Hercegem (18+)

10.

-Szükségem van rád Elizabeth. - Liheg átölelve.

-Nekem is rád William. -Hajtom mellkasára a fejemet, s behunyom a szemeim.

-Elizabeth..- Liheg.

-Tessék?- Könyöklöm fel a mellkasára, hogy az arcára tudjak nézni.

-Van olyan dolog amiért nagyon megharagudnál rám?- Kérdezi aggódó szemekkel.

-Nem tudom mire gondoljak Herceg.- Mosolyodom el félénken.

-Elizabeth..- Sóhajt egy nagyot. - Nem tudom hogy fejezzem ki magam.- Veszi mélyen a levegőt.

-Mi a baj?- Rosszat sejtve felülök, s úgy nézek le rá.

-Nem tűnt fel semmi drágám?- Mosolyog ártatlanul. Nem tudom mire gondoljak. Az agyam minden egyes eseményt lejátszik ebben a pillanatban, de valamiért nem furcsa semmi.- Ne akadj ki kérlek.- Ül fel ő is és két kezébe fogja az arcomat. Már égek a kíváncsiságtól.- Megértem, ha most el akarsz majd menni.- Néz az mennyezetre gondterhelten.

-Mi történt Herceg?- Aggódva vizslatom arcát, s mindenre gondolok, de sajna még mindig nincs meg.

-Elizabeth én kutakodtam egy kicsit a törvények között.- kezdi folyamatosan az arcomat vizsgálva.

-És ez miért baj?- Félve kérdem.

-Elizabeth.. Még mindig nincs meg?- Szomorú mosolyra húzza a száját.- Nem én akarom kimondani.- Sóhajt.

-Kezd megijeszteni Hercegem.- Nyelek egy nagyot.

-Ne félj drága.- Húz közelebb magához.- Minden rendben lesz.- Súgja a fülembe.

-Mondja már mi folyik itt!- Hisztérikus a hangom, egyre csak jobban félek.

-Tudod... A király első szülött fiának kell lennie a törvényes trónörökösnek.- Nyel egyet.

-Igen Herceg, az maga.- Bólintok, mire elmosolyodik.

-Teljesen mindegy kitől van az a fiú.- Néz mélyen a szemeimbe.

-Ezt most nem értem.- Suttogom alig hallhatóan. - A királynő..- Kezdeném de a szavamba vág.

-Egy másik generációra gondolj édesem.- Simítja meg az arcomat.

-Hogy mi?- Suttogom, mire leesik minden. -Ne!- Kiáltom fel hisztérikusan.

-Sss- Húz a karjaiba.

-Mit művelt velem?- Visítok mostmár teljes hangerejemből.

-Kérlek nyugodj meg.- Szája egyenes vonallá változik, s szemei ridegséget tükröznek.

-Ez nem lehet igaz...- Zokogom és szinte az egész tengelyemen átfordulva keresem William ondóját, de ahogyan már rájöttem, nem fogom megtalálni.

-Kérlek ne sírj. - Nyel egy hatalmasat.

-Mért csinálta?- Hangom minden eddigi erejét elveszítve próbál suttogáshoz hasonló erőltetett hanganyagot kiadni.

-Így együtt maradhatunk Elizabeth.- Próbálja két kezébe fogni az arcomat és szorosan magához emelni. - Nem lesz semmi baj, vigyázok rád.- Suttogja a homlokát az enyémnek döntve.

-Én nem akartam ezt!- Szemeim dühben áznak, de egyszerűen nem tudom abbahagyni a sírást.

-Tudom, hogy nem akartad...- Csuklik el a hangja. - De nem tehettem mást.- Sóhajt fel halkan.

-Hogy tehette ezt velem?- Könnyeim égetik az arcomat, s könnycseppeket idéznek elő William szemében is.

-Ne haragudj rám ezért Elizabeth.- Próbálja vissza tartani könnyeit.