I didn't know you surf Cal |2|

30

-Most mi lesz?- kérdeztem meg halkan, amikor már csak a sötét eget bámultuk.

-Mit akarsz csinálni?- súgta a fülembe.

-Nem tudom- fordultam a hangja irányába, így alig pár centi választotta el a szánkat.

-Hazavigyelek?- kérdezte.

-Még ne- mosolyogtam lenézve, majd a tekintetem megakadt az egyik tetkóján.

Ahogy a kezén lévő mintára tévedt a tekintetem, vettem egy mély levegőt és gondolkodó emberként is átgondoltam a dolgot. Szerettem volna, hogy legyen valami, ami örökké megmarad ezekről a napokról, de nem voltam biztos benne, hogy nem sietem e el a dolgot. Ahogy ez a gondolat átfutott az agyamon, egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, tekintve, hogy az egész kapcsolatunk gyorsan jött.

-Min mosolyogsz?- nézte meg a kezét Calum.

-Akarok egy tetkót- fordultam felé.

-Mi?- mosolyodott el döbbenten.

-Egy hullámfazon, a bal csuklómra- mutattam felé, mire először a kezemre nézett, majd a számra tévedt a tekintete és mosolyogva megcsókolt.

-Kívánságod számomra parancs- mosolyodott el, így a partra érve, úgy vizesen felkaptuk a cuccokat és visszasétáltunk a kocsihoz.

A kocsiban ülve, kicsit feszülten agyaltam arról , hogy mit is vállaltam, de az én pasim túlságosan jól ismert, így a szabad kezét összekulcsolta az én remegő, hamarosan már tetkós karommal. Igen, eddig elbizonytalanodtam, de a tetkómhoz járt egy Calum és így száz százalékig biztos voltam a dolgokban. Általában rosszul döntöttem, de akkor nem álltak mellettem. Az Amerikai életem óta, egy csomószor jártam rosszul a saját döntéseim miatt, de ez most jónak tűnt. Volt mellettem egy ember, aki támogatott és csak emiatt az ember miatt akartam azt a tetkó cuccot.

-Nem muszály, ha nem akarod- mondta az én törődő, tökéletes pasim, aminek hála csak még jobban szerettem volna.

-Akarom- bólintottam, így kiszállva a kocsiból, bementünk az üzletbe, ahol engem rögtön be is ültettek a székbe.

-Szóval, mi a koncepció?- nézett rám a tetoválóművész.

-A csuklómra szeretnék kérni egy hullám fazont, lehetőleg halvány csíkból- motyogtam, egy kicsit ijedten.

-Ez így jó?- pingált fel egy nagyon szép hullámfazont a lapra, ami rögtön elnyerte a tetszésem.

-Tökéletes- nyújtottam a kezem, majd Calumra mosolyogtam, aki a másik széknél ülve, minket figyelt.

Miután a tetkós előkészítette a dolgokat, előszedte a cuclit, amivel a tetkót kell felvarratni. Gondolom nem kell kétszer mondani, rendesen remegtem a félelemtől, ahogy megpillantottam a halálos eszközt, de valamilyen szinten kontrolálva magam, egyenletesen véve a levegőt figyeltem, ahogy a tű közeledik a csuklómon lévő bőrfelülethez. Na, eddig a dolog rendben volt, de ahogy a tű a bal csuklóm oldalához ért, megbántam az életemet is. Marhára fájt az egész, de legnagyobb döbbenetemre, Calum adta fel előbb.

-Na jó! Én ezt nem nézem tovább, mert egyértelműen szenvedsz- pattant fel a másik székből, a csávóhoz sétálva.

-Hagyjuk?- nézett rám, és ijedten vette észre, hogy milyen sápadt vagyok.

A kezemre pillantva, kérdőn néztem az egy negyed körre, majd a bazinagy ihlet megszállásának hála, megráztam a fejem.

-Nem, de a hullámot nem élném túl, ezért csak egy c betűt kérek- mondtam, mire a tetkós bólintva befejezte a tetkóm, de ezt már nem is éreztem, mert a tekintetem összetalálkozott Caluméval, aki visszatartva a mosolyát, engem méregetett, de mélyen az övébe fúrva a tekintetem, pontosan tudtam, hogy tökre boldog.