Megszegett eskü

16. Szilveszter

A vendégek sötétedés után kezdtek el szállingózni hozzánk. Először néhány évfolyamtársunk, majd Logan egyetemista haverjai is megérkeztek. Rögtön felismertem őket Logan legutolsó Facebookra feltöltött képéről. Ők sokkal kevesebben voltak, a meghívottak kevés százalékát tették csak ki de úgy tűnt, hogy mikor ideértek, Logan teljesen feldobódott és már ment is Zaráék társaságában inni a konyhába. A zene háttérzajként szolgált az elején, de ahogy jöttek az emberek, annál hangosabb lett.

Egy órával később már sokkal többen voltunk, majdnem az összes vendég megérkezett. Mondjuk Kaiden felől még semmit se hallottam, pedig már eléggé kíváncsi voltam rá. Mind külsőleg és mind személyiségileg is. Halvány emlékeim voltak róla suliból, de nem voltak valami maradandók. A személyiségét pedig csak Dan dicsérte így érthető volt, hogy miért keltette fel a figyelmemet.

Éppen az egyik osztálytársammal beszéltem, mikor valaki megkocogtatta a vállamat. Hátrafordultam, majd megpillantottam Dant, mellette pedig egy elég magas és nem utolsósorban irtó helyes fiút. Haja világosbarna, éles állvonala és gyönyörű barna szemei voltak. 

– Nos Ruth, ő Kaiden. Kaiden ő itt Ruth - mutatott be minket egymásnak. Egymásra néztünk, majd mosolyogtunk egyet. Eddig kellemes csalódás ért a külsejével kapcsolatban, vajon mit hoz a belseje?

– Szia Ruth, örülök, hogy megismerhetlek - szólt kedvesen, mire viszonoztam szavait. Kezdtem egy kicsit kellemetlenül érezni magam, eléggé a komfortzónámon kívülre esett a bulikon való ismerkedés de úgy éreztem, hogy megéri áldozatokat hozni és feszegetni a határaimat. Kaiden ígéretes személyiségnek tűnt így elsőre.

– Szia, én is örülök, hogy megismerhetlek Kaiden - mosolyogtam rá. Kicsit izgultam és reméltem, hogy nem annyira feltűnő a kisebb szorongásom.

– Na akkor én magatokra is hagylak, had ismerkedjetek össze jobban - mondta Dan, majd elrángatta mellőlem a lányt és otthagyott minket. Látszott Kaidenen, hogy nem nagyon tudja, mit csináljon, ő is zavarban volt.

– Kérsz egy italt? - kérdezte végül kedvesen.

– Igen - motyogtam. Összességében nem tudtam, hogy Dan mennyire avatta be a dolgaimról és nagyon reméltem, hogy nem tud sokat. Nem akartam elutasítani az ajánlatát, mert az úgy nézett volna ki, mintha már most el akarnék zárkózni előle, pedig nem így volt. Tényleg kíváncsi voltam rá. Meg szerettem volna ismerni. Azzal győzködtem magam, hogy Kaiden megismerése elsősorban egy új esélyt jelentene számomra de a lelkem mélyén tudtam, hogy elsősorban ezt a kedves fiút Logan és Zack elfelejtésére használnám és ezért volt egy kis bűntudatom is. Még nem ismertem, de tudtam, hogy nálam sokkal jobb lányt érdemelne.

Míg Kaiden elment italért én addig a lépcsőtől nem messze levő üres kanapéra huppantam azzal a szándékkal, hogy majd ott megvárom őt. A világosbarna hajú fiú hamar észrevett és letelepedett mellém az italokkal. Átnyújtotta a piros műanyag poharat, majd beszélgetni kezdtünk, közben pedig iszogattunk.

– Na és mesélj valamit - noszogattam Kaident egy korty után. Kezdtem úgy érezni, hogy a pia megteszi a hatását és feloldja a gátokat bennem. Ellazultam néhány hörpintés után Kaiden mellett és fesztelenül tudtam vele beszélni, mintha már évek óta ismertük volna egymást nem pedig néhány perce.

– Mire vagy kíváncsi? Egy végzős élete fele annyira se izgalmas, mint amennyire azt szeretnénk - nevetett és szájához emelte a poharát. Felszabadultan nevettem a kis poénján. Karját mögöttem vezette át a kanapé fejtámláján, de nem volt nyomulós, nem ért hozzám. Nem furakodott bele a személyes terembe és ezt értékeltem benne.