Hercegem (18+)

23.

A nap túl fényesen csillogott be a herceg hálószobájába hogy ne ébredjek fel rá. Egy ideje már itt alszom, nagyon kevésszer fordul elő az, hogy nem ragaszkodik az együtt alváshoz. Már ha nem csinálunk semmit, vagyis nem olyasmit ami miatt idekerültem, akkor sem enged le.
A június vége nagy meleggel érkezett az országra, évek óta nem tapasztaltunk ilyen hőmérsékletet mint ezéven. Sóhajtva lehajtom magamról a takarót, mivel túlságosan is melegem van. Szinte erőm sincs hátrafordulni.

-Herceg, fel vagy? - Kérdem halkan. William válasz nélkül csak a tenyerét felcsúsztatta a combomról a derekamra. Ez egy erős majdnem.

-Baj van?- Kérdi pár perc múlva fáradt, de kíváncsi hanggal.

-Baj?- Kérdezek vissza. - Miféle baj lenne?

-Nem vérzel?- Hangja aggódó.

-Nem.- Mondom és a biztonság kedvéért még le is nézek, hogy meggyőződjek róla, hogy tényleg nem. Két hét telt el a herceg születésnapja óta, azóta körülbelül így zajlanak a találkozásaink "-Szia! -Szia vérzel?". Azt hiszem senkivel sem beszéltem még ennyit a menstruációmról mint Williammel.

-Akkor jó.- Dünnyögi és egy nagy levegővétellel nyugtázza, hogy a terve még életben van és nem zavarta meg "holmi havi menstruáció" majd úgyhiszem vissza szeretne aludni.

-Herceg!- Szólitom és mostmár odafordulok hozzá. Zöld szemeit fáradtan rám emeli miközben kisimítok egy pár hajtincset az arcából.

-Tessék?- Suttogja kedvesen.

-Nagyon szeretlek ugye tudod?- Kérdem és akaratlanul is mosolyra húzódik a szája.

-Én még annál is jobban. - Simítja meg kezével a derekamat.

-Akkor is szeretni fogsz ha nem vagyok várandós?- Kérdem mire a szemei rekord gyorsasággal pillantanak rám először értetlenül, majd rosszallóan.

-Már a kérdés is butaság Elizabeth.- Korhol.

-De tudom milyen fontos ez neked.- Húzom el a szám.

-Neked nem az.- Szomorú mosolyra húzza a száját.

-Nem.- Vallom be. -De ha neked az, akkor én is komolyan veszem. - Vonom meg a vállam.

-Ha nem vagy várandós, esküszöm nem kísérletezek tovább. -Mondja és közelebb húzódik hozzám.

-Ezt hogy érted?- Kérdem összeráncolva a szemöldököm.

-Úgy, hogy ez most lenne tökéletes. Ha később csinálnánk az már kimegy az időből. Nagyon reménykedem, hogy sikerült de... Ha a sors nem ezt akarja akkor én sem fogom.- Húzza a száját.

-Megoldunk mindent ami jön.- Simítom meg az arcát.- Ígérem.- Mondom és nyomok egy csókot a szájára.

-Elizabeth.- Emeli rám zöld szemeit. -Kérdezek valamit, de légyszíves őszintén válaszolj.- Kérlel. Egy kicsit megfagy bennem a vér a hangsúllya miatt, de hevesen bólogatok. - Néhány napja utánaolvastam pár dolognak.- Kezdi és félve emeli rám a tekintetét.

-Bátran.- Mosolygom rá bíztatóan.

-Szóval hogy..- Kezdi félénken. - Hogy van egy olyan lehetőség.. -Akad el megint.

-Bökd már ki.- Nevetek hitetlenül.

-Ha kérem akkor még maradhatsz pár hónapot karácsony után.- Mondja ki. - Benne lennél?- Kérdi reménykedő szemekkel.

-Hű.- Döbbenek le. - Hát nem is... Nem is tudom William.- Mondom teljesen lesokkolva. - Annyira különbözik az, hogy mit akarok és mit kell tennem. - Rázom a fejem.