Hercegem (18+)

18.

-Téged szeretlek.- Mondja el mégegyszer.

-Engem?- Kérdezek vissza mintha nem hallottam volna tőle legalább ezerszer már.

-Csak téged.- Mondja szomorú szemekkel.

-Akkor fejezd be amit csinálsz és vállalj fel.- Vonom meg a vállamat és kiszakítva magamat a szorításából tovább sétálok a könyvtárban.

-Hogy vállaljalak fel mások előtt ha feleségem van?- Hallom magam mögött az értetlen hangját.

-Nem tudom, te vagy a herceg. - Forgatom meg a szemem és találomra kiveszek egy könyvet egy polcról és beleolvasok.

-Ez a herceg az egész országot tudná irányítani, csak téged nem.- Kapja ki hirtelen a könyvet a kezemből és visszarakja a helyére.

-Talán irányítani akarsz?- Vonom fel a szemöldökömet.

-Igen. Nagyon.- Mondja szájbarágósan.

-Milyen kapcsolat ez?- Nevetem el magam gúnyosan.

-Olyan amilyenben ha azt mondom csókolj meg, akkor megcsókolsz és nem kezdesz el menekülni előlem egy könyvtárban. - Mondja erőltetett vigyorral az arcán.

-Vagy olyan amiben neked három nő van az életedben, én meg be vagyok zárva az alagsorba.- Nézek a szemébe.

-Két nő van az életemben, te meg anyám. - Emeli égnek a tekintetét.

-Szegény Mrs. Taylor. - Mondom sértetten mire félmosolyra húzza a száját.

-Talán három. - Mondja végül.

-Plusz a feleséged meg valaki akiről "Nem beszélhetsz". - Mutatok idézőjeleket a levegőbe gúnyosan.

-Katherine inkább barát mint feleség..- Kezdené de közbevágok.

-Hány barátoddal fekszel még le?- Kérdem mire felvonja a szemöldökét.

-Nyugi, csak azokkal akiktől gyereket akarok.- Válaszol ugyanolyan gúnyosan.

-És a másik nő?- Kérdem türelmetlenül.

-Miért kell neked mindig mindenről tudnod?- Sóhajt feszülten.

-Mert féltékeny vagyok.- Suttogom halkan mire lesüti a szemeit. Sóhajtva a mögöttem lévő falhoz lök és olyan közel tolja az arcát amennyire csak tudja.

-Soha senki sem versenyezhet veled. - Néz mélyen a szemembe.

-Valamiért most nem ezt érzem.- Mondom őszintén.

-Te vagy az egyetlenem - Neveti el magát- A nagy Ő, akiről a könyvekben írnak. Tűzbe mennék érted.- Suttogja.

-Kérlek mondd el ki az a nő.- Kérlelem mit sem törődve szavaival. Sóhajtva a vállamra borítja a homlokát és úgy szólal meg.

-Emlékszel arra amikor kérdezted, hogy voltam-e már szerelmes?- Kérdi nekem pedig a pulzusom az egekbe szökik.

-Igen.- Mondom remegő hanggal és ő csak szorít egyet a csuklómon biztatás képp.

-Most az a nő itt van. Nem mondhatom el ki az, sem azt hogy mit keres itt, de itt van. - Emeli fel a fejét és a szemembe nézve magyaráz. Erősen koncentrálok a mondandójára és minden szónál bólintok egyet, hiszen úgy érzem nagyon nehezen beszél erről és szüksége van a megerősítésre.

-És nem akarod, hogy együtt lásson minket mert még szereted?- Kérdem félve mire ő csak egy lesajnáló mosollyal ajándékoz meg.

-És nem akarom, hogy akár gyanút fogjon rólad, mert csúnya vége lett és nagy hatalma van. És gonosz. Szinte... Megszállott.- Mondja óvatosan bánva a szavakkal. - És nem akarom hogy bajod essen.- Fejezi be végül.