Megszegett eskü

15. Készülődés

Három napja vagyok a mamámnál és azt hiszem a lehető legjobb döntést hoztam, mikor eljöttem Danieléktől. Sokkal több időm volt gondolkodni és bár sokszor rám tört a Logan iránti hiány, képes voltam ellenállni ennek az érzésnek. Nem mentem át hozzájuk és önszántamból nem is írtam Danielnek. Ami pedig Zacket illeti, volt némi bűntudatom, amiért úgy viselkedtem vele, de az hamar elmúlt. Az első mamámnál töltött napom után nem is gondoltam rá és sok idő után most először éreztem magam szabadnak. Hogy nem gátolnak a gondolataim.

Mikor Daniel és Logan elhoztak ide, segítettek becipelni a dolgaimat és egy kis ideig maradtak is, régről ismerték a mamámat ezért nem volt számukra ismeretlen a ház vagy a tulajdonosa.

Mikor ma reggel felébredtem eszembe jutott, hogy az év utolsó napja van, szilveszter. Ez okból kellett segítenem a nagyinak feldíszíteni a házat, mindig is szerette a papírfüzéreket, melyek a plafont keresztezték és lelógtak az ajtóról. Kicsit régimódi volt, de tudta hogyan kell ünnepelni. Mindig, még ha sajátosan is, de megadta a módját az ünnepeknek.

– Jó reggelt szívem! Készen állsz a szilveszterre? Mikor indulsz Holtékhoz? - kérdezte és kezdtem az hinni, hogy ő sokkal izgatottabb, mint én. Őszintén kicsit tartottam tőle, mert most már három napja, hogy nem találkoztam Logannel és ettől az érzéseim ő felé még nem változtak. Ugyan úgy jelentkeztek a pillangók a gyomromban, mikor rá gondoltam. Bármennyire is reménykedtem, hogy ez alatt a három nap alatt ez lecseng, szerintem csak erősebb lett. Tudtam, hogy távol kell tartanom magam tőle és ebből kiindulva már kezdett körvonalazódni, hogy mi lesz az egyik újévi fogadalmam: elkerülni Logant. Dan is eléggé érthetően a tudatomra adta, hogy bár a testvére és védenie kellene őt, nem fogja a lányokhoz való viszonyulása miatt. A legjobb barátom úgy gondolta, hogy én többet érdemelnék Logannél de azzal is tisztában volt, hogy az érzéseim nagyon is erősek voltak. Természetesen annyira nem, hogy levegyen a lábamról egy puccos vacsorával, hogy aztán a következő szintre lépjen velem. Zacknél is lassan haladtak a történések és ott még az együtt alváshoz nem is jutottunk el, nemhogy tovább.

Összeszedtem a gondolataimat, majd válaszoltam a mamámnak.

– Teljesen készen állok, viszont még nem tudom, hogy mikor megyek. Szerintem majd átugranak hozzám, de igazából nem tudom. Lehet írnak, hogy mehetek – rántottam vállat. A részleteket ténylegesen nem beszéltük meg, annyi lett tisztázva, hogy este kezdődik minden, de engem szokásukhoz híven mindig hamarabb meghívtak, mint a többi vendéget így tudtam nekik segíteni az előkészületekben. Velük mentem bevásárolni a piákat, ropogtatni valókat és a műanyag poharakat.

– Itthon azért megalapozzuk a hangulatot, ugye? – nézett rám „benne vagy egy koccintásban?" tekintettel, majd oldalasan elmosolyodott és kacsintott egyet. Nem mondom, hogy az alkohollal teljesen ki lettem volna békülve, de mindig tudtam mértékkel inni. Apám összes hibájából megtanultam, hogy több a mértékletesség, mint hogy engedjek a mámornak. Bár életemben nem voltam még részeg, sose ittam többet annál, mint amennyi jól esett.

– Benne vagyok – mosolyogtam vissza a mamámra, aki ezt boldogan vette tudomásul és elkezdte sorolni, hogy mivel koccintsunk.

– Van itthon pezsgő meg bor is, ha az szimpatikusabb lenne. Melyiket szeretnéd? – kérdezte miközben kimentünk a konyhába és az üvegszekrényben kezdett el matatni, keresve a jobbnál jobb alkoholokat. Mutatta az üvegeket, majd találomra ráböktem egy házi készítésű vörös borra.

– Csodás választás, ezt még tavaly csináltuk és véleményem szerint igen finom lett. Három palack volt összesen és ez az utosló.

Mindig is szerettem, mikor a nagyi eljátszotta a nagy borkritikust. Biztos voltam benne, hogy valamennyire azért ért hozzá de szerette játszani a fontos szerepét és az igazat megvallva nagyon is jól csinálta.