I didn't know you surf Cal |2|

13

-Szóval ez az otthonom- mutattam körbe a szűkös helyiségben. Igaz, most aggódhattam volna azon, hogy Calum valami csórónak fog tartani, de lefoglalt az, hogy a házamban van.

-Hol is van a szobád?- fordult hátra egy pimasz mosollyal, mire én teljesen elpirulva, döbbenten néztem rá.

-Mi?- makogtam, mire a srác elnevette magát.

-Gondoltam csekkolom, hogy tényleg csak a húgodnak van posztere rólunk- fürkészett szórakozottan.

-Hát az már biztos- nyitottam be a húgom szobájába, majd felkapva a töltőt, körbemutattam.

-Nem vicceltél, amikor mondtat, hogy nagy fan- nézett körbe döbbenten.

-Ha engem kérdezel, ez a fanság már egy kicsit para is- álltam mellé.

-A pillanat, amikor rájössz, hogy nem kellett volna bevállalni azt a fotózást- mutatott sokkosan egy fotó felé, ahol egy szál semmiben állnak és takarják magukat.

-Ezt nem akartam látni- horkantam fel mosolyogva, majd megindultam a kijárat felé és kinyitottam a szemben lévő ajtót.

-Ez a szobád?- lépett be mögöttem Cal, mire bólintottam.

-Az egész házat én vettem és a mai napig csak én fizetem, de végül csak erre az egy helyre mondom őszintén, hogy otthon édes otthon- válaszoltam, leülve a forgósszékemre, miközben Cal körbesétált a helyiségben.

A dolgaimat piszkálva, a srác érdeklődve kapott fel egy pár cuccot, de basszusgitáros lévén, amint kiszúrta a szobámban lévő hangszert, eldobott kapát kaszát és azt kapta fel.

-Te gitározol?- nézett rám meglepett döbbenettel.

-Aha- vontam meg a vállam.

-És erről miért nem akartál mesélni?- kérdezte vérig sértve.

-Mert gondoltam nem dicsekszem egy olyan embernek, aki ebből él és ezért sikeres- vágtam rá, a szerintem logikus választ.

-Játssz el valamit- adta a kezembe a hangszert, mire én rutinosan a térdemre rakva, kérdőn néztem rá.

-Nem- motyogtam.

-De igen- nézett rám aranyosan, de én nem akartam hagyni magam.

-De miért?- néztem rá kérdőn.

-Mert bármennyire is híres vagyok, marha jó érzés néha kiszakadni abból a világból és csak össze vissza zenélni egy haverral- mondta, mire halványan elmosolyodtam a haver jelzőn és mindent vagy semmit alapon, megpróbáltam fejben felidézni a kottáját egy marha gyors klasszikus darabnak. Az az egy szám nagyon tetszett...

-Hát... eddigi pályafutásom során csak ilyen dalokat játszottam, szóval bocsi, ha béna lesz a pengetési technikám vagy valami- fújtam ki a levegőt, elkezdve az ezeréves darabot, ami anno megmaradt bennem.

-Te most viccelsz? Mi az, hogy béna pengetési technika?!? Nem is tudtam követni az ujjaidat- szólt közbe, mire szórakozottan elmosolyodtam.

-Ja persze! Mondja ezt a nagy basszusgitáros aki többezer ember előtt játszott már- röhögtem zavaromban.

-Jó, de végig csak egy monoton dallamot! Te meg vagy nyolc embert megspóroltál azzal ahány hangot pengettél- akadt ki.

-Ennek örülök, akkor volt értelme nyolc évig gitárt tanulnom- mondtam, miközben észre se vettem, hogy rutinosan elkezdtem pengetgetni négy akkordot.

-Boulevard of the broken dreams?- pillantott a gitárra

-Hoppá hogy tudja!- röhögtem, mire megvonta a vállát.