Megszegett eskü

17. Mi a fene történt?

Olyan kényelmes volt az ágy, hogy az egyik oldalamról a másikra fordultam, majd arcomat még jobban a párnába fúrtam. Lassan kinyitottam a szemeimet, de abban a szent pillanatban meg is bántam, mert iszonyúan elkezdett fájni a fejem. Kezemet a halántékomra nyomtam, hogy tompíthassam a kínt, mely egyre inkább igyekezett szétszedni a fejem.

Mi a fene történt?

– Jó reggelt - hallottam egy mély rekedt hangot. Hunyorogva, még mindig a fejemre nyomva a kezem, fordultam a hang iránya felé. Nem értettem, hogy mégis miért van valaki a szobámban. Aztán mikor megpillantottam Logant, aki az ágy melletti fotelben ült beugrott majdnem minden. Buli volt és sokat ittam... valami rémlett Kaidennel és Zackkel kapcsolatosan is.  Az exem és Kaiden összeverekedtek.

– Az éjjeli szekrényen van egy pohár víz és egy aszpirin is. Vedd be, aztán még pihenhetsz. Mellesleg a mamád hívott és felvettem a telefonodat, mert nagyon sokáig csörgött és te nem nagyon akartál felkelni rá, engem viszont felébresztett. Remélem nem gond.

Nem sok kedvem volt, és ha akartam se tudtam volna ennyi mindenre egyszerre reagálni. Az emlékek mellett a tény, hogy Logan szobájában aludtam... teljesen összezavart. És mindezek mellett szörnyű bűntudat is kínzott, amiért Logan rákényszerült, hogy a kényelmetlen fotelbe töltse el az éjszakát. Visszazuhantam az ágyba és úgy dünnyögtam.

– Miért hívott a mamám? - kérdeztem grimaszolva a fejfájásom miatt bár ő ezt nem láthatta.

– Nem értél haza és kicsit aggódott, hogy történt-e valami, de megnyugtattam, hogy jól vagy és, hogy alszol még illetve, hogy majd délután hazaviszlek.

Azután, hogy kimondta az utolsó szavát, felé fordultam és elnyúltam az éjjeli szekrény felé, hogy bevehessem a fájdalomcsillapítot. Logan minden mozdulatomat árgus szemekkel követte, azt is, ahogy a kis gyógyszert lekísérem néhány korty vízzel. Feszült csend telepedett le közénk, majd végül erőt vettem magamon, hogy megkérdezzek tőle valamit.

– Figyelj, tudom iszonyúan gáz meg minden... de mi történt tegnap este? Miért vagyok a szobádban? - igyekeztem úgy kiejteni a szavakat, hogy ne piruljak el. Őszintén, a zavarodottság mellett iszonyúan boldog is voltam. Minden ruhám rajtam volt így nem kezdtem el aggódni, hogy esetleg több is történt, de ettől függetlenül tele voltam kérdésekkel. És az ébredésem óta egyre erősödő szégyenérzetem se könnyített a helyzeten, mert tudat alatt tudtam, hogy valami történt, míg részeg voltam csak azt nem tudtam, hogy mi és ez kezdett kikészíteni. Válaszokat akartam, most.

– Kicsit sokat ittál, Kaiden és a hívatlan exed összeverekedtek és mindenkit hazaküldtem. Téged meg már nem tudtalak hazavinni így itt aludtál a szobámban. Ennyi - Logan iszonyúan furcsán viselkedett, de a másnaposság annyira levett a lábamról, hogy ezzel nem igazán tudtam foglalkozni. A tudat, hogy Logan látott részegen csak még inkább elrontotta a kedvem. Biztos voltam benne, hogy hatalmasat süllyedtem a szemében és, hogy az apámhoz hasonlít magában titokban. Ezt pedig nem akartam... szerettem volna, ha Logan nem az „alkoholista apa lányát" látja bennem.

– Hé... mi a baj? - Logan kérdése zökkentett ki a gondolatmenetemből és csak akkor tűnt fel, hogy ajkaimba harapva igyekeztem nem sírni előtte.

– Semmi - válaszoltam, miközben kezeimmel megtöröltem nedves szemeimet.

– Ruth... tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz, ugye? Tizenegy éve... - kezdte, de félbeszakítottam.

– Tudom, hogy tizenegy éve ismersz és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem bízom meg benned, de - itt egy kicsit haboztam, majd folytattam -, nem tudom, hogy ezt mégis hogyan kéne elmondanom. Nem sok okot adtál arra, hogy a bizalmamat elnyerd, csak a tizenegy évnyi ismeretségünknek köszönhetően alakult ki ez köztünk és én nem akarom, hogy erre alapozva valami olyat mondjak, amit később megbánhatnék.