I didn't know you surf Cal |2|

22

-Mit akarsz csinálni?- nézett rám mosolyogva Calum, miközben a plázában andalogtunk a hátsó ajtóhoz, ami a partra vezetett.

-Hát... tegnap nem sikerült megtanítanom szörfözni, gondoltam ezt ma bepótolhatnánk- vontam meg a vállam mosolyogva.

-Nem kell. Azt csak azért kértem, hogy legyen valami közös programunk. Megvagyok az alaptudásommal, szerintem a tartásom már tökéletes, nem is tudnám elfelejteni a pillanatot, amikor megtanítottad- fúrta a tekintetét az enyémbe, ahogy a folyosón sétáltunk.

-Akkor mi legyen?- kaptam a tekintetem előre, mert túl piros lett az arcom.

-Menj szörfözni, én meg nézlek- vonta meg a vállát, mire én megtorpantam.

-Fú! Nem!- ugráltam- Jut eszembe nézés! Mi lenne, ha beülnénk egy filmre, mint azokban a romantikus jelenetekben- mosolyogtam.

-Jól vagy Cleo?- kérdezte szórakozottan.

-Igen, de ha már a pulcsidat odaadtad, akkor szeretnék egy olyan mozis pillanatot is- léptem elé, átkarolva a nyakát, mit sem törődve a minket kerülgető tömeggel.

-És ki vagyok én, hogy megakadályozzalak ebben?- fürkészte az arcom, majd nyomott egy puszit a számra és a másik irányba lépkedve, megindultunk a mozi felé.

A plakátokat nézve, a béna választékból végül kiválasztottuk a legnyálasabbnak tűnő tinidrámát, majd beálltunk a sorba. Igaz, Calum most azt hihette, hogy majd tökre sírni fogok, meg ilyenek, de ebből is látszik, hogy még nem mozizott velem, ugyanis kedvenc foglalatosságom a filmek kiparodizálása. Az egyik legnagyobb sikerélményem például, amikor kiküldték a moziból a gimnáziumi kamubarátaimat, mert azok sírtak a röhögéstől, olyanokat mondtam.

-Miért mosolyogsz?- fürkészett Cal.

-Nem tudod, hogy mire vállalkoztál- nevettem ördögien.

-Ezt hogy érted? Én azt látom magam előtt, ahogy átkarollak, nézzük a filmet és amikor a popcornért nyúlunk, összeér a kezünk- vetítette elém a tökéletes idilli képet.

-És a fülembe suttogsz?- kérdeztem mosolyogva.

-Ez csak természetes- hajolt rögtön oda, mire én lábujjhegyre állva, hasonlóan tettem.

-Készülj fel a szarkasztikus kiparodizálásra, mert még nem volt olyan film, amin nem röhögtettem volna meg az embert- suttogtam, mire a srác szórakozottan eltolt és a szemembe nézett.

-Szerinted én mire gondoltam?- kérdezte mosolyogva.

-Hoppá- néztem rá meglepetten.

-Nehogy azt hidd, hogy én komoly arccal nézem a filmeket- ölelt át, majd a kasszához lépve, megvette a két jegyet a Papírházak című filmre.

Miután megvettük a híres neves páros menüt, mosolyogva ültünk be a mozi termébe. Miközben én nagyban pakolásztam a kólát meg a cuccaimat, Calum átkarolta a vállam és egy kicsit közelebb húzva magához, mosolyogva figyelte, ahogy a szememet forgatva elvigyorodok. Tulajdonképpen, nem volt olyan rossz a film, csak kár, hogy nem figyeltünk rá. A két és fél óra kilencven százalékában a nevetésünket próbáltuk visszatartani, a maradék tízben meg mással voltunk elfoglalva. Esküszöm azt hittem, hogy ez a Calum gyerek egy kis megszeppent, csendes, szerény gyerek, de kellemesen csalódtam, mert marhajó poénjai voltak és minden csak nem szégyenlős.

A film vége felé, miközben már mindenki mocorgott, végül eszembe jutott még egy marhanagy poén, így Calumhoz fordultam, aki érdeklődve hajolt közelebb. Mielőtt még bemondhattam volna a poén, végül kitört belőlem a röhögés, így a vállába fúrva a fejem rázkódtam a nevetéstől.