I didn't know you surf Cal |2|

15

A kötényemet ledobva, mosolyogva köszöntem el Marcotól, majd a hátsó ajtón kilépve, beszippantottam a friss tengeri levegőt. Érdekes tény: ha átengedjük magunkat az érzéseknek, az életünk szebb lesz addig, amíg nem térünk vissza a földre!

A szekrényemhez lépve, gyorsan kikaptam a fürdőruhám, amit az öltözőben át is vettem, majd a deszkával a hónom alatt rohantam a part végéig. De, az én pillanatom sem tartott örökké... Amikor már szinte repültem az örömtől, hogy lehet lesz valakim, sikeresen kinyitottam a szemem és az üres part látványától, a szárnyak rögtön eltűntek, ahogy a mosoly is az arcomról. És így maradtunk már megint édes kettesben. Én és a magány...

A homokba dobva a deszkám, ráterítve a törölközőm csalódottan ültem le, majd a telefonomat előkapva megnyugodva konstatáltam, hogy csak öt tizennégy van és a srác még bármelyik percben befuthat. Hát igen... szemét dolog ez a remény, ami az idő múlásával egyre elhomályosul.

A parton ücsörögve, egyre erősebben éreztem magamon a nap sugarait, de én bízva a srácban, még hatkor is a parton ültem. Ahogy egyre csak teltek a percek, hirtelen beugrott, hogy lehet ez volt a tervük... Nem akartam átengedni magamat ezeknek a gondolatoknak, de ha már egy értelmes, gondolkodó embernek tartottam magam, akkor azt az opciót is fel kellett vetnem magamban, hogy a srácok csak meg akarták nézni hány nap alatt nyílok meg, hogy aztán röhögve a földön hagyjanak, közölve, hogy Calum semmit sem akar tőlem.

Hat óra tizennégy perc körül, amikor már csak a törött szívemmel és a túlgondolással ültem a parton, hirtelen megjelent mellettem egy alak, majd mellém ülve csendben nézett maga elé. Ahogy szomorúan Calumra kaptam a fejem, hirtelen összetalálkozott a tekintetünk, de amint megláttam a megbánást a szemében, már meg is bocsátottam, még akkor is, ha lehet miatta kaptam napszúrást.

Miután pár percig csendben néztük egymást a parton, ijedten konstatáltam, hogy lehet erről a pillanatról beszélt Luke és Ashton, de valahogy nem éreztem semmit. Mérges voltam magamra, hogy nem bíztam eléggé a srácban és ezért az érzésért nem fogok jelet adni, mert éppen el voltam foglalva azzal, hogy magamban csalódjak.

-Taníts meg szörfözni- szólalt meg egyszer csak Cal.

-Mi?- kaptam felé a fejem döbbenten.

-Taníts meg deszkázni- ismételte meg, miközben csillogó szemmel pattant fel, mint aki ezzel megmenti a helyzetet.

-Ez most hogy jött?- nevettem, miközben megfogva a kezét engedtem, hogy felhúzzon.

-Gondoltam, ha te tudsz gitározni, akkor nekem is illene megtanulnom a te szenvedélyed- vakarta a tarkóját szégyenlősen, amiért én teljesen odavoltam.

-You're never gonna make it!!!- hallottam meg hirtelen Luke hangját a part egy távolabbi pontjáról.

-Gyerünk!!!- szurkolt Ash is, mire Calummal összeröhögtünk.

-Első lecke, küld el a francba a zavaró tényezőket- röhögtem, mire Cal a srácokra nézett.

-Hallottátok- biccentett felém.

-Igen Mike, húzz a francba ha nem akarsz segíteni- néztek a srácok szegény megszeppent gitárosukra, aki meglehetősen csendben figyelte az eseményeket.

-Akkor én most beülök ezzel a két ötévessel kávézni- ordított felénk végül Mike is.

-Nehogy kávét adj nekik! Itt fognak pattogni- szólt még utána Cal, amin én marha jól szórakoztam. Ezek nem csak testvérek, ezek négyen már konkrétan egy család.

-Hashtag Cleum!!!- ordították azok ketten, amin Mike, minden igyekezete ellenére marhajól szórakozott.

-Ezek nem normálisak- szabadkozott Cal, de én csak mosolyogva megráztam a fejem.

-Ahogy azt már mondtad, én sem vagyok az.

-Azt nem úgy értettem- nevetett Cal.

-Aha- néztem rá tettetett kétellyel.

-Na, akkor mit kell csinálnom?- váltott hirtelen témát, gyermekded csillogással a szemében.

-Először is- kaptam utána, amikor kiszúrtam, hogy elindul a víz felé- Mielőtt vízre szállsz meg kell tanulnod az alapokat- vázoltam a szitut, mire a srác komolyan bólogatva memorizált.

Miután nagy nehezen sikerült bemutatnom Calumnak, hogyan kell beevezni a vízbe, végül áttértünk magára a hullámlovaglásra.

-Az állás simán megy a szárazparton! Ez teljesen más, mint amikor a bizonytalan felületen állok- mutatott a víz felé értetlenül, mire megvontam a vállam.

-Azért nézzük meg itt is- mondtam, mire a srác valamennyire egyenesen állva kinyújtotta a kezét. Tipikusan úgy állt, ahogy azt a filmekben lehet látni.

-Nem így kell- nevettem, majd vele szembe beálltam a kezdő szörfözők pózába és kérdőn mértem fel min kéne javítani, miközben ő próbált az én tartásomhoz igazodni.

-Így?- kérdezte meg, miután valamilyen szinten pózt váltott, de láttam az arcán, hogy nem látja a különbséget a kettőnk állása között.

-Még mindig nem- ráztam a fejem mosolyogva, majd a két vállához kaptam és kicsit hátrébb toltam.

Miközben elégedetten figyeltem, ahogy az előre görnyedt testtartása hátrébbhajolva, egyenesebb lesz, teljesen belemerülve a feladatba, elfelejtkeztem a tényről, hogy Calum Hood vállát fogom. Ahogy a tekintetem véletlenül összetalálkozott az övével, teljesen elfelejtkeztem a szörfről, de szerintem még a nevemet sem tudtam volna bemondani, mert rabul ejtett barna szemeivel. Teljesen lebénultan állva, még a kezemet sem tudtam levenni a válláról. A tekintetem az övébe fúrva, kérdőn konstatáltam, hogy nem is a szemét nézem, hanem az egész alakját. Nem a csodálatosan barna szemei voltak előttem, hanem csak simán Calum Thomas Hood. De nem is úgy, mint a 5sos basszusgitárosa, aki egy sikeres ember, hanem mint a srác, aki amióta találkoztunk ott van mellettem. Nem egy olyan embert láttam, akinek valóra váltak az álmai, hanem a srácot, aki mellém ült a deszkán, mert úgy gondolta egyedül vagyok, azt a srácot, aki segítségkérőn nézett rám a nőivécében, a srácot, aki csak azért nem mert közeledni, mert tiszteletben tartotta az én érzéseimet. Ez volt a pillanat, amikor megéreztem és ahogy ez fokozatosan világosult bennem, a tekintetem akaratom ellenére a szájára siklott és, ha minden igaz ugyanez történt Calummal is. Ahogy ajkait bámultam, kérdőn konstatáltam, hogy beszédre nyitotta a száját, de el sem kapva a tekintetemet, vártam, hogy mondjon valamit.

-Eddig bírtam- nyúlt hirtelen az arcomhoz, majd közelebb lépve, hozzám simulva megcsókolt. Calum Thomas Hood, a srác, aki négy napja szebbé teszi az unalmas életemet megcsókolt! A srác, aki biztonságiakkal kerestetett, amikor leléptem. A srác, aki iránt életemben először én is éreztem, hogy meg akarom csókolni.

-Nem is tudtam, hogy szörfözöl Cal- hallottam meg hirtelen Luke hangját a partról, mire kinyitva a szemem, Calumot figyeltem, aki elhajolva tőlem, a hátunk mögötti srácokat nézte mérgesen.

-Én sem tudtam! Na? Milyenek a hullámok?- szólalt meg Ash, egy kisebb röhögőgörcsöt kapva Lukkal- Szörfzu van Cal?- folytatta, de ekkor már mind a kettő a földön fetrengett- Santa Cruz tesó!

-Elszúrtátok a csaj első csókját- nézett a bandatagjaira Mike, mire végül sikerült elhallgatniuk.

-Biztos, hogy nem az első- nevetgélt még mindig Luke, de látva a megszeppent tekintetemet, rögtön abbahagyta a röhögést.

-Basszus, bocsi- nézett rám Ash is, de csak megráztam a fejem.

-Semmi baj, úgyis menni készültem- motyogtam végül kellemetlenül.