Megszegett eskü

3. "Nagyon hiányzol!"

Az ajándékozás után visszamentünk Daniel szobájába. Mindannyian leültünk, én kiterültem Dan ágyán és tévét néztünk. Néha-néha hozzáfűztünk valamit a filmhez, de különösebben nem beszéltünk. A fiúkat tökéletesen lekötötte a film, engem már kevésbé.

Kint hamar besötétedett és már hét óra lehetett, mikor a filmnek vége lett. Nem tudtam pontosan, hogy az unalom miatt ragadtak le a szemeim vagy azért, mert az este nem sokat aludtam, de arra ébredtem, hogy Daniel lemászott az ágyról és kiment a szobából, feltételezem vécére.

Loganre csúszott a tekintetem, aki engem nézett. Szerencsére sötét volt, különben biztos észrevette volna, hogy fülig elvörösödtem már csak a ténytől, hogy engem bámul. Nem tűnt úgy mintha nagyon mondani akarna valamit, bár látszott, hogy nagyon gondolkodik valamin, mert komoly arcot vágott és úgy tanulmányozta az arcomat, mintha ki akarná találni a gondolataimat. Igyekeztem nem nagy jelentőséget adni ennek a pillanatnak így átadtam magam a fáradtságnak és lehunytam a szemeimet, hogy egy kicsit pihenjek, míg Daniel visszatér, és újabb filmbe kezdenénk. Egy kis idő telt el és a nyugodt csendet megtörte Logan mély, bariton hangja.

– Aludni fogsz? - kérdezte érdeklődve. A mai napon ért stressz és idegeskedés teljesen kimerítette az energiatartalékaimat, és bár tudtam, hogy még túl korai lenne az alvás mégsem akartam kinyitni a szemeimet. Csak addig akartam félálomba merülni, míg a szoba tulajdonosa vissza nem tér.

– Nem - feleltem, majd lomha mozdulatokkal felültem és hátra dőltem az ágytámlának egy hatalmas ásítás közben, mert hallottam, hogy a legjobb barátom visszafelé tart. Az agyam ezerrel pörgött a ma történtek után, viszont fizikailag nagyon kimerültnek éreztem magam és mást se kívántam volna egy jó hosszú alvásnál. Loganre emeltem a tekintetemet és láttam, hogy nagyon gondolkodik valamin még mindig. Az idilli csendet Daniel izgatottsága törte meg, mikor visszajött a szobába teljesen bepörögve.

– Na, melyik filmet nézzük? - kérdezte és lehuppant mellém az ágyra, majd vállamnál meglökött.

– Nekem mindegy - válaszoltam ásítva. Ezt követően kicsit lejjebb csúsztam az ágyon, oldalamra fordultam, így Dannek háttal, Logannel pedig szembe feküdtem, majd betakartam magam és vártam, hogy eldöntsék, milyen filmet akarnak nézni. Küzdöttem az ébrenléttel, mert nem akartam semmi jónak az elrontója lenni, azonban minden ébren töltött perc után úgy éreztem, hogy már-már elájulok a fáradtságtól. A korábbi kijelentésemnek kezdett értelme veszni, miszerint csak pihenek míg Dan vissza nem jön.

Annyit láttam, hogy Logan először rám, majd feltehetőleg Danre nézett. Tudtam, hogy tekintetük összeakadt és nem tudják, mit kezdenek velem. Aligha láttak engem ennyire kimerültnek az évek során. Ez nekik és nekem is teljesen új volt.

– Ruth? - kérdezte Dan egy kicsivel később és vállamnál fogva kicsit megrázott, hogy magamhoz térjek.

– Hmmm? - kérdeztem és kinyitottam a szemeimet, hátamra fordultam, hogy láthassam az arcát és vártam, hogy megtudjam, mit szeretne bár volt sejtésem.

– Beágyazok neked, hogy tudj aludni, rendben? - kérdezte és már fel is állt az ágyról, hogy kicsit rendbe tehesse az ágyát és a szobáját egyaránt, ugyanis hatalmas kupleráj uralkodott itt. Én is felültem és megakadályoztam a tettében.

– Nem kell, filmezzetek csak. Nem akarom megzavarni ezt, tudom, hogy minden karácsonykor sokáig filmeztek - feleltem és nagyon reméltem, hogy nem fog erősködni.

– Fejezd be, Ruth. Hosszú volt a mai napod. Pihenj csak, mi majd elleszünk, ugye Log?

– Persze, nálam is tudunk filmezni - bólintott.