Megszegett eskü

13. Zara, a barátnő

– Na ez egy jó választás volt - mondta Dan a film végén. Nekem is hasonlóan tetszett, mint neki. Jó kikapcsolódás volt, azonban a délután nagy része még mindig vissza volt és nem volt több tervünk, hogy elüssük az időt.

– Szerintem is - ültem fel az ágyon. – És most mit csináljunk? - kérdeztem hátha tud valamilyen ötlettel előrukkolni.

– Fogalmam sincs - rázta a fejé -, akarsz játszani? - kérdezte, majd a play stationjére nézett. Dan sokszor játékkal ütötte el az időt, mikor egyedül volt itthon és telefonon beszéltünk. Rengeteg játéka van azonban engem ez a világ sose vonzott.

Nemlegesen megráztam a fejem.

– De te nyugodtan játssz, én addig olvasok - válaszoltam, mert nem akartam, hogyha akar játszani miattam ne tegye.

– Rendben - bólintott és látszott rajta, hogy örül a döntésemnek. Ő a kontrollerével bekapcsolta a PS4-et miközben én lemásztam az ágyról és kisétáltam a szobából, hogy a lépcső aljánál hagyott bőröndömből kiszedhessem az ebookomat és a laptopomat. Visszamentem az emeletre kezemben a cuccaimmal, majd Dan íróasztalához ültem a laptopommal. Bekapcsoltam és rögtön felmentem a közösségi oldalakra, többek között Facebookra. Megnéztem a híreket, és amit legelőször feldobott a hírfolyam az Logan egyik fényképe volt, amit néhány perce töltött fel. Úgy tűnt, hogy nagyon jól szórakozik a haverjai társaságában. A fotó egy csoportkép volt, összesen hatan voltak rajta. Logant azonnal megismertem és mellette álló lányt is: Zara volt. A többieket csak a megjelöléseknek köszönhetően tudtam: Layla, aki feltehetőleg - bár nem biztosan - a barátja, Will mellett állt, aztán Jack és ő mellette Logan, majd Zara és végül Tom. Néha beszélt róluk itthon Logan de nem sokat, azonban abban biztos voltam, hogy ők jönni fognak a szilveszteri buliba, amit szerveznek.

Továbblapoztam, majd következtek a szokásos karácsonyi képek a fáról, alatta az ajándékokkal, pózolgatás a macskával az égősorok előtt, sütemények... az osztálytársaim karácsonya úgy tűnt, hogy maradéktalanul jól telt. Inkább kiléptem, mert ezek a képek a saját szerencsétlenül sikerült karácsonyomra emlékeztettek. Nálunk nem voltak sütemények csak pia az asztalon.

Lecsuktam a laptopomat, majd kezembe vettem az ebookomat és olvasni kezdtem egy félbe hagyott könyvemet. Nagyon gyorsan beszippantottak a sorok így hihetetlenül gyorsan teltek az órák és mire befejeztem már este hét óra volt. Hátamra fordultam, nyújtóztam egyet, majd az ágy szélén lelógattam a fejem, hogy fejjel lefelé nézzem, azt amivel Dan játszik. Észrevette, hogy nézem, mert egyik füléről levette a fejhallgatót és hozzám szólt.

– Na, mi van? - kérdezte, de továbbra is a képernyőt nézte és koncentrált.

– Kiolvastam a könyvet - feleltem egy ásítás közben. Dan erre csak nevetett egyet, utána pedig megkérdezte, hogy milyen volt, hogy tetszett.

– Nagyon jó volt, azt hiszem, megnézem ezt később filmben is.

– Mit is olvastál? - kérdezte, majd kiabálni kezdett a füles mikrofonjába, hogy „Fordulj meg a rohadt életbe! Ott van mögötted!" Muszáj volt felnevetnem, Dan sokszor csinált ehhez hasonló cirkuszt egy játék miatt. Nem sokkal rá Dan lecsapta a kontrollert az ágyra és kijelentette, hogy „meghaltam". Levette a fejhallgatót, majd felém fordult, felült rendesen az ágyra és figyelt.

– Szóval mit is olvastál? - kérdezte.

– Madarak a dobozban volt a címe.

– Áh, azt a filmet már láttam. Jó kis Netflix film, de még egyszer meg nem nézem. Ahhoz nem elég jó. Viszont megnézhetnénk a Kívülállót, igaz az HBO film, de sok jót hallottam róla és van belőle könyv szóval ha tetszett, akkor el is tudod olvasni.