Hercegem (18+)

6

-Szeretlek.- A hangja alig hallható, s amint kimondja szorosan lehunyja két szemét. Büntudattal teli álltam ott nézve őt, ki oly sok boldogságot okozott nekem és egyetlen rossz tettjéért a legfájóbb dologgal vágtam neki vissza. Emlékeztettem a tehetetlenségére. Bűnbánóan
sétálok oda hozzá és ölelem át
vállait. Csípőmet szorosan magához húzza, mintha ez lenne a legutólsó ölelésünk. -Hagy évezzem ezt ki amíg az enyém vagy.- Suttogja.

-Hercegem.- A hangom közben elcsuklik. A csípőmbe mélyedt arcát próbálom előhalászni ujjaimmal, de nem engedi. Félek sír. - Herceg kérem vitessen vissza Walesbe. - Mondom ki végül.

-Most mondtam ki hogy belédszerettem.- Suttogja hitetlenül.

-Bár ne tette volna.- Sóhajtok mélyeket.

-Elizabeth nem értelek. - Néz fel végre, s a szívem fájdul bele, ahogyan a zöld szemei könnyekben áznak.

-Én nem leszek Mrs. Taylor.- Nézek a szemébe, mire megjobban legörbül a szája.

-Nem is kértem. - Mondja és pár pillanat múlva már le is törli a könnyeit. -De nem küldelek vissza Walesbe.- Feláll az ágyról, így már szemmagasságban vagyunk.

-Az lesz a legjobb ha nem kavarok be mégjobban a házasságába, hisz nekünk úgy sem lehet jövőnk. -Szomorúan simítom meg az arcát s ő belehajol kezeimbe.

-Elizabeth nem mész vissza Walesbe.- Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangnemben. - Betöltöd a 18at és nyugodtan vissza mehetsz a családodhoz, megkérik a kezedet és mikor megkoronáznak engem majd büszkén meséled a gyerekeidnek, hogy eltöltöttél a királlyal annak idején egy szép évet. - Hadarja úgy, mintha semmi nem történt volna az imént.

-Nem gondolja, hogy erősödni fognak az érzelmek?- Korholva érzem magam. Zavar, hogy mennyire jól kezeli míg én a délutánt átsírtam .

-Soha többé nem szeretnék érzelmekről hallani.- Mondja szigorúan.

-De Herceg..- Kezdeném de félbeszakít.

-Azok leszünk akiknek lennünk kellene. Te ágyas én pedig trónörökös. Értetted? Ameddig nincs szó érzelmekről, addig nem is léteznek. - Hazudik inkább magának, mintsem nekem.

-Most ezt kivel akarja elhitetni?- Szomorúan elmosolyodom. Ez valami vicc.

-Elizabeth ha nem tetszenek a szabályok, felőlem gyalog elindulhatsz Walesbe az összes cuccoddal együtt. - Jelenti ki szigorúan. - Berekesztem a beszélgetést. - Mondja és tőlem ellépve megigazítja az ágyon a paplant.

-És most mit fogunk csinálni?- Kérdezem udvari bohócként érezve magam.

-Szexelni. -Jelenti ki, nekem pedig valahová a csillagos égre szökik fel mindkét szemöldököm.

-A szex nem megoldás ilyen problémákra!!- Mondom teljesen elképedve.

-De az, ha én herceg vagyok, te meg ágyas. - Mondja, majd magabisztosan felém jön, és egy mozdulattal megfordít, s szinte lelök az ágyra. Felém térdepelve durván csókolni kezd.

-Nagyon nincs kedvem most szeretkezni.- Húzom el a szám a szája elől.

-Nem kedv kérdése. Ez királyi parancs Elizabeth.- Megunja, hogy nem éri el a számat, így a nyakamat kezdi el csókolni. - Túlságosan el vagy kényeztetve. -Néz a szemembe.

-Túlságosan az ellentettjét csinálja mindannak amit mond.- Bosszús vagyok.

-Azt mondtam, hogy nem lesz köztünk érzelem. -Hunyja le a szemét, magát nyugtatva.

-Aztán ledobott az ágyra. - Forgatom meg a szemeimet.

-Szexelni lehet érzelem nélkül is.- Szemtelen mosolyra húzza a száját, pedig ez nem annak a helye.

-Hát nekem nem.- dünnyögöm.

-A Walesi Herceg iránt is éreztél valamit?- Kérdezi "Na én megmondtam" stílusban.

-De az nem ilyen volt.- Halk, szomorú a hangom. Szemei sajnálatot tükröznek, s ad egy kellemesebb csókot.

-Csak mondd meg mit csináljak.- Vállamba fúrja fejét.

-Küldjön vissza Walesbe. - Biggyesztem le a szám sarkát.

-Azt nem!- Szigorú a hangja.- Elizabeth a legapróbb gyönyörtől is megijedtél. - Rázza a fejét. -Bele se akarok gondolni mit csinált veled.- Mélyen néz a szemembe.

-Ha itt maradok, sokkal nehezebb lesz elengedni. - megsimítom az arcát.

-Majd gondoljunk erre akkor, amikor ott vagyunk.- Némi mosoly jelenik meg az arcán. - Vagy te boldogan mennél?- Sóhajt.

-Okosabbnak hittem annál, hogy ne tudja erre a választ. - forgatom meg a szememet, megvetően néz rám.

-Az egész palota azt várja, hogy Katherine teherbe essen- Jelenti ki egy pár másodperc gondolkodás után.

- Tudom.- Suttogom. -Kell egy trónörökös. - Mellemen fekszik, fejét simítom. -Küldjön akkor haza.- A csöndes szobában ordításnak hallatszik a hangom.

-Ha hazaküldtelek eljegyeznek. - Vágja rá.

-Herceg ez így is, úgy is be fog következni. - Elhúzom a szám, szomorú de igaz. -Nem lehet örökké a paradicsomban élni nemde?- Mosolygom rá, de nem viszonozza.

-Csak adj nekem egy évet. -Kérlel halkan. Apró lélegzetvételei szellőként futnak a nyakamon. Választ vár, de gondolkodom. -Csak egy év a paradicsomban.- Biztatóan mosolyog.

-Semmi érzelem?- Nézek rá félve.

-Szeretlek de soha többé nem mondom ki. Egyedül te tudod majd és ez így lesz jól. Kérlek téged te se mondd ki többször, akármilyen jó is hallani.- Felemeli a fejét, szemembe néz könyörgő szemeivel.

-És mi lesz amikor elmegyek?- Sóhajtok.

-Akkor békén hagylak.- Nyugtatna meg, ha ez negnyugtatna.

-Semmi kapcsolat nem lesz köztünk?- Megsimítom az arcát, mintha most következne be ez a pillanat.

-Te mondtad, hogy nem leszel Mrs. Taylor.- Húzza a száját. Igaza van. Ez mindkettőnknek így lesz jó.

-Rendben.- Mondom ki végül. Pár másodperc elteltével óvatosan megcsókol.

-Jó lesz ez hidd el.- Belemosolyog csókunkba. -Szeretnél szeretkezni? - hirtelen a kérdése. Elpirulok.

-Most nem menne.- Összeszorítom a fogaimat. Nem tűnik mérgesnek, inkább meglepően megértő arcot vág.

-Ezesetben kérlek menj vissza a szobádba. - Kérlel halkan. Könyörgő szemekkel nézek rá. Úgy szerettem volna most vele aludni. -Kérlek Elizabeth.- Fáradt tekintettel néz le rám. Bólintok egy aprót, majd utat adva nekem leszáll rólam s én pedig nehézkesen mászom le az ágyról. Az ajtóig sétálok, majd lenyomom a kilincset.
Nem. Valami nem megy.

-Herceg!- Fordulok meg hirtelen. Kérdőn néz rám, az arca meglepett. - Holnap hív majd?- Kérdezem félve. Elmosolyodik, majd odasétál hozzám. Sokkal boldogabb a szeme mint ezelőtt pár perccel. Derekam köré tekeri a kezeit, s szenvedélyesen megcsókol. 

-Mindenképpen hívni foglak.- Nyugtat meg, majd még egy pár csók után elenged és hagyja, hogy kimenjek az ajtón. Túl hosszú volt ez a nap.

A folyosóra érve Mrs. Taylor méreget furcsán. Közelebb lépdelek hozzá.

-Hogyhogy ilyen hamar?- Szemei meglepettek.

-A herceg csak meg akart velem beszélni valamit.- Dünnyögöm kedvetlenül.

-Ti tudjátok. - Vonja meg a vállát, majd int, hogy mehetek. Bebotorkálok a szobámba, majd egyből az ágyra esek.
Merengve nézek végig szobámon az ajtótól az ablakig. Összesen négy napja ez az otthonom.

Túl gyorsan haladunk az idővel szemben.