I didn't know you surf Cal |2|

5

Miután kiosztogattam és elkészítettem még pár pizzát, nagy megkönnyebbülésemre vége lett a napnak és túl is éltem. Nem találkoztam egy másik hírességgel sem, és Marco sem öntött le a többi üdítővel, amit megrendeltek tőle.

-Na jó, akkor én most mentem-mondtam fáradtan, mikor lekaptuk a kötényeket.

-Én is húzok haza. Megyünk együtt?-dobta be az ötletet a srác, mire én szomorkásan megráztam a fejem.

-Ja, nem. Én még megyek úszok egyet és csak utána hagyom el a pláza területét- ecseteltem, mire lazán bólintott. Látszólag nem viselte meg az elutasításom, de ezen már meg sem lepődtem.

-Akkor ma te várod a következő műszakosokat?- nézett rám reménykedve, mire én a szememet forgatva, fáradtan bólintottam.

-De ez ne váljon megszokássá-szóltam még ki a pultból, miután a srác boldogan kirohant a hátsó ajtón és cikázva kikerült pár biztonsági őrt, akik érdeklődve fordultak utána, majd már el is tűnt a plázában andalgó embertömegben.

Miután bevártam Tinát és Katet, a másik két kiszolgálóját a pizzázónak, megkönnyebbülten kaptam fel a táskámat, majd indultam el a hátsó kijárathoz.

Szinte már futóléptekben kerülgettem az embereket, alig várva, hogy meglássam a tengert, de őszintén megvallva, nem tehettem róla! Mióta elköltöztem Sidney-ből, semmim sem maradt otthonról. Az akcentusomat kiölték, teljesen más az időjárás és át kellett szoknom a teljesen más kajákra is, így csak ez maradt nekem, az óceán. A hatalmas mennyiségű víz, ami két óceánon át, de összeköti Ausztráliát és Amerikát és így valahol, a családommal is vagyok, velük szörfözök.

Ráadásul, ez a mai napon nagyon kellett, mert valahogy ki kellett engednem a random gőzt, ami azóta nem hagy nyugodni, hogy Calum Hood szemébe néztem...

A hátsó kijáraton kilépve, izgatottan rohantam a felállított szekrényekig, ahol már kemény egy éve stipstoppolom a harmincegyes tárolót, majd kikapva a deszkámat, mosolyogva néztem végig életem értelmén, ami hála istennek egyben állt. Miután végigsimítottam a kezem a hullámok ábrázolásán és észrevétlenül megöleltem a kék szörfdeszkát, végül gyorsan visszahelyeztem a szekrénybe és gondosan bezárva a szekrény ajtaját, megindultam az öltözők felé.

A parton sétálva, mosolyogva kibontottam a hajam, majd, miközben éreztem a kellemes sós szellőt az arcomon, egy pillanatra kinyitottam a szemem és ekkor megtorpantam. Kellett nekem beleélnem magam a pillanatba!

Az igazat megvallva, valamilyen szinten már meg sem lepődtem, amikor a teraszon lévő kávézóban kiszúrtam a nyolc kilométer magas, szőke, tengerkék szemű srácot... Miért is nem csodálkozom? Teljesen egyértelmű, hogy Luke Robert Hemings lazán kávézgat annak a plázának a hátsó teraszán, ahol dolgozom...

-Na, már csak Ashton Fletcher Irwin hiányzik és...- motyogtam magam elé, de a nagy döbbenetemben, hirtelen nekimentem egy szőkésbarna hajú srácnak és földet fogtam. Metaforaként és a valóságban is.

-Jól vagy?- nézett rám zöldes szemeivel Ashton Fletcher Irwin.

-Ez most csak valami vicc- motyogtam, majd hunyorogva a srácra néztem és elfogadtam a kezét-Igen, semmi bajom- hagytam, hogy felhúzzon, majd kérdőn néztem a srácra, aki tetőtől talpig végigmért, majd megakadt a szeme a pólómon.

—Te vagy a piros pólós csaj, aki ma segített Calumnak! Ugye?- nézett rám meglepetten, de egyben megkönnyebbülten is.

-Ja, én volnék- pukedliztem szórakozottan, mire a srác Lukehoz fordult.

-Lucas! Most azonnal told ide a segged! Mi az, hogy kávészünet, most találtam meg a csajt!-ugrált boldogan, mire a 5sos énekese kérdőn rám kapta a tekintetét, majd felpattanva, elindult felénk, miközben valakit felhívott a telefonján.

-Megvan a csaj, gyere a strandhoz szívtipró- olvastam le a szőke felhőkarcoló szájáról, majd kérdőn néztem vissza Ashtonra.

-Tulajdonképpen miért is vagyok én most itt?- kérdeztem döbbenten, mire megvonta a vállát.

-Calum meg akarta köszönni a segítséged, ezért egész délután téged kerestünk- vonta meg a vállát, mire kérdőn néztem rá.

-Nem tűnt fel neki, hogy egy pizzéria pólójában mászkálok? Nem kellett volna rám állítania az egész bandát, elég lett volna, ha rendel egy pizzát, mint Michael Clifford- húztam össze a szemöldököm értetlenül, miközben Luke Hemmings ért oda hozzánk és átkarolta a vállam. Szerintem leginkább azért, hogy ne szökjek el, vagy egyszerűen csak asztalnak nézett úgy a plusz húsz centijével.

-Pizzás csaj. Nem, hogy csak minket állított rád. Az egész biztonsági szervezet téged keresett. Csak annyit tudtunk, hogy piros póló és barna haj- mondta lesajnálóan, mire én szórakozottan konstatáltam, hogy ezért fordult mindenki Marco felé amikor elkezdett rohangálni. Nem hibáztatom őket, tényleg csajos a haja.

-Akkor én egy körözött bűnöző lettem, miközben csak pizzát árultam- állapítottam meg, miközben Michael futott be egy csomó szatyorral a kezében.

-Jé, szevasz pizzás csaj. Mennyire vagy már kész?- nézett rám mosolyogva, mire a másik kettő felé fordult.

-Te ismered?- kérdezték egyszerre.

-Ja, ő csinálta a pizzám. És képzeljétek, ő meg már találkozott Calummal- mutatott rám, mire én egy fáradt mosollyal jutalmaztam.

-Igen, rájöttünk, egész nap őt kerestük amíg te andalogtál a plázában- csapta tarkón Ashton Irwin, mire én fájdalmasan elhúztam a szám.

-Na, ott tartottunk, mielőtt Ashton bántalmazott volna, hogy mennyire vagy kész- csapta meg a dobost Michael Clifford, miközben érdeklődve fordult felém- Négy a négyből.

-Hát, azok után, hogy láttad az előző arckifejezésem a pizzázóban, szerintem azt szorozd be kettővel és megvagyunk- fordultam a másik két srác felé, akik körbeálltak.

-Miért vagy kész?- nézett rám Ashton Irwin.

-Mert konkrétan ma kezdtem el hallgatni a dalaitokat, erre három órával később már Calum Hooddal álltam a női mosdóban, aztán kiszolgáltam Michael...-kezdtem, de közbeszólt.

-Már megdumáltuk, csak Mikey- emelte fel a mutatóujját, mire jeleztem, hogy megjegyeztem és folytattam.

-Szóval rá pár percre kiszolgáltam Mikeyt, és most ti is megjelentetek- vázoltam a szitut.

-Azért azt se hagyd, ki, hogy velünk álmodtál- szólt közbe...Mikey, aki nagyon odavolt a sztoriért.

-Ja, a nagy semmiből Green Dayt énekeltetek egy koncerten úgy, hogy tegnap még csak a She looks so perfect című számotokat ismertem- néztem magam elé sokkosan, mire a srácok elmosolyodtak.

-Jaj az a forgatás- motyogta Mikey szerelmetesen nézve maga elé.

-Szerintem a sors akarta, hogy random megismerj minket- tárta szét a kaját Luke Hemmings, elnézve a messzeségbe.

-Vagy a húgom aki a világ legnagyobb fanja- gondoltam át, mire a srácok büszkén kihúzták magukat.

-Hol van már Cal?- nézett el a fejem felett Ashton, akinek idő közben feltűnt, hogy a basszusgitáros még mindig sehol.

-Amikor hívtam, akkor éppen egy vetítésre kéredzkedett be, hogy megnézze ott van e Miss Pizza- biccentett felém, mire én értetlenül néztem magam elé. Az oké, hogy még egyszer azt akarja mondani, hogy kösz, de ehhez nem kell a moziba is rohangálnia.

-Hát, Calum már csak ilyen hálás- válaszolt Ashton Irwin a grimaszomra, majd a fejem felett összeröhögtek Lukeval. Nem mondom, hogy marha kellemes volt ott álldogálni egy tök híres bandával úgy, hogy azt sem tudtam mi van, de per pillanat jobban zavart, hogy ezek simán tudnak beszélgetni a fejem felett. Kikérem magamnak, kemény százhetvenegy centi vagyok, ami eddig magasnak számított!

-Hey!- hallottam meg egy marha aranyos, ausztár akcentusos hangot a hátam mögül, mire kérdőn hátrafordultam és szembetaláltam magam Calummal. Pontosabban, a Nirvanás pólójával, mert ő is bazimagas volt.