosolyogtam nyugodtan, mire megrázta a fejét.

-Nehogy azt hidd, hogy ők valami marha
rossz banda! Ezt hallgasd- hangosította fel a számot, mire meglepetten konstatáltam, hogy van egy marhajó számuk.

-Jó, ez az EGY tetszik- biccentettem a lejátszó felé, mire elmosolyodott.

-Ez egy új számuk, idén jön ki majd az album, a Sounds good feels good. Az a címe, hogy She's kinda hot-mondta, mire én átgondolva a hallottakat, bólintottam, majd meghallva, hogy a kávéfőző leáll, rámosolyogtam.

-Este megmutatod az egész albumot, de most megyek kávét szlapálni, ha nem akarok összeesni a tizenegyes műszakomban- csuktam be az ajtót, majd kimentem a konyhába és kikapcsoltam a kávégépet.

Tekintve, hogy hajnali hét óra volt és híres vagyok arról, hogy nem tudok visszaaludni, végül nyomtam egy kis tejet a kávémba, majd a szobámba sétálva, úgy ahogy voltam, levágódtam a bevetetlen ágyamra, a lehúzott redőnyökkel és az ölembe vettem a laptopom.
Ahogy a sok ablak automatikusan megnyílt, nagy szívfájdalmamra kinyomtam a netflixet és a közösségi hálókat, majd megnyitva a böngészőt és kicsit hezitálva, de végül rákerestem a 5sos-ra.

Tekintve, hogy ezzel álmodtam és még a húgom is oda van érte, olyan érzésem volt, hogy meg kell ismernem őket. A sors akaratát követve, rányomtam a wikipediára, majd elkezdtem olvasni a munkásságukat. Volt itt minden, One Directionos turné, debütáló lemez, az alsóneműs szám, ami, mint kiderült She looks so perfect címen fut. Gondolom, azt nem kell említenem, hogy nagy sláger lett, tekintve, hogy én is hallottam már a zenei analfabétaságommal.

Igen, bármennyire is oda vagyok pár előadóért, teljes mértékben béna voltam a stílus felismerésében, a hangok felismerésében és a vokálok megtartásában, így elvoltam azzal az egy bandával, akit szerettem, meg az egy szál gitárommal. Ez volt a tökéletes program. Egyetem, munka, szörf, Los Angeles, a húgom és egy gitár, amin anno komoly darabokat játszottam, most meg magolom azt a pár számot, amit szeretek és ismerek.

Nekem mindig csak a Green day létezett, meg néhány Nirvana szám, de úgy éreztem, ez a kör most bővül négy marha magas ausztrál sráccal.

Ahogy a neveket és a születési dátumokat néztem, szórakozottan konstatáltam, hogy a négy srácból kettő is egy évben született velem, így egy kis büszkeség is elfogott, tekintve, hogy van olyan híresség, aki egyidős velem. Sőt, abból a kettőből egy nem csak, hogy tizenkilenc éves, mint én, de még januári is! Miután szórakozottan kiszámoltam, hogy a srác csak öt nappal idősebb nálam, még megpróbáltam felismerni őket egy kép alapján, majd még végigfutottam pár cikket, mert kezdett őszintén érdekelni a téma.

Miután végigolvastam a banda történetét, majd a tagok külön infóit is, végül a megnéztem az eddig kijött albumjuk tartalmás, majd, miután már vérbeli 5 szósz fannak éreztem magam (remélem, menőn fejeztem ki magam és tényleg így mondják), átléptem a netflixre és fél tízig Vámpírnaplókat néztem, mert túlságosan mardosott a bűntudat, hogy csak úgy kiikszeltem a netflixet és mindent, amit neki köszönhetek.