I didn't know you surf Cal |2|

29

Tudom, hogy valami marhanagy nyomi lehetek, de a második munkanapomat is azzal a tudattal zártam, hogy imádok könyvesboltban dolgozni. Ahogy elköszöntem Steventől, mosolyogva sétáltam végig a folyosón, majd a mosdó előtt megállva, még egyszer értetlenül megráztam a fejem és beléptem a helyiségbe.

A mosdóba lépve, kérdőn fordultam körbe, de amikor sehol nem láttam a hősszerelmesemet, kapásból megindultam a szokásos fülke felé. Az ajtót belökve, döbbenten konstatáltam, hogy a fülke zárva.

-Foglalt- szólt ki egy női hang.

-Jaj! Elnézést- ordítottam vissza rögtön piros arccal, majd tárcsáztam is a számot.

Ahogy a telefonom monoton rezgését hallgattam, hirtelen felcsendült a Long way home, egy távolabbi fülkéből, így mosolyogva indultam meg felé.

Miután még egy imát elmondtam azért, hogy ne nyissak rá még valakire, végül belöktem az ajtót és szembetaláltam magam Calum mosolyával. Ahogy a srác megpillantott engem az ajtó másik oldaláról, kapásból behúzott magához, majd az ajtót bezárva maga után, szenvedélyesen megcsókolt.

-Most nem azért, de kajak a saját számotokat állítottad be nekem?- röhögtem, mikor egy pillanatra elengedett.

-Mi mást raktam volna?- kérdezte szórakozottan.

-Green day- válaszoltam röhögve.

-És mégis melyik szám illene ide?- nézett rám kérdőn.

-Extraordinary girl- válaszoltam szórakozottan.

-Még átgondolom, de szerintem ez a mi számunk- kacsintott szórakozottan.

-Az tuti, mert te írtad- nevettem fel.

-Ez is igaz- bólintott, majd mind a ketten elhallgattunk.

-És? Mi a terv?- kérdeztem meg végül mosolyogva.

-Elviszlek valahova- vigyorgott.

-Ez marha konkrét- bólogattam szórakozottan.

-Majd megtudod, ha odaérünk, de addig lesz egy pár piros lámpánk- kacsintott.

-Imádkozz, hogy Green Day szóljon a rádióból- röhögtem, mire előkapott a zsebéből egy cédét.

-Mindenre gondoltam- nyomott egy puszit az arcomra, miközben kinyitotta a vécéajtót, így lazán kilépve, kilopakodtunk a női mosdóból.

-Ennek örülök, végre gondolkoztál, mielőtt rám állítanád a rádiósokat is- röhögtem szórakozottan, amikor már biztosra vettük, hogy senki sem vett észre.

-Ezt most meddig fogom hallgatni?- mosolyodott el értetlenül.

-Körülbelül mi a terv? Hány évet fogsz élni?- röhögtem, mire mosolyogva magához ölelt.

-Valahogy csak kárpótollak- vigyorgott.

-Itt nincs mit kárpótolni, ez a legnagyobb poén és kész- röhögtem.

-Szemét vagy- nevetett ő is szórakozottan.

-Na, nem megyek veled sehova- álltam meg szórakozottan.

-De igen, mert megyünk kajálni, aztán deszkázni- avatott be.

-Te elviszel deszkázni?- örültem.

-Ja, meg egy tök puccos étterembe is foglaltam asztalt- motyogta, de az kevésbé érdekelt.

-De te nem tudsz szörfözni- agyaltam még mindig a mondat azon részén.