Megszegett eskü

22. Első randi Kaidennel

Másnap ballábbal keltem ki az ágyból. A tegnapi történések rányomták a kedvemre a bélyeget, de ennek ellenére minden energiámmal azon voltam, hogy Logant végérvényesen száműzzem a gondolataimból bármennyire is bizonyult lehetetlen küldetésnek. Igyekeztem pozitívan nézni a nap elé, hiszen ma elmegyek az első „randira" Kaidennel.

Ez egy csodás nap! Gondoltam és győzködtem magam.

A nagy francokat csodás! A magabiztosságom mára úgy eltűnt, mint a kámfor és szokásomhoz híven tele voltam kételyekkel és túlgondolással közeli állapotba kerültem, amint kipattantak a szemeim reggel. Csakis arra tudtam gondolni, hogy az idősebbik Holt fivér mégis mit fog csinálni este. Persze azt leszámítva, hogy Zarával elég kellemesen elütik, majd az időt... Gondolni se akartam a részletekre, mert azokkal csak még inkább elérhetetlennek tűnt Logan.
Sőt, igazából bele gondolni se akartam semmibe, mégis zavart a tudat, hogy minden amit Logan mondott, csak hazugság volt. De miért játszotta meg? Talán játékszert lát bennem még most is? Élvezi, ha húzhatja az agyam? Tudja, hogy érzéseim vannak iránta és szórakoztatónak találja?

Összetett gondolatokkal besétáltam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Mivel még csak fél tizenegy volt, így bőven volt időm magamra varázsolni egy elfogadható külsőt. Hajat mostam, feltettem egy arcmaszkot, majd közben felvettem egy kényelmes mackónadrágot és egy egyszerű fekete pólót aztán késznek nyilvánítottam magam. Ezt követően a konyhába indultam, hogy megreggelizzek, vagy inkább ebédeljek.

– Jó reggelt aranyom! Jó későn keltél - mosolygott rám a mamám, aki éppen rántottát készített. Egyből arra gondoltam, hogy ő se lehet olyan nagyon régóta ébren, ha reggelit készít.

– Jó reggelt mama - köszöntem vissza miközben leültem egy bögre kávéval a kezemben. Ez volt az egyetlen, ami hiányzott a reggelemből, de az első korty után teljesen egésszé váltam.

– Mondd, csak készen állsz a randira? - érdeklődött vigyorogva hátra fordulva a serpenyőtől.

– Igen - bólintottam egy lágy mosollyal az arcomon. Furcsamód kicsit sem voltam ideges, amiért Kaidennel töltöm a mai napot. Sőt! Inkább bűntudatot éreztem minden egyes alkalommal, mikor felidéztem Logan reakcióját. Helyes, hogy ezt teszem? Ha Logan tényleg érez irántam valamit... helyénvaló hülyíteni csak azért, hogy küzdjön? A remény hülyeség, miért is teszek fel ilyen kérdéseket magamba, ha tudom, hogy esélytelen? Mi van, ha nem fog harcolni értem és ezzel mindketten veszítünk? Egyedül én veszítek... Mi van, ha ő ebből a kaidenes dologból azt a következtetést vonja le, hogy nem érdekel engem? Aztán eszembe jutott, hogy ő is pontosan ezt tette velem és így már sokkal elviselhetőbb volt a bűntudat. Több elégtételt éreztem és ez kompenzálta a negatív érzéseket.
Logan igen is megérdemli, hogy leessen a magas lóról végre és a földről szemlélje meg a világot, mint mindenki más!

– Mikor is találkozol a fiatalemberrel, drágám? - zökkentett ki a mamám gondolatmenetemből.

– Néhány óra múlva. Bár azt nem tudom, hogy hol szóval szerintem inkább írok neki, hogy egyeztessünk, mert semmi konkrétat nem beszéltünk meg - mondtam és már meg is nyitottam az üzeneteket Kaidennel és írtam neki.

Ruth üzenete: Szia! Hol is találkozunk? Illetve délután hánykor pontosan?

Kaiden nem válaszolt azonnal így, amíg vártam a válaszára elkészítettem a reggelimet és csináltam egy bögre forró szilvás-vaníliás teát. Az ilyen hideg téli napokon a kávé után ez volt a második ital, ami képes volt elindítani a napomat.

– Mit fogtok csinálni, édesem? - folytatta a „vallatásomat" a világ legkíváncsibb mamája.

– Nem tudom. Korábban volt arról szó, hogy megmutatja a festményeit, mert egyébként Kaiden egy nagyon művészlelkű fiú. Aztán ha megmutatta lehet, elmegyünk sétálni egy parkba. Igazából nem tudom, nem terveztünk előre csak szóba jött, hogy találkozhatnánk még mielőtt elkezdődik a suli. Majd együtt úgyis kitaláljuk, hogy mi legyen - válaszoltam és bekaptam egy újabb falat rántottát, amit nem sokkal korábban tett le elém.