Hercegem (18+)

13.

Reggek kissé rosszul ébredtem. Ma az utolsó napom itthon, holnap pedig korán indulok a palotába. Amikor az ember jól érzi magát, csak úgy repül az idő. Így történt az is, hogy múlthéten megérkeztem, pislantottam egyet, s ma már megyek is vissza. Persze ez így nem igaz, de valóban egy pillanatnak tűnt. Szomorúan indultam lefelé a lépcsőn, megélve ezt a nagy drámát és előkészítettem az összes mondatot, amit mondani akarok még a családomnak erről, de sajnos mind meghiusúlt amikor a konyhába érve Walter és az apja; Edgar fogadott. A konyhaasztalnál ülve beszélgettek apámmal, én pedig már készültem is volna visszafutni, de felkapták a fejüket.

-És itt van az én leendő menyecském! - Üdvözöl Edgar. Zavaromban mosolygom egyet.

-Elizabeth.- Köszönt Walter, a kalapját megbillentve.

-Jó reggelt. - Hebegem. - Ha nem haragudtok meg én... felmennék átöltözni.- Mutatok a lépcső irányába, mivel pizsamaruhában álltam előttük. Megértően biccentenek, én pedig azonnal fel is megyek. A szobám ajtaját magamra zárva (a biztonság  kedvéért még a kulcsot is kétszer forgattam meg benne), nekidőlök az ajtónak és hagyom, hogy a földre csússzak. Fejemet fogva gondolkozom, hogy most mi legyen. Hisz megigértem Williamnek, hogy nem fogok találkozni vele. Az egyetlen kérése ez volt, és az egyetlen feltétel arra, hogy eljöhetek. De persze le kell mennem. Illetlenség lenne, csak úgy faképnél hagyni őket, hiszen köztudottan csak rám várnak a friggyel. Walter 20 éves, nézhetne magának más lányt is, olyat aki még érintetlen vagy esetleg akivel szóba is tud állni, mert otthon tartózkodik mint minden normális ember. De nem. Walter rám vár. És bár ez megrémiszt, becsülendő hogy milyen türelmes férfi és kitart a tervei mellett. Azt hiszem apám ezért is kedveli annyira, mert nem mondott le rólam, akkor sem amikor megtudta, hogy a palotába kell költöznöm a herceg ágyasaként. Nem hiszem, hogy találnék még egy ilyen férfit, úgyhogy jó lenne megtartani magam mellett és nem feldühíteni. Egy beszélgetésbe nem hal bele William sem. És mivel tisztában vagyok vele, hogy Walter jólnevelt és tisztességes, így tudom, hogy csak beszélgetni akar. Legalábbis a lánykérés előtt. Így hát veszek egy nagy levegőt és elkezdek öltözni. A lépcsőn leérve hála az égnek már Jason is velem szemben áll így bátran lépek oda köszönteni a vendégeket.

-Remélem jól aludt kisasszony.- Biccent Edgar, majd ad két puszit az arcomra.

Walterhez lépek, aki mosolyogva feláll a székről majd derekamat két kezébe fogva húz magához és ő is nyom két puszit az arcomra.

-Gyönyörű mint mindig Elizabeth.- Mosolya levakarhatatlan, s a bókra én is elmosolyodom. A szüleink egyfajta "Fiatal szerelem de édes" pillantással ajándékoznak meg, majd Walter leül és a mellette lévő széket is kihúzza, majd biccent egyet felé, hogy üljek le. Persze nem lehet nemet mondani, apám minden örömére leülök Walter mellé, aki a tenyerét mostmár a térdemen pihenteti. Azt hiszem apám jobban örül ennek a (jövőbeli) házasságnak mint én.

-Mikor engednek el rabszolgaságodból kislány?- Kérdi nem túl kedvesen Edgar és Walter is kíváncsian kapja felém a tekintetét.

-Ezév decemberben. Karácsonyra már itthon leszek. - Válaszolom illedelmesen.

-Szép is a nyári esküvő.- Mondja Walter oldva a feszültséget, amit a családom és az ő apja hatalmas nevetéssel kísér. Amíg apám és Edgar egymással beszélgetnek  Walter óvatosan felém hajtja a fejét. Hirtelen azt hiszem, hogy meg akar csókolni, így kissé hátrahőkölök. Akaratlanul is a Williamnek tett igéret jut az eszembe. Ezt már tényleg nem engedhetem. Szerencsére nem akart megcsókolni, csak a fülemhez szegezi az ajkait és suttog;

-Feszült vagy.- Mondja aggódóan. Elmosolyodom. Ez elég aranyos volt.

-Csak megleptetek.- Húzom óvatos mosolyra a számat.