Megszegett eskü

26. Kettesben

Másnap Logan szintén a parkolóban várt rám, kezében két pohárral. Az egyikbe belekortyolt és láttam a leheletén, hogy valószínűleg forró lehet. Ujjai között lazán tartotta a cigarettát, néha eltűnt a füstköd mögött, de csak egy rövid időre. Mikor megpillantottam, elmosolyodtam magamban és a földre sütöttem a tekintetemet, hogy ne vehesse észre, hogy csupán a jelenléte mennyire feldobta a napomat. Mindig kellemes bizsergéssel töltötte el a gyomromat a látványa. Eszméletlenül szexin dőlt neki a fekete autójának és még annál is lazábban várt rám. A kezében tartogatott csikket még azelőtt elhajította a hóba, hogy elé álltam volna, így nem kellett a kelleténél tovább ácsorognom a hidegben, helyette azonnal beültünk egy gyors köszönés után. Az egyik poharat még azelőtt a kezembe nyomta, hogy kinyitotta volna előttem az anyósülés ajtaját.

– Köszönöm – két kezemben tartottam a poharat, hogy a meleg ital felmelegítsen, majd belekortyoltam. A kedvenc kávém volt benne.

– Nincs mit, gondoltam szükséged lesz rá. Dan említette reggel, hogy kilenc órátok van ma, ráadásul az utolsón töri dolgozatot írtok, szóval úgy döntöttem, hogy megleplek vele. Hogy sikerült a dolgozat? Mi volt a feladat? – érdeklődött kedvesen, aztán betette a pohártartóba a saját kávéját. A tegnapi lepkék, amik akkor jelentkeztek, mikor kettesben maradtam vele az autóban most is jelen voltak és ha lehetséges még hevesebben csapkodtak. Egy pillanatig tartottam attól, hogy képtelen leszek meginni a kávét ez miatt, de aztán ahogy fogyott a barna folyadék, úgy oldódott bennem is a feszültség.

Logan tényleg kávét hozott nekem egy hosszú és fárasztó nap után? Bárki mondhat bármit, de azt le se tagadhatja, hogy ez a srác mellettem figyelmesebb, mint bárki más!

– Hát most is jó sokáig fent voltam, hogy tanuljak a második világháborúról és azt hiszem elég sok mindent tudtam, de az utolsó órára eléggé elfáradtam, főleg úgy, hogy csak négy vagy öt órát aludhattam. Életmentő a kávé most, tényleg. Nagyon köszönöm – hálálkodtam és ismét belekortyoltam.

– Igazán nincs mit. A dolgozat pedig biztos jó lesz, Dan segített? Tegnap miután hazaértem, átbeszéltük és akkor kente-vágta az egészet.

– Oh igen, Dan úgy írt, hogy azt hittem menten kigyullad a toll alatt a papír. A tesztfeladat részét róla írtam. Nem mintha nem tudtam volna, nyolcvan százalékát én magam is beírtam volna helyesen, csak gondoltam inkább biztosra megyek és inkább ellenőriztem magam, hogy ne rontsam el.

– Helyes, akkor ezek szerint biztos jó lesz. Szorítok, majd mondd, hogy hogy sikerült – mosolygott, aztán végre beindította a motort és elindultunk az egyetem irányába.

– Dan miért nem jött veled? Azt hittem, hogy ma is haza kell dobnom – nézett rám kérdőn mire én csak sejtelmesen elmosolyodtam.

– Azt hiszem Dant Ámor nyila seggbe találta. Mindent rózsaszín ködben lát. Elhívta Lilyt egy kávézóba és vele tölti a délutánt – vigyorogtam.

– Nahát, megélem, hogy az öcsém nem szűzként fog meghalni? Mik nem történnek – Logannek szinte azonnal jobb kedve lett, mikor beavattam Dan szerelmi életébe. Láttam rajta, hogy őszintén örült a tesója boldogságának ez pedig még inkább vonzóbbá tette.

– Hát úgy néz ki – vigyorogtam én is. Nem Dan miatt, hanem miatta. Az a széles mosoly, ami a hír hallatán az arcára költözött engem is felvidított.

– Kösz Ruth. Tényleg örülök, hogy elmondtad. Eddig nem is sejtettem, hogy alakulóban van neki egy kapcsolat. Persze hallottam már otthon ezt a Lily nevet, de nem gondoltam bele komolyabban.

– Ne mondd neki vissza. Lehet, hogy várni akart a nagy bejelentéssel. Tudod, hogy milyen. Amíg valami nem biztos, addig semmit sem kiált ki a világba.