I didn't know you surf Cal |2|

28

A kényelmes ágyon feküdve, mérgesen morogtam, tekintve, hogy a nap teljesen az arcomba sütött. Miközben szidtam magam azért, hogy nem húztam le a redőnyöm, döbbenten konstatáltam, hogy amúgy nekem nincs is kényelmes ágyam, így kérdőn pattantak ki a szemeim, de ezt meg is bántam, mert akkor meg kiégett a retinám. Még mindig mérgesen megfordulva, unottan érzékeltem, hogy így a hátamat süti a nap, de ettől eltekintve, végre ki tudtam nyitni a szemem.

Ahogy a kék fényfoltok, amiket az okozott, hogy belenéztem a napba, szépen lassan eltűntek, a mérges reggeli feelingem is semmibe lett, így egy halvány mosollyal pillantottam meg Calumot. A srác kócos hajjal, nyitott szájjal és nyugodt arckifejezéssel szuszogott, alig pár centire tőlem, miközben bal karját az én fejem alatt pihentette. Már nem is érdekelt annyira a nap sütése, tudtam, hogy hol vagyok és azt is, hogy nyugalomban. Fehér pólója, valamint a hajnali nap, ami őt is megvilágította tökéletes fotózós külsőt nyújtott a srácnak, amin jól szórakoztam. Nem hiába, a híresek, legalábbis Calum marha jól nézett ki még álmában is!

Miután megelégeltem a srác bámulását, unottan kezdtem el nézegetni a tetkóit az arca helyett. Az igazat megvallva, én szívem szerint már javában indultam volna melózni, de azt sem tudtam, hogy hány óra és úgy éreztem, a fejem egy időzített bombán van, vagyis ha megemelem, Calum felkel és túlságosan élveztem az alvós képét ahhoz, hogy véletlenül felkeltsem. A narancssárgás fény miatt, sikerült arra a következtetésre jutnom, hogy még csak most hajnalodik, így a világ legnagyobb nyugalmával néztem a madaras tetkóját, majd az indiánt és a maradék nyolcmillió mesterművet, ami kilátszódott a trikója alól.

-Hívom a tetkóst, már készül a hullám minta- kuncogott Calum rekedtes hangon.

-Biztos, hogy nem csinálsz olyat- kerestem a tekintetét, de csak a fél szemét volt hajlandó kinyitni.

-Te mindig mérgesen kelsz? Az előbb is már szétrugdostál- nevetett, ejtve az előző témát.

-Mondja ezt a félkómás- vágtam vissza, mire elvigyorodott.

-Még mindig próbálom felfogni a tvd második évadának lezárását- válaszolta.

-Ennyire megviselt?- nevettem halkan.

-Minden történt, csak az nem, amire gondolna az ember- bólintott álmosan.

-És ezt hívják úgy, hogy jó sorozat- röhögtem.

A srác mosolyogva megforgatta a szemét, majd hanyatt fekve, újra becsukta a szemét.

-Mit bámulsz?- röhögött.

-Ne idézz nekem a Vámpírnaplókból- löktem meg egy kicsit.

-Ez ijesztő- folytatta csak azért is Stefan dumáját.

-Inkább romantikus- mondtam be Elena részét, mire még szélesebb vigyorra húzódott a szája.

-Kemény egy hétbe került, de sikerült kifacsarnom belőled egy csöpögős dumát- mosolygott elégedetten.

-Nem akarlak elkeseríteni, de csak Elenát idéztem- vontam meg a vállam- Amúgy, tényleg! Egy hete ismerjük egymást!- dobódtam fel.

-Pont egy hete volt a wc incidens- bólintott, megerősítve az állítást.

-És egy hete még körözött bűnöző voltam- tettem hozzá.

-Meg kellett találnom, és minden segítséget elfogadtam- erősködött.

-Az eszedre is hallgatnod kellett volna- nevettem.

-Abban a pillanatban a szívem vette át a hatalmat- nézett mélyen a szemembe.