Hercegem (18+)

24

-Nézz rám, te szerencsétlen.- Suttogja idegesen Mrs. Taylor mikor megálltunk egy számomra eddig ismeretlen ajtó előtt.- Olyan sápadt vagy mint a fal.- Mikor rá emelem a tekintetem két kezébe fogja az arcomat és hüvelykujjával el kezdi masszírozni az arcom minden szegletét.

-Elenaor!- Szól rá William.- Van neve is.- Korholja, bár kicsit sem hangzik idegesnek.

-Már megszoktam a szerencsétlen és a bolond jelzőt.- Motyogom összenézve Williammel.

-Tizenhárom éves koromig azt hittem, hogy a teljes nevem William mihaszna Davies Herceg.- Vonja meg a vállát mire hangosan felnevetek. Erre azonban Mrs. Taylor a vállamra csap.

-Halkan bolond!- Susogja feszülten.

-Elenaor jól vagy?- Kérdi William gyanakvóan méregetve az előttem álló hölgyet.

-Nem, de miért is lennék jól? Sőt, ti mért vagytok ilyen jól?- Sosem hallottam még senkit suttogva kiabálni, mitöbb azt hittem ez képtelenség de Mrs. Taylor most pontosan ezt tette. 

-Mert én vagyok a Herceg.- Vonja meg a vállát William hanyagul.

-Ő meg egy paraszt lány, paraszt asszony anyával és paraszt ember apával.- Mutat rám. 

-Én meg a Herceg vagyok és ha bármit akarna vele csinálni lelépek, ő meg itt marad örökös nélkül.- Mosolyog William idegesen.

-Hogy mit mondtál?- Kérdi kidülledt szemekkel Mrs. Taylor de ekkor hirtelen kinyílt az ajtó mögöttünk. Reece biccentett felénk, aki a vacsoráról ismerős nekem. A király a legjobb barátjának nevezte, de azt hiszem ő valamiféle biztonsági ember.

-A király várja önöket. - Mondja higgadt hangon, mégis volt benne valami ami miatt már én is el kezdtem aggódni. - Mrs. Taylor, úgy hiszem a meghívás önre nem szólt.- Teszi hozzá a nevelőre nézve.

-Elenaor itt van?- A király hangja csendül fel a háttérből és nagy csodálkozással nézek a mellettem álló hölgyre amiért olyan gyorsan vette a levegőt. 

-Itt, uram.- Mondja Reece egy kissé hátranézve.

-Jöjjön ő is.- Mondja végül a király egy kis hatásszünet után. Amikor Reece félreállt William gyorsan mellém sietett és bíztatóan megszorította az alkaromat, úgy indultunk el mind befelé. A helység arany színekben pompázott, a végében pedig egy hatalmas íróasztal átt, ott ült a király. 

-Akkor beszélj ha kérdez, arra válaszolj amit kérdez.- Motyogja halkan úgy, hogy a szája is alig mozdult meg mikor odasétálunk az apjához.- És ne félj mert észreveszi.- Reece a király mellé állt, mi pedig leültünk arra a három székre ami előtte volt. Hangsúlyozom, három székre, mintha csak tudta volna, hogy Elenaor is velünk tart.

-Kedves Elizabeth.- Oliver király szórakozottan rám emeli hasonló smaragd szemeit mint amilyen Williamnek van. -Tegezhetlek ugye?- Kérdi mosolyogva. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha ki akarna vágni a palotából, mint azt gondoltuk.

-Hogyne felség.- Bólintok gyorsan kissé remegő hanggal.

-Rendben van.- Mosolyog szélesen, majd Williamre emeli a tekintetét. - Feszült vagy fiam.- Mosolygó szemei hirtelen váltottak át kíváncsivá. -Baj van?- Kérdi aggódva.

-Semmi.- Mondja William szűk szavúan, folyamatosan méregetve az apját.- Csak nem tudom mit akarsz.- Teszi hozzá mire nyelek egyet. Meglepődésem után magamban leszidom magamat, hiszen ő a fia, persze, hogy beszélhet így vele. Vagy nem, de ő mégis ezt teszi. Ritkán látom Williamet ilyen kemény arcvonásokkal, de így igazán tekintélyt parancsoló. Királynak született és ez minden mozdulatán meglátszik. Biztos vagyok benne, hogy egy nap kiváló király lesz belőle. Annál furcsább abba belegondolni, hogy amikor ez bekövetkezik az előttem ülő ember már nem fog élni, én pedig isten tudja hol leszek.