Hercegem (18+)

11.

-De nagy bőrönddel mész!- Csodálkozik Amy az ágyamon ülve miközben bepakolom a ruháimat az útra a családomhoz.

-Egy hetet leszek. Sok ruha kell.- Magyarázom meg.

-De hogy lehet, hogy hazamehetsz?- Kíváncsiskodik.

-Tegnap kérdeztem meg a Herceget, hogy mehetek-e és igent mondott.- Grimaszolok halványan a tegnapra gondolva.

-Az jó.- Mosolyog Amy. Hál' Istennek nem feszegette tovább a témát, csak tovább nézte ahogyan pakolok. Pár perc múlva halkan kopognak az ajtómon.

-Ki nyitnád kérlek?- Nézek Amyre aki azonnal fel is pattan.

-Herceg- Köszönti a lehető legmeglepetten Williamet az ajtómban, majd meghajol.

-Miss Ellis. -Köszön vissza William.- Mit keres itt?- Kérdi összeráncolva a szemöldökét.

-Amy segített nekem pakolni.- Szólok közbe, mire a Herceg bólint.

-Magunkra hagynál kérlek?- Mosolyog Amyre, aki azonnal ki is megy a szobámból.

-Hogy haladsz?- Sétál oda hozzám mostmár nyugodtan, majd ad egy szenvedélyes csókot.

-Majdnem készen. - Válaszolok.

-Ugye nem mondtál Amynek semmit?- Utal a tegnapi esetre.

-Nem mondtam.- Bólintok.

-Rendben.- Mondja megkönnyebbülten. - Mikor is indul a vonatod?- Kérdi, s a hátam mögé sétál, majd körbefonja karjaival a derekam és ráhajtja fejét a vállamra.

-Pontban délben. - Mosolyodom el egy kicsit.

-Szeretnéd ha kocsival elkísérjelek az pályaudvarig?- Ezúttal száját hajtja vállamra, s apró csókokat hint rá.

-Semmi szükség nincs rá felség, oda találok autóbusszal is- Hátraemelve karomat beletúrok hajkoronájába.

-Akkor csak úgy itt hagysz?- Tettet szomorúságot, s elvékonyítva a hangját viccnek szánja, de legbelül tudom, hogy komolyan kérdezi.

-Elkíréshet ha akar Herceg.- nevetek higgadtan.

-Akarom!- Vágja rá, majd egyszerre tör ki belőlünk a nevetés. -Hívom a kocsist.- Suttogja boldogan a fülembe, majd nyom egy hatalmas csókot az arcomra és kimegy. Közben én befejeztem a pakolást és egy hatalmas mosollyal húzom össze a bőröndöm cipzárát. Végre láthatom a családomat!

-Készen vagy?- Nyit be hozzám pár perccel később megint a Herceg. Bólintok egyet, majd felemelem a bőröndömet. -Hagyd, majd fogom.- Mondja és odasiet hozzám.

-Még mit nem! Meglátják, hogy én cipeltetem a Herceget, kiesnek az ablakon.- Nevetek fel, mire bosszúsan megrázza a fejét és azért is elveszi tőlem a bőröndöt. -Ha az anyukája kiesne az ablakon, én szóltam.- Kuncogva megyünk ki a Palotából s amikor a kocsihoz érünk a herceg hátra rakja a Bőröndömet a csomagtartóba.

-Soha nem utaztam még kocsival. - Boldogan nézek a Herceg szemeibe, aki csodálkozva néz rám, majd miután lehajtotta a csomagtartó ajtaját, hozzám siet és kinyitja nekem is a kocsiajtót.

-Apádnak nincs?- Kérdi csodálkozva amikor beül mellém.

-Nem nincs.- Válaszolok.

-A Pályaudvarhoz legyen szíves. - Szól előre a sofőrnek, aki azonnal be is indítja az autót.

-Hosszú az út addig?- Nézek kíváncsian Williamre.

-Sajnos nem.- Húzza el a száját, mire felnevetek.