Hercegem (18+)

8

/-Esküszöm neked Elizabeth, lefejeztetem azt is aki el akar téged venni. -Fújtat bosszúsan./

-Ezt nem gondolja komolyan Herceg.- Mosolyodom el kedvesen.

-Csak mondd meg a nevét és holnap nyilvános kivégzés lesz.- Motyogja a vállamba.

-Herceg!- Szólok rá erélyesebben.- Ne beszéljen badarságokat!

-Nem érhet hozzád más.- Szorít jobban magához.

-És majd élek a másik szobában a hercegnő mellett?- Nevetek gúnyosan.

-Kitaláljuk. – Suttog és felemeli a fejét, hogy rám tudjon nézni.

-Vagy majd nevelem a gyerekét, ahogyan Mrs. Taylor. –Rázom a fejem idegesen.

-Elizabeth fejezd ezt be!- Kiabál.- Én próbálkozok megoldást találni.

-Sajnálom.- Szeppenek meg.- De a jövőmmel fenyegetőzik. –Sóhajtok.

-A jövőd egy másik férfi.- Néz a szemembe szomorúan.

-A magáé pedig nem merül ki egy ágyasban.- Mosolyodom el szomorúan.- Herceg maga király lesz! Királynéval és örökösökkel. Hogy jöhetnék én képbe, amikor a nevén sem szólíthatom?- Könnycsepp gurul le az arcomon.

-Nyugodtan szólíthatsz a nevemen, a múltkor sem szóltam érte.- Két kezébe fogja az arcomat és letörli könnyeimet.

-Attól még ugyanúgy király lesz.- Nevetek fel, mert nem értette a lényegét.

-Ez ellen semmit sem tehetünk Elizabeth.- Mondja fáradtan, majd leül az ágyra. –Csak azt tudom, hogy ha más férfit szeretsz, akkor nincs is értelme folytatni. – Sóhajt.

-Nem szeretem őt.- Török ki megint könnyekben.

-Akkor miért mész hozzá?- Pattan fel idegesen.

-Mert kell a pénze apám gyógyszereihez.- Zokogom

-Te buta!- Kiabál. –Te nagyon buta!!- Néz a könnyektől áztatott szemeimbe idegesen.- Anglia Hercegével fekszel és kelsz. Te meg egy olyan emberhez mennél hozzá akit nem szeretsz, mert pénz kell?- Ordibálja –Kifizetem apád gyógyszereit. Annyi pénzt adok, hogy úszkálni fog benne mind a négy testvéred.- Enyhít a hangerején, de a szemei még mindig düht rejtenek.

-Attól még ugyanúgy meg kell házasodnom.- Csuklik el a hangom.

-De lesz időd megkeresni azt akit szeretsz.- Ölel meg.

-Azt már megtaláltam.- Könnyezem össze az ingjét.

-Én is szeretlek.- Suttogja halkan egy kis idő múlva, majd hirtelen felkap az ölébe és lefektet az ágyra. –Pihenj le egy kicsit- Nyom egy puszit a homlokomra, s úgy veszem észre, le akar szállni az ágyról.

-Hová megy?- Kérdem hisztérikus hangon.

-Van még pár elintéznivalóm.- Sóhajt.- Mára nem terveztem, hogy felhívlak mert sok dolgom van. –Húzza el a száját.

-Ne menjen el.- Kérem halkan.

-Csak egy pár papír esküszöm, visszajövök hamar, addig nyugodj le te is egy kicsit.- Mondja és sok-sok puszit nyom a homlokomra, addig amíg el nem mosolyodom.

-Nem várhat reggelig az a pár papír?- Biggyesztem le az alsó ajkamat.

-Nem ér kihasználni, hogy megőrülök érted oké?- Néz a szemeimbe rejtett mosolyával.

-Akkor marad?- Mosolyodom el mire ő felsóhajt.

-Maradok.- Adja be a derekát és lefekszik mellém. Egyik kezét fejem alá dugja a másik pedig a derekamon pihen. Oldalasan fekszünk egymás szemét nézve. –Megőrültem amikor átölelt téged.- Gondol vissza Sebastianra. – Pedig esküszöm hagyni akartam, hogy vele menj, erre meg majdnem meghaltam amikor odament hozzád.- Gúnyos mosolyra húzza a száját.