I didn't know you surf Cal |2|

34

Szerintem magától értetődő, hogy még életemben nem néztem ki olyan szarul, mint a keddi munkaidőmben, de azért leírom: Marha szarul néztem ki.

A könyveket beolvasva, teljesen robotosan mozogtam az összecsapott hajammal és könnyes szememmel, ami egy idő után a főnökömnek is feltűnt, így eltekintve attól, hogy fél órát késtem, közölte, hogy ezt már nem bírja, menjek ki a mosdóba. Ja, ez egy jó kis tanács volt, csak, hogy a női mosdó említésére újra rosszul lettem és nem mentem, hanem konkrétan odateleportáltam a mosdóhoz.

A híres és örök kedvenc csapom széléhez támaszkodva, teljesen összetörten néztem a lefelé folyó vizet, miközben még egy adag könny hagyta el a szemem. Miután körülbelül sikerült uralkodnom az érzéseimen, szoros copfba fogtam a hajam és megmostam az arcom, vagy nyolcszor, hogy valahogy kinézzek. Igen, direkt nem azt mondom, hogy azt vártam elmúljon az érzés, mert az nem, hogy a tíz perces szünetemben nem történt volna meg, de a könyvesbolti pályafutásom alatt sem.

A szívem megszakadt és ezen szerintem nem lehetett segíteni. Jöhetnek a nagydumával, miszerint az idő gyógyít, de én a szomor mellett éreztem még valamit, ami soha nem hagyott békén.

Szégyenérzet, csalódás és megvetés. A kedvenc trióm, ami miatt annyi dologra vittem. Ha egyszer valamelyik megjelent, a maradék kettő is követte és az ezt követő elhatározásomat életem végéig betartottam, mert magamnak akartam bizonyítani vele. Ez anno jól jött, amikor elkezdtem szörfözni és ha valami nem sikerült, akkor ezeknek hála jobb lettem, de most utáltam ezt a létem. Csalódtam magamban és mérges voltam, hogy ezt mertem tenni Calummal. Az, hogy velem mi van egy dolog, rajtam múlik, hogy hogyan akarom érezni magam, de Calum az én döntésem következtében volt rosszul és ezt soha nem fogom megbocsájtani magamnak. Gondolom, nem is kell mondanom az elhatározásomat a témában: soha többé nem keresek pasit, ezzel a szégyenérzettel indítom majd a napjaimat és örök szenvedésre ítélem magam. Nem vagyok normális, de úgy haragudtam magamra minden egyes alkalommal, amikor beugrott Calum törött tekintete, hogy úgy éreztem, még ennél is csak rosszabbat érdemelek.

Miután nagy nehezen emberi formát öltöttem, kilépve a vécéből, elhaladtam a folyosón, de lenézve a kajálda részre, megtorpantam. Az első, amit kiszúrtam a húgom volt, aki szorosan Marcohoz simult és úgy nevetgéltek. Nem mondom, hogy annyira meglepődtem, inkább csak kedvem támadt visszaadni Marconak a múltkori reakcióját arra, hogy lett barátom. Mondjuk, nem is tévedett akkorát, amikor kinevetett... el is vesztettem egy hét alatt.

Tekintve, hogy a húgomat már túlságosan is túltárgyaltam, kerülve a pizzázót, megakadt a tekintetem egy piros hajkoronán. Az egy dolog, hogy láttam Mikeyt, engem sokkal jobban meglepett az, ami az asztalon volt előtte. Kínait evett pizza helyett és nem, szerintem nem azért, mert ezzel poénkodtunk az első találkozás után. A bromance továbbra is megvolt, így a srácok kiálltak egymás mellett, kerülték a pizzázót... és engem.

A boltba visszaérve, kicsit frissebben álltam a pult mögé, ahol nagy koncentrálások közepette, sikerült lecsippentenem azt a 5sos könyvet, amit Cal dedikált, majd a hamis mosolyommal még a rajongójuktól is körülbelül normálisan köszöntem el. Francba azzal, hogy jön az új albumuk, most tuti egy csomó ideig ők lesznek a téma! Jaj de jó! Tökéletes a megszervezett szenvedésemhez!

A nap további részében, csendben pakolásztam és árultam a dolgokat, miközben egy pillanatra sem vertem ki a fejemből a történteket. Ott szenvedtem a könyvesboltban és, mikor azt hittem, hogy nem lehet rosszabb, megpillantottam egy szőke hajkoronát. Mondjuk, nem volt nehéz kiszúrni, csak nyolc méterrel volt magasabb a többi fejnél.

A szememet lesütve, kerültem Luke Hemmings tekintetét, remélve, hogy nem szúr ki. Az igazat megvallva, mindent megadtam volna azért, hogy ideálljon elém és leteremtsen, mert erre volt szükségem. Kellett, hogy valaki a szemembe mondja, mert az segített volna egy kicsit eloszlatni a szenvedést. Luke, a szerelemdokim lett volna a tökéletes erre a feladatra, de ő is pontosan tudta, hogy csak könnyítene a lelkemen azzal, ha elém állva leszidna, beszélne velem, vagy csak megfenyegetne. Amikor legközelebb felkaptam a fejem, pánikosan kerestem a srácot, de tovább haladt. Levegőnek nézett és még arra sem volt kedvem, hogy poénkodjak egyet azzal, hogy olyan magasról tuti nem vett észre, mert direkt a könyvesbolt előtt haladt el.