Hercegem (18+)

9.

A palotában a reggelek közel sem olyan nyugodtak, mint ahogyan azt hinné az ember. Főleg akkor nem ha a szolgálókkal laksz egy fedél alatt. Így történt az, hogy már megint ébren vagyok 8 előtt, mert a hangos kiabálásokra és/vagy utasításokra a szobák előtt nincs az az ember aki nem ébredne fel. Szerencsémre most engem nem utasítottak semmire, s senkire így kényelmesen magamhoz tudtam térni. A szobám sarkában megpillantom anyám régi fonottkosarát, s feltör bennem ismét a honvágy. Míg Walesben voltam, sokszor megbeszéltük, hogy a piacon találkozunk így egy héten akár háromszor is volt esélyem találkozni vele. Most Angliában ez sokkal nehezebb, szinte lehetetlen. Pedig hogy hiányzik a hangja, s mindene. Bár otthon már van vonalas telefon (Melissa nővérem vásárolta nekünk ajándékba miután férjhez ment.) Itt a palotában engem nemigen engednek telefonhoz jutni. Még anyám is néhanapján Harsongót, a galambot veszi igénybe, mivel a rendes postára nem telik a pénzből. De mit számít, ha régimódi, vagy ha az a galamb harsong, nem bánom, legalább kapok róluk hírt.
S a nosztalgiából felébredve erőt kapok magamon és felpattanok az ágyból. A folyosón Amy szobáját célzom meg, s két  kopogás után be is nyitok hozzá. Balszerencsémre Amy még az igazak álmát alussza. Egy próbát téve lehajolok hozzá és megszólítom;

-Amy..- Suttogom, de nincs reakció. Nekem akkor sincs kedvem egyedül menni! - AMY!- Kiáltom szinte. A kócos sötétszőke hajú lány felriad és ijedten néz az irányomba.

-Jó reggelt.- Mosolyog rám miután körbenézve realizálta, hogy nincs baj, csupán csak én kiáltottam rá.

-Jó reggelt.- Mosolygom vissza.- Nem Jössz el velem a piacra? Én nem tudom hol van.- Oldalra dűtöm a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Szívesen!- Csillannak fel szilvaméretű zöld szemei.

Fél óra múlva el is indultunk a palotából. Próbálom útközben memorizálni a a megtett utat, hogy legközelebb ne kelljen megzavarnom Amyt.

-Engem még soha nem hívott egyik lány sem sehova.- Panaszkodja nekem egy macskaköves utcán átsétálva.

-Ne emészd magad emiatt, hozzám egy árva szót sem szólnak. - Próbálom megnyugtatni.

-Nem baj, legalább mi itt vagyunk egymásnak nem?- Ragyognak rám zöld szemei.

-De!- Mosolygom rá magabiztosan. Ezalatt a pár nap alatt megszerettem Amy-t. Biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben is nagyon jó barátnőm lesz, és ezt nem mindenkiről mondhatom el a palotában.

-Mit is akartál amúgy venni?- Kérdezi Amy amikor a piac már a látótérbe kerül.

-Már napok óta gyümölcsöt ennék. -Mondom és elkezdem számolgatni az aprót a kezemben, amit még a múlthét végén küldött  anyám.

Végül csak pár darab almát vettem, nincs nagy szükségünk más ételre, mint amit a palotában adnak. Szerencsére meg van mindenünk így költenünk nem igazán kell.

-Kibékültetek már a Herceggel?- Kérdezi kíváncsian visszafelé.

-Úgy látszik.- Dünnyögöm a lábaimat nézve.

-Naa, miaz?- Néz rám aggódva.

-Semmi, csak tudod egyszer ígyis úgyis el kell majd mennem a palotából. Nem tarthat örökké itt. - Húzom el szomorúan a számat.

-De addig legalább jól érzed magad.- Mosolyog rám kedvesen.

-Lehet nekem is inkább erre kellene gondolnom.- Sóhajtok és próbálom eltüntetni az összes rossz gondolatot a fejemből. - Igazad is van Amy. Mostantól csak erre az egy évre  koncentrálok!- Bólogatok teljesen átszellemülve.